Különös indíttatást érez a baloldali progresszió a vidék tönkretételére, a vidéki emberek életminőségének folyamatos rombolására. Bár kénytelen-kelletlen elfogadják, hogy egyelőre éhen pusztulnának a vidék áldozatos munkája nélkül a mesterségesen zsúfolttá tett nagyvárosaikban, de már gőzerővel fejlesztik a műhúsnak becézett trutymót, ami a bérházak pincéjében is előállítható lesz. Sokat segítenek lélekölő tevékenységükben az úgynevezett liberális társadalommérnökök, akik rendre kikutatják, hogy a vidéki kistelepüléseken élők esélyei a modern társadalomban nagyságrendekkel rosszabbak a városlakókénál. Ám ahelyett, hogy azon mesterkednének, hogyan lehet megszüntetni ezt az egyenlőtlenséget, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a társadalmi mobilitásnak nevezett álságos folyamat során a városok elszívják az életerő utolsó morzsáit is a kistelepülésekről. Az ő jövőképükben a virágos rétet a méhlegelőnek mondott gaztól felvert járdaszegély helyettesíti, a természettel való együttélés csodálatos élményét pedig a klímahisztériával helyettesítik.
A pusztítás leghatékonyabb módja a közösségek és a szerveződésükre szolgáló közösségi terek felszámolása. Ki kell jelenteni, hogy iskola csak a városban ad használható tudást, ezért be kell zárni, a templomból pedig legyen raktár, és kapjon szivárványos díszkivilágítást az utolsó ott maradó öregek jobb közérzete érdekében.
A következő fázisban zárjanak be a kocsmák, ülje meg mindenki otthonába zárkózva jeles napjait is, aki pedig beszélgetni akar, használja a modern kommunikációs eszközöket. Nincs szükség a kisboltra sem, a bevásárlóközpontokban minden kapható, aki pedig igazán modern, az rendeljen internetről. Végül zárjon be minden, szűnjön meg az önkormányzat, és aki ennek ellenére ott marad, azokat fogadja örökbe a legközelebbi város. Sajnos amikor hatalmon voltak az elmúlt évtizedekben a balliberális erők, hazánkban is elindították ezt a folyamatot, ami mára önjáróvá vált. Elnéptelenednek települések, bezárnak a boltok, a posták, megszűnik a közösségi közlekedés.
