Ez folyik itt már lassan 300 éve. A később baloldalnak elnevezett gondolati-politikai kör legyárt egy ideológiát, aminek alapján a társadalmat át kívánja formálni, majd amikor ez nem működik, akkor csodálkozik. Közben azért próbálkozik, és ha nem megy szép szóval, akkor erőszakkal próbálja a valóságot a saját elképzeléseihez igazítani. Csupa okos, sok egyetemet végzett, világlátott ember az úgynevezett „felvilágosodással” a francia forradalmat megalapozó filozófusoktól az orosz kommunista vezetőkön át Gábor Györgyig. Akik „jószándékkal telve” – bár néha azért ez is erősen megkérdőjelezhető – „csak tragédiákat, katasztrófát okoznak.” Aztán amikor meg kellene oldani a problémát, akkor kiderül, hogy „én ez utóbbihoz nem értek” – szintén egy dicséretes és őszinte beismerés Gábor Györgytől.

Mindezzel szemben ott van a normalitás, ott vannak a mindennapi életüket élő, elvont elméletekkel nem foglalkozó tömegek, akik nem akarják megérteni, hogy 

 Ők a konzervatívok, akiket a Gábor György félék mélyen lenéznek. Mert nem végeztek egyetemet. Mert egyszerűen látják a világot. Mert nem hallottak Kantról. Mert Schubert helyett mulatóst hallgatnak a falunapon. Pedig soha nem ők okozzák a problémát. Ahogyan Roger Scruton fogalmazott: 

Ha Gábor György nem tudja a megoldást, fogalmazzuk meg mi, a józan paraszti ész talaján álló, nem elvont ideológiákban gondolkodó konzervatívok, olyan nyelven, hogy azt a „nem túlságosan éleselméjű” konzervatívok is megértsék. Szerintünk a megoldás egyszerű: nem kell háború, nem kell bevándorlás, nem kell gender ideológia! Az Európai Unió kedvéért: no war, no migration, no gender.

Borítókép: Gábor György filozófus (Forrás: Facebook)