Csupán olyan emberek hiszik el, hogy az ilyen Meseország mindenkiébe való rabló szövegekkel el lehet az embereket kábítani, mint a szekta főmuftija, Magyar Péter, aki régebben még csak arról povedált, hogy pusztán egy pici részről kellene lemondania az országnak, ha csatlakozna az európai ügyészséghez. Hogy mennyire piciről? Hát úgy nyolcvan-kilencven százalékról – mondta volna, ha igazságszérummal injekciózták volna be a végtelen politikai étvágyú, ám miniatürizált politikai tehetségű balos pótmessiást.

A mostani újabb locsogós-fecsegős Tarr-féle hangfelvételből viszont az is kezd világossá válni, miért van annyi nem éppen fiatal ember a tiszás rendezvényeken. Hiába, a Kádár-rendszer utáni nosztalgia még ma is nagy úr. Ki beszélt akkor nemzeti önállóságról, szuverenitásról az akkori pártállami vezetők közül? Senki. És ki beszélhetne itt szuverenitásról, ha a Tisza Párt valami baleset folytán hatalomra jutna? Szintén senki. És a Szovjetunió nevének csak az első két szótagját kellene lecserélnie a Tarr-típusú embereknek, amikor hálálkodásuk címzettjét nevesítenék.