A szeretett melléknévi igeneves formából rövidült a szerett. A szeretettemből pedig a szerettem, a szeretetteinkből a szeretteink lett. Hasonló rövidülés eshet meg a hirdetetteink > hirdetteink, esketetteink > esketteink esetében is.
Így keletkezhetett tehát a szerettem, szeretteink szó. Használata pedig, ahogy állítom, a halottak napja és karácsony köré szerveződik: halottak napján gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére, séta elhunyt szeretteink között, személyre szabott ajándék szeretteink számára, karácsonyi ünnep szeretteink körében, legyenek biztonságban idős szeretteink, ismerőseink.
De elmúlnak az ünnepek, és eltűnnek a szeretteink. Az évközi küzdelemben, harcban már nem látszódnak, ekkor már inkább a „gyűlöltjeink” gyarapodnak. Igaz, a szeretteink ellenében ilyen szót nem mondunk, sokkal inkább olyasmit, hogy: haragos, ellenség, ellenfél, ellenlábas, szembenálló, gonosz… Az is érdekes, hogy a halál ténye rendszerint megszünteti az ellenségeskedést. Aki a föld alá kerül, az már nem lehet ellenség, az átmegy a szerettek körébe. Hogy mondja a magyar nép? Halál után szűnik a gyűlölség (a halál véget vet a gyűlöletnek).





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!