A tanár úrtól már nagyon sok mindent láttunk, hallottunk, olvastunk. Fölényeskedő, nagyképű, pontatlanságoktól hemzsegő, félinformációkat tényként kinyilatkoztató szövegeivel már tele a padlás. Havas azt gondolja, hogy már csak úgy tud a média vérkeringésében maradni, ha minden egyes posztjában a kormányt vagy valamilyen kormányközeli közéleti személyiséget alpári módon gyaláz, belerúg ismert magyar sportolókba, vagy éppen a népszerűség érdekében szebbnek mondja magát még Alain Delonnál is.

Friderikusz pedig podcastjében igyekszik a beszélgetéseket úgy terelni, hogy bele tudjon csempészni egy jó kis orbánozást és kormánykritikát.

Pár nappal ezelőtt Havas a Facebook-oldalán egy régi esetet felidézve kőkeményen beleállt Friderikusz Sándorba.

„(…) Aztán amikor megjelent az első magyar Who is Who, a fedőlapon Gorbacsov meg Reagan között Sanyika volt ott. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Azt azért máig sajnálom, hogy nem pofoztam meg Sanyikát, amikor ellopta a Szorító című műsort, amit én találtam ki, és Tarnói Gabival csináltuk. Állítom, ha időben kapott volna egy nagy pofont, sokra vihette volna a szakmában. (…)”

Az, hogy kinek volt igaza, tulajdonképpen teljesen mindegy, egyikük sem különb a másiknál.

Azonban, amikor a baloldalon egymást gyepálják, egymásnak szólogatnak be a felkent megmondóemberek, az bevallom, jó érzéssel tölt el. 

Remélem, ezt az emberi gyarlóságot megbocsátják nekem.

Borítókép: Havas Henrik és Friderikusz Sándor (Fotó: MN-montázs)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!