Nem akar válaszolni a népszavazás – általa ostobának tartott – kérdéseire a baloldal miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter. De idézni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes, ezért inkább beszéljen ő helyettünk:
„Ki az az elmeháborodott, aki azt gondolja, hogy szülői engedély nélkül akar bárki Magyarországon, vagy bárhol a világon óvodás gyerekeknek nemet változtatni?”
Így szólt a magát kereszténynek és jobboldalinak mondó ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Igen, igen Márki-Zay úr, jól ismerjük ezt az érvelést, az ellenzék politikusai is pont így szoktak beszélni, ha a gyermekvédelmi törvény kerül szóba.
Olyankor mindig hangos nevetés szakad ki belőlük, közben a hatás kedvéért vadul rázkódnak is, kicsit a szemeiket is forgatják, és mindezen közben a szájukkal egy egészen speciális hangot adnak ki, valami ilyesmit: pfff! Ami az „Ugyan, kérem!” megfelelőjeként értelmezendő pifegés-pufogás.
Ugyanis a balliberális ellenzék a nyugaton teljes gázon bőgetett genderideológiai háborúról megpróbálja elhitetni, hogy nem is létezik, ami egészen bravúros teljesítmény, tekintettel arra, hogy Hollandiában például már négyéves kortól elkezdik a gyermekek szexuális nevelését, mely keretében a genderidentitásról és a homoszexualitásról is tanítanak nekik. De ott van Skócia, ahol szintén négyéves kortól változtathatnak nevet és nemet a gyermekek, ráadásul úgy, hogy ehhez szülői engedély sem szükséges.
Sőt a szülők váltak ebben genderzivataros időben a lobbi legnagyobb ellenségeivé, hiszen a többségük – igen, a libsevikek legnagyobb bánatára, a normalitás párti anyukák és apukák képviselik még mindig a többséget – a legkevésbé sincs oda a gondolattól, hogy LMBTQI-aktivisták, queerek, transzvesztiták, és transzneműek járkáljanak be az oktatási intézményekbe, hogy ott helyes, kedves, és igen tanulságos, a csodálatos, minden problémát megoldó nemváltás nagyszerűségéről szóló mesékkel és mondókákkal szórakoztassák, érzékenyítsék a gyerekeiket.
Tiltakoznak, morgolódnak, lázadoznak.
