Fesztiválok sokasága újítja meg a kultúrát és a magyar nyelvet
Nem csak a nyáron várják a fesztiválok a művészetek rajongóit.
Rájuk utalnak az Olasz, Olaszi típusú helyneveink.
Az idegenszerű szórend az intézményszerű megnevezésekben kezdett elterjedni.
Néha azért nem árt: „A jobb back rüszttel passzolt a centerhalfhoz, az stoppolta a labdát, egyet driblizett, passzát a jobbszélső becenterezte.”
Avagy mi köze Zoltánnak a szultánhoz?
Valóban Aranynak köszönhetjük Madách fő művét?
Igaz, Pest egykor Budát jelölhette.
Az okostelefonon mindenki mindenhol pörgeti a képeket. Ha egy információhoz nincs kép, akkor a többség már halad is tovább.
Gyakran humor forrásául szolgálnak a többértelmű szavak.
A tüskebogyótól a koszmacskáig.
A Magyar Nemzet nemcsak a tartalma, de olykor a címe miatt is bajba került.
A túlzó jelzők használata már-már alapkövetelmény az internetes újságírásban. Az olvasóknak egy dolguk van: legyenek hitetlenek!
A tulajdonnevek világában több az archaikusan, korábbi íráshagyomány alapján írt családnév, ezért ezeket viszonylag gyakran tévesztik el.
„Nem tudjuk, de gyanús, hogy Magda akkor tűnik el, mikor a faluba megjönnek a lókupacok.”
Hölgy szavunk története nem éppen szokványos: inkább fordulatos, misztikus meseregényhez hasonlít, mint száraz etimológiához.
Amikor a szerzők rosszul fogalmaznak, a szerkesztők szunyókálnak, korrektorok pedig nincsenek.
A szóra nem kevesebb, mint ötven magyarítás olvasható, és ezek nagy többsége bizony gúnyos, ironikus.
A régi magyar nyelvben jóval gazdagabb volt az igeidők rendszere, mint manapság.
Ha azt írja az újság, hogy valaki menedzser, az nem jelent semmit.
A képes levelezőlap érdekes kordokumentum. Illusztrált lapokról már az 1870-es évektől tudunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.