Különös indíttatást érez a baloldali progresszió a vidék tönkretételére, a vidéki emberek életminőségének folyamatos rombolására. Bár kénytelen-kelletlen elfogadják, hogy egyelőre éhen pusztulnának a vidék áldozatos munkája nélkül a mesterségesen zsúfolttá tett nagyvárosaikban, de már gőzerővel fejlesztik a műhúsnak becézett trutymót, ami a bérházak pincéjében is előállítható lesz. Sokat segítenek lélekölő tevékenységükben az úgynevezett liberális társadalommérnökök, akik rendre kikutatják, hogy a vidéki kistelepüléseken élők esélyei a modern társadalomban nagyságrendekkel rosszabbak a városlakókénál. Ám ahelyett, hogy azon mesterkednének, hogyan lehet megszüntetni ezt az egyenlőtlenséget, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a társadalmi mobilitásnak nevezett álságos folyamat során a városok elszívják az életerő utolsó morzsáit is a kistelepülésekről. Az ő jövőképükben a virágos rétet a méhlegelőnek mondott gaztól felvert járdaszegély helyettesíti, a természettel való együttélés csodálatos élményét pedig a klímahisztériával helyettesítik.
A pusztítás leghatékonyabb módja a közösségek és a szerveződésükre szolgáló közösségi terek felszámolása. Ki kell jelenteni, hogy iskola csak a városban ad használható tudást, ezért be kell zárni, a templomból pedig legyen raktár, és kapjon szivárványos díszkivilágítást az utolsó ott maradó öregek jobb közérzete érdekében.
A következő fázisban zárjanak be a kocsmák, ülje meg mindenki otthonába zárkózva jeles napjait is, aki pedig beszélgetni akar, használja a modern kommunikációs eszközöket. Nincs szükség a kisboltra sem, a bevásárlóközpontokban minden kapható, aki pedig igazán modern, az rendeljen internetről. Végül zárjon be minden, szűnjön meg az önkormányzat, és aki ennek ellenére ott marad, azokat fogadja örökbe a legközelebbi város. Sajnos amikor hatalmon voltak az elmúlt évtizedekben a balliberális erők, hazánkban is elindították ezt a folyamatot, ami mára önjáróvá vált. Elnéptelenednek települések, bezárnak a boltok, a posták, megszűnik a közösségi közlekedés.
Ezt ismerte föl a kormány, amikor széles körű konzultációt folytatva az ötezer főnél kisebb települések lakóinak meghirdette az áttörés évét a falvakban is. Az igényeket figyelembe véve négy újabb elemmel bővül a Magyar falu program, és mindegyik azt célozza, hogy az említett közösségi terek életképesebbé váljanak és megmaradjanak. A falusi élelmiszerboltok, a kocsmák támogatása, a templomfelújítási program mindegyike olyan segítség, ami alapfunkcióján túl lehetőséget teremt a felsorolt helyeken a találkozásra, a beszélgetésekre, az összetartozás erősítésére. Az erős közösségek pedig képesek megtartani fiataljaikat, értelmiségüket is, bármilyen hívogató a csábítás a felfuvalkodott városok felől. Ez pedig a megmaradás záloga. A bankautomaták kötelező telepítése pedig biztosítja, hogy a falusiak is mindig hozzáférhessenek a pénzükhöz, amikor csak szükségük van rá.
A hazai balliberálisok úgy tartják, a vidékiek nem tudnak internetezni, többségük egy keresztrejtvényt sem képes megfejteni, csak a kormánypropagandát fogyasztják, ettől olyanok, mint a sötétben tartott, trágyával etetett gombák, ezért tudja őket orruknál fogva vezetni a Fidesz és Orbán.
A miniszterelnök viszont úgy tartja, a falusi emberek a magyar társadalom legértékesebb tagjai, ezért megérdemlik, hogy életkörülményeik megfeleljenek mai elvárásaiknak, és ebben a nemzeti kormánynak segíteni kell őket. Ég és föld tehát a különbség a két világlátás között ebben a kérdésben is. Falurombolás helyett faluépítés. Művilágok teremtése helyett a teremtett világ művelése. Ez a magyar jövő.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Délmagyar/Kovács Erika)
