– Az Ipsos harmincnégy országban vizsgálta meg, hogy mennyire várják az emberek a vasárnap kezdődő világbajnokságot. A világ átlaga ötvenöt százalék, Magyarország huszonnyolc százalékkal nagyon hátul áll. Meglepi?
– Egyáltalán nem. Véletlenül sem szeretnék a politika területére tévedni, de manapság rengeteg gonddal, bajjal küzdenek az emberek, a szomszédunkban háború dúl, drágul az energia, jön a hideg és jönnek az ünnepek is, és ezek nyilván fontosabbak egy világbajnokságnál. Érthető, hogy az emberek életének a középpontjában nem a futball áll.
– És személy szerint mennyire várja a világbajnokságot?
– Őszintén szólva vegyes érzéseim vannak. Ha félretesszük mindazt, amit az előbb mondtam, akkor is furcsa ez az egész. Kinek lesz hangulata délelőtt tizenegykor meccset nézni? Az emberek zöme akkor javában dolgozik, ráadásul, bár senkit sem szeretnék megsérteni, több olyan mérkőzés is lesz, amelyeknek a csapatai nálunk nem váltanak ki különösebb érdeklődést, de gyanítom, a helyszínen sem töltik meg a stadionokat. Ha például Katar és Ecuador nem a megnyitón játszana egymással, nem biztos, hogy megnézném, így viszont a kíváncsiság a tévé elé ültet majd. Egyelőre nem élem át a világbajnokságot megelőző nagy várakozás érzését, de remélem, evés közben ezúttal is megjön az étvágy.