Lehullt a lepel az Európai Bizottságról és az IMF-ről

2012-ben egyértelműen lelepleződött, hogy az Európai Bizottság döntéseiben a politikai szempontok sok esetben felülírják a szakmaiságot. Az év végére az is kiderült, hogy az IMF nem érdekelt a megállapodásban.

Kovács András
2012. 12. 25. 4:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kormány idei gazdaságpolitikai mozgásterét nagyban meghatározta az az év eleje óta folytatott küzdelem az Európai Bizottsággal, amelynek célja az volt, hogy a kabinet bebizonyítsa, hogy a hagyományos eszközök alkalmazása nélkül is tartható a három százalék alatti hiánycél. Brüsszel mindvégig arra próbálta rászorítani az Orbán-kormányt, hogy a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok által alkalmazott receptet folytatva, a költségvetési hiány csökkentése során a terheket a lakosságra hárítsa, ne pedig a bankokra és a multinacionális vállalatokra. Ezt végül nem sikerült elérniük és mostanra a bizottság is elismeri, hogy jövőre három százalék alatt lesz a költségvetési hiány, így könnyen elképzelhető, hogy kikerülünk a 2004 óta tartó túlzottdeficit-eljárás alól.

Az EB februárban a januári békemenet óriási sikerét követően143,5 milliárd forintnyi kohéziós forrás befagyasztásáról döntött. A fő probléma az volt, hogy Magyarország, ha idén nem is, jövőre ismét átlépi a 3 százalékos deficithatárt a bizottság számításai szerint. Az érvelés mindenképpen furcsa volt, mivel februárban még nem lehetett tudni, hogy a kormány 2013-ra milyen költségvetést tervez. A kormány ezt követően meghirdette a Széll Kálmán-terv 2.0-át, majd José Manuel Barroso bizottsági elnök javaslatot tett a felfüggesztés visszavonására.

Bankadóból pedagógusbér-emelés

Június 22-én az uniós pénzügyminiszterek feloldották a korábbi döntést, így visszakaptuk a 143,5 milliárdos forrást. A magyar támogatások zárolásának feloldása alapvetően annak köszönhető, hogy az EB elfogadta a Széll Kálmán-terv 2.0-ban leírt költségvetési kiigazítást. Ugyanakkor hazánk benne maradt a túlzotthiány-eljárásban, amely belépésünk pillanatában, 2004-ben megindult ellenünk. Ezt követően a nyári hónapokban viszonylag nyugalom állt be a két fél között, de ősszel ismét fellángolt a vita.

Október 5-én Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 397 milliárd forintos egyenlegjavító programot jelentett be, aminek az egyik célja az volt, hogy az EB megszüntesse a hazánk ellen nyolc éve tartó túlzottdeficit-eljárást. Bár a nemzetközi elemzők megelégedve fogadták a tervezett intézkedéseket, de Brüsszel továbbra sem látta biztosítottnak, hogy 2013-ban három százalék alatt lesz a hiány. Így pénzügyi helyett gyakorlatilag nyílt politikai harc bontakozott ki az EB baloldali többsége és a magyar kormány között. A magyar kormány ugyan vállalt további kiigazításokat, de változatlanul nem hajlandó a bérekhez és a nyugdíjakhoz nyúlni. A baloldali érdekkörök az utóbbi eszközzel akarják politikailag térdre kényszeríteni az Orbán-kormányt, míg ezzel szemben a kabinet nemhogy a bérekhez nem nyúl, hanem a megmaradt bankadóból finanszírozhatja a pedagógusbér-emelést.

Egyértelmű politikai indokok

Október 17-én újabb intézkedésekről döntött a kormány, amelyek összesen 367 milliárd forint értékű kiigazítást jelentenek a jövő évi költségvetésben. A lépés döntően a bankadó, a közműadó, valamint a tranzakciós adó megemeléséből származott. November 7-én az EB olyan döntést hozott, hogy hazánk 2013-ban képes tartani a három százalék alatti hiányt, de 2014-ben szerintük ismét 3,5 százalékra hízik a deficit, ami egyértelműen a jóslás kategóriája volt.

Az egész éves küzdelem és nyomásgyakorlás Brüsszel és Budapest között annak fényében egyértelműen politikai felhanggal bírt, hogy a bizottság más tagországokkal szemben jóval elnézőbb volt. Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában folyamatosan lazítottak a feltételeken, miközben ők olyan messze voltak a 3 százalékos hiány teljesítésétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ennek ellenére a bizottságnak továbbra sem áll érdekében, hogy kiszabaduljunk a Gyurcsány–Bajnai-kormány által hátrahagyott túlzottdeficit-eljárásból, mivel így a hazai gazdaságpolitikát érintő újabb befolyásolási eszköztől esnének el.

Nem érdekelt a megállapodásban az IMF

A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) való idei tárgyalások során világosan kiderült, hogy a szervezet olyan intézkedéseket várna el a kabinettől, amellyel társadalmi támogatottsága jelentős mértékben csökkenne és könnyen a romániai jobbközép sorsára jutna. Az év során a magyar csődkockázati felárak, valamint az állampapírok hozama is jelentős mértékben zuhant, így december végére az is kiderült, hogy egy esetleges IMF-hitel felára alig haladja meg a mostani finanszírozási szinteket. Természetesen mostanra a valutaalap sem érdekelt egy biztonsági hálóról szóló megállapodásban, mivel így a hitelen nem tudnának keresni, valamint hazánk megítélése is tovább erősödne, így még kevésbé lenne szükségünk rájuk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.