Angel el is kezd nyomozni, de nagyon furcsa, sötét dolgok kísérik az útját. Sorra halnak meg az emberek, akikkel kapcsolatba kerül. Okkultista, vuduszertartások, rituális gyilkosságok, végig pattanásig feszült hangulat és pazar színészi játék kíséri végig a filmet. Érzi, tudja a néző, hogy valami nagy titok húzódik meg a misztikus, sötét események hátterében és ezért tudja a mozi a figyelmet az első perctől az utolsóig megtartani. Mickey Rourke pályafutása csúcsán volt ekkor, szinte minden jól állt neki, ez a flegma, cinikus, de ugyanakkor nagyon emberi szerep is. A beszédes nevű Louis Cyphre szerepében Robert De Niro parádézik. Rémisztő, félelmetes, ahogy az illik is Luciferhez. Mindig izgalmas, ha egy színész a gonoszt testesíti meg, főként ha magát az ördögöt kell életre kelteni a vásznon. Robert De Nirónak ez káprázatosan sikerült, ugyanúgy, mint Al Pacinónak az Ördög ügyvédjében.
Az Angyalszív egyik nagy erénye a lenyűgöző képi világ, ami Michael Seresin operatőr munkája. Parker a film noir stílusát akarta felidézni, ám forgalmazási okokból túl kockázatos lett volna fekete-fehérben forgatni. A kívánt hatást ezért azzal érték el, hogy számos jelenetben fekete-fehér szűrőt tettek a kamera elé, amitől az egész film sejtelmes, hátborzongató hangulatú lett. A filmzene is nagyszerűen harmonizál a történettel, a New Orleans-i blues, a gospelbetétek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy életre keljen a mozi. Érdekességek a filmmel kapcsolatban: Szophoklész Oidipusz király című antik tragédiájából származik az az idézet, melyet a film végén Louis Cyphre mond Angelnek: „Mily rettenetes a tudás, ha nincs hasznára a birtokosának”.
4. Több mint testőr (1992)
A Több mint testőr egy klasszikus krimielemekkel átszőtt, nagyszerűen megkomponált romantikus film. A zseniális forgatókönyvnek és a korábban említett nagyszerű színészválogatásnak köszönhető, hogy ez a mozi mára klasszikus lett. A romantikus, szerelmes filmek kedvelőinél előkelő helyen szerepel ez a mozi, együtt emlegetve a legnagyobb sírós, papírzsebkendő-fogyasztós alkotásokkal, annak ellenére, hogy Mick Jackson filmje nem egy klasszikus szerelmi történet. Houston és Costner is nagyszerűen hozza a szerepét. Igaz, az énekesnőnek tulajdonképpen saját magát kellett alakítania, és Costnernek sem kellett élete alakítását nyújtania, mégis együtt az egész – kiegészülve a nagyszerű zenével – olyan harmonikus, megbonthatatlan egészet alkot, hogy a nézőben a film végére olyan érzés alakul ki, hogy részévé vált a történetnek és szeretné, ha folytatása lenne a sztorinak.
Nem véletlen, hogy mind a mai napig számtalanszor vetítik a tévécsatornák, mert ez a mozi még most is, huszonegy évvel a bemutatása után is nagyszerű élmény. Többszöri újranézés után is izgalmas, és bár természetesen tudjuk a befejezést, mégis várjuk, hogy Frank Farmer és Rachel Marron boldogan éljen együtt a filmben szereplő hófödte erdőben található mesebeli faházban, a szikrázó tó partján. Ezért az érzésért érdemes megnézni a Több mint testőrt, és ezért lett az éves összevetésben az előkelő negyedik helyezés.
3. Játsz/ma (1977)
A filmet David Fincher rendezte, akinek a nevéhez számos zseniális film fűződik, melyeken egytől egyig érezhető a sajátos, borongós, ugyanakkor felkavaró stílusa. A történet nagyon izgalmas és nem mindennapi. Nicholas Van Orton (Michael Douglas) egy dúsgazdag, beképzelt, pökhendi harmadik generációs bankár, aki önmagán kívül senkiben sem bízik és úgy egyébként sem szereti az embereket, sokkal inkább a tőzsdeindexek világa vonzza. Mindene megvan, semmire sincs szüksége, de tulajdonképpen monoton, sivár az élete. A 48. születésnapjára öccsétől, Conradtól (Sean Penn) egy különleges ajándékot kap: egy kártyát, amin egy úgynevezett Civil Rekreációs Szolgálat (CRS) ajánl egy érdekes játékot. Nicholast először nem nyűgözi le a misztikus ajándék, de végül a kíváncsisága győz, felkeresi a cég központját. Jelentkezik a játékra, amiről igazán azt sem tudja, hogy micsoda, és még azt sem, hogy mikor veszi a kezdetét.
