Hogy mennyire kiélezett volt a helyzet, arról a baloldalhoz közeli sajtó reakciói árulkodnak. Azt mantrázzák, hogy nem is volt tiszás jelölt, hogy nem is volt olyan jelentős a balmazújvárosi választás. Igen? Akkor minek szövegeltek arról teli szájjal, nagyképűen, hogy ez egyfajta választási főpróba meg országos jelentőségű esemény színhelye lesz a hajdúsági város? Érezhető volt, hogy aki éhes, makkal álmodik alapon már előre kajánkodnak a majdani Fidesz-zakón. Kiderülhetett azonban: az ábrándozás mellett a nagyképűsködés az élet és az esélyek megrontója.
És mi az, hogy nem volt tiszás képviselőjelölt? Az nem számít, hogy a mögötte álló, civilnek mondott szervezet vezetője kénytelen volt elismerni, hogy Tisza-szigetek tagjai vannak a szervezetükben, s kijelentette: aki Magyarországon változást szeretne, az mindenképpen Tisza-szimpatizáns? Hogy a bevett fordulattal éljünk: Kell még valamit mondanunk, Ildikó?
Inkább azon szorgoskodhattak volna a valóságfüggetlen sajtóban, hogy rávegyék az általuk körülajnározott Peti nemzetvezetőt: egyszer az életben ne sumákoljanak, és indítsanak egy hivatalosan is vállalt Tisza párti aspiránst. Nem lett volna ez abszurd kívánság egy baloldali, egeket verdeső támogatottságú párttal szemben két hónappal a parlamenti megméretés előtt. Kiváló alkalom lett volna, hogy bebizonyíthassák: ők a népszerűbbek.

Ehelyett mint mindig, most is elzárkóztak a nyílt, sportszerű és demokráciakompatibilis versengéstől. Lelkük rajta, hisz a balmazújvárosiak nem értékelték az őszintétlen sunyiskodást. Talán azon is elgondolkodhattak sokan: mi van, ha április 12-én sem saját magukat vállalva akarják a kuka, a beszédtől, közszerepléstől eltiltott jelöltjeikkel elnyerni az emberek bizalmát?
Még azt sem lehet kizárni, hogy az egy nappal azelőtti, Tisza párti Dajkamesék szavazóknak jeligéjű, fenyegetőzésekkel teletűzdelt online programismertető is belejátszott a szekta leégésébe. Hát milyen párt az, amelyik még a saját kamuprogramjának bemutatóját sem meri nyilvános rendezvényen megtartani?