Mint ismert, néhány hónapja robbant ki a Tisza adatszivárgási botránya, de Magyar Péterék már annyi magyarázattal álltak elő, hogy összefoglalni is alig lehet. Kezdték a teljes tagadással, majd azzal folytatták, hogy a kikerült lista nem az övék. Ezután elismerték, hogy nagyjából ezer szimpatizánsuk adata mégis kiszivárgott a Tisza Világ telefonos alkalmazásból, de csak azért, mert beépült a Tiszába a magyar kormány egyik titkosszolgálati embere. Nem sokkal később már ötvenezer, legfeljebb kétszázezer felhasználó adatainak kikerülését vallották be hivatalosan, a sajtónak szánt magyarázat ekkor külföldi támadás – előbb orosz, utóbb nemzetközi – volt.
Közben sorra kerültek nyilvánosságra súlyos részleteket arról, hogy személyesen Magyar siettette a még nem kész telefonos alkalmazás élesítését, amin ukránok is dolgozhattak. S egyre nyilvánvalóbb, hogy a kiszivárgott adatbázisba nem csak az applikációba regisztrálókról szóló információkat vezették fel.
Az elmúlt évek egyik legsúlyosabb adatszivárgási botránya robbant ki a Tisza Pártnál az utóbbi időben. Az események ráadásul nem csupán adatvédelmi kérdéseket vetnek fel – és ezzel azt, hogy rá lehet-e bízni az országot egy olyan politikai mozgalomra, amely szimpatizánsai adataira sem tud vigyázni –, felmerültek nemzetbiztonsági kockázatok is. Ehhez képest Magyar Péterék szinte naponta mást mondanak arról, mi is történt.




