Nem sokkal később azonban elindul az őrület. Kezdetét veszi valami, aminek során az élete is veszélybe kerül, közben fogalma sincs arról, mit is akarnak tőle valójában, és ki áll az egész dolog mögött. Nem lehet tudni, mi a játék része és mi a valóság. Egymást követik a meglepőbbnél meglepőbb jelenetek. Természetesen van benne egy kialakulófélben lévő szerelmi szál is, Nicholas és Christine (Deborah Kara Unger) között, ami tovább fokozza az érdeklődést. A nézőt teljesen beszippantja a történet, mi is együtt menekülünk a főhőssel az ismeretlen üldözők elől. A végkifejlet tartogat még egy dupla csavart, ami ad még egy kis fűszert az egész film páratlan hangulatához. A színészi játék nagyszerű. Michael Douglas sokszor játszott már hasonló karaktert, ezért most is olyan, mintha ráírták volna Nicholas Van Orton szerepét. Sean Penn is szuper, mint mindig, bár nem sok, de annál fontosabb szerepe van a filmben. Éves listánkon a bronzérme teljesen megérdemelt.
2. A sötétség határán (2010)
A sötétség határán című film annak ellenére, hogy kis túlzással csupán azért került fel a listákra, mert akciófilmet is szerettünk volna bemutatni Mel Gibsontól, meglepően tetszett az újranézésekor. (A Halálos fegyversorozattal most nem foglalkozhattunk, mert külön részben kerülnek sorra a nagy, többrészes mozifilmek.) Kifejezetten élvezetes, pörgős és akciódús volt a film, története pedig jól ki volt találva. Mel Gibson ezekben az úgynevezett bosszúfilmekben nagyszerű, fürdőzik az ilyen szerepekben. Sok kritika érte a filmet, ahogy írták, Gibson már öreg, nem áll jól neki az ilyen akciódús mozi. Szerintem épp az ellenkezője igaz. Kifejezezetten jól áll Mel Gibsonnak az akciófilm, még ilyen idősen is (54 éves volt a film készítésekor).
Nem véletlenül volt siker Stallone nagyszerű ötlete, a Feláldozhatók (Expendables)-sorozat, ahol a veterán, egykori akciósztárok kőkeményen megmutatták, hogy bizony jó az öreg a háznál. Egyébként Mel Gibson ebben a sorozatban is szerepet kapott, nem véletlenül. Úgyhogy tiszta szívvel ajánljuk mindenkinek, aki esetleg még nem látta A sötétség határán című filmet, nem fog csalódni, remek kis mozi. Mel Gibson-rajongóknak pedig kötelező darab.
1. Viharsziget (2010)
A Viharsziget egy nagyon érdekes film. Nemcsak azért, mert a rendező, Scorsese nem szokott thrillereket készíteni, hanem azért is, mert a zseniális forgatókönyvnek, na és persze a remekül megírt eredeti történetnek hála egy végtelenül izgalmas és fordulatokban gazdag mozit kapunk. Ez a film egy igazi csemege a mozirajongóknak. Egy rendkívül jól megkomponált korrajz, őrülten izgalmas történet, a végén egy hatalmas, nem várt fordulattal, ami tulajdonképpen hasonlít a Hatodik érzék fináléjára, de amíg Bruce Willis filmjében mindvégig lehet érezni a végkifejletet, a Viharszigetben nem. A film lezárása még így is nyitva hagy egy kérdést, amelyet a könyv megválaszol. Mégpedig azt, hogy a Leonardo DiCaprio által megformált Edward „Teddy” Daniels valójában megőrült vagy csak nem bírja elviselni a tettét. A Viharsziget mind Sorsese-, mind pedig DiCaprio-rajongóknak kötelező.
Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak! 2024-ben folytatjuk izgalmas utazásunkat a filmek világában.
Borítókép: Louis Cyphre (Robert De Niro) az Angyalszív című film egyik ikonikus jelenetében (Forrás: Mafab.hu)
Filmkép 
