– Sokkolta a magyar sportéletet a hír, amikor néhány hónapja szívinfarktuson esett át. Túl van már a nehezén? Egyáltalán dolgozhat már?
– Nagyon köszönöm, most már jól vagyok, minden rendben van. Ami orvosilag szükséges volt, azt megtettük, így a vizsgálati eredmények alapján fokozatosan visszatérhettem a mindennapi munkámba. Ma már úgy élem az életemet, mintha nem is lett volna ez az epizód.
– Senki sem csodálkozhatott azon, ami önnel történt, hiszen az elmúlt években sok minden volt a Magyar Tenisz Szövetség (MTSZ), csak a nyugalom szigete nem. Ugyanakkor mintha lecsengőben lennének az elmúlt évek közismert botrányai, szó sincs már csődhelyzetről, perekről. Vége a „hét szűk esztendőnek”?
– Szerintem jó úton járunk. Még ha nincs is minden a hátunk mögött, de a helyzet sokat javult. Rengeteg jogi procedúra még folyamatban van, ami sok mindenre hatással van, de nagyon remélem, hogy a következő négyéves periódusnak úgy vághatunk neki, hogy végre a szakmai munka kerülhet az első helyre. Mindenki tudja, az MTSZ problémáinak legnagyobb hányadát az anyagi gondok adták, hiszen hatalmas volt a hiány, és az időnk, valamint az energiánk hetven-nyolcvan százalékát ez emésztette fel. És bizony ezt nemcsak az elnökség, hanem a hétköznapi dolgozók is megérezték.
– Talán ezért jött a lehető legjobbkor, hogy a felnőtt profi játékosaink hirtelen megindultak előre a világranglistán. Az ő eredményeik legalább elfedték a széles nyilvánosság előtt a háttérben folyó csatározásokat. Miként tűntek ki társaik közül éppen ezek a játékosok, akik újra felhelyezték a magyar teniszt a sportág nemzetközi térképére?
– Ez nyilván egy hosszú és összetett folyamat, de azt már azért tizennégy-tizenöt éves korban lehet látni, hogy kikben van meg az a potenciál, hogy kellő szakmai és anyagi segítséggel a felnőtt korukra a legjobb százba, vagy annak közelébe kerüljenek a világranglistán. Innen vezet az út a célok felé, amit mind eredményben, mind edzésmunkában teljesítenie kell a játékosnak ahhoz, hogy bekerüljön a szövetség Mérföldkő programjába, ahol megfelelő, éves szinten hat-nyolc millió forintos anyagi támogatásban, valamint a Nemzeti Edzésközpontban minden a rendelkezésükre álljon: edzéslehetőség, konditerem, edzők. Innen már csak a játékoson múlik, hogy ezekkel a lehetőségekkel miként szeretne és miként képes élni. És persze azt sem szabad soha elfelejteni, hogy minden sikeres játékos mögött ott van egy szülő, egy edző, egy mentor vagy egy menedzser, akinek rengeteget köszönhet.
Marozsán Fábián öt esztendő alatt top 50-es játékos lett a szövetség támogatásának köszönhetően
– Ki az, aki ennek a programnak köszönhetően tudott a nemzetközi elitbe bekerülni?
– Ki lehet jelenteni, hogy Marozsán Fábián a magyar tenisz mintaprojektje. Fábi tizenhét évesen került be a Mérföldkő programba, és az elmúlt öt esztendőt a Nemzeti Edzésközpontban töltötte ennek keretében, folyamatosan teljesítve az előírt eredményeket. Két esztendeje még bőven a százon kívül volt, aztán bekerült a legjobb százba, ma meg már a saját útját járva, egy jó csapattal a háta mögött az első ötven tagja, és olyanokat győzött már le, mint a háromszoros GS-győztes spanyol Alcaraz vagy éppen a háromszoros GS-döntős norvég Ruud, akik jelenleg is a legjobb tízben vannak a világranglistán. De például nagyon sokáig Bondár Anna ugyanezt az utat járta végig az MTSZ segítségével. Ezek a játékosok százmillió forintot meghaladó támogatást kaptak a szövetségen keresztül az elmúlt években pályafutásuk kiteljesedéséhez.
– Nem okoz feszültséget ebben a kifejezetten egyéni sportágban az a fajta közösködés, hogy a legjobbak, feltéve, ha éppen itthon vannak, állandóan együtt edzenek?
– Természetesen előfordulnak feszültségek a rivalizálás során, de ezt már tudják kezelni a legjobbjaink. Én inkább egészséges konkurenciát látok közöttük, amelyben pozitív értelemben húzzák egymást. Például az állandóságot jelentő Fucsovics Marcit igenis motiválja egy-egy megjelenő fiatal, mint korábban Piros Zsombor, Balázs Attila vagy jelenleg Marozsán Fábián. Az edzésközpontunknak az a legfőbb ereje, hogy ugyan egyéni sportág a tenisz, de az adott lehetőségen belüli konkurencia sokat segít játékosaink edzésminőségében.
Az olimpián nem osztanak világranglista-pontokat
– A szakmai féltékenység mégis jelen van a sportágban. Fucsovics és Marozsán tavaly bejelentette, hogy 2024-ben nem csupán a párizsi olimpián, hanem a felkészülés jegyében több versenyen is elindul együtt párosban. Ezzel szemben csupán Ausztráliában játszottak együtt. Miért?
– Mint arról már volt szó, a tenisz egyéni sportág, így elsősorban arra koncentrálnak a játékosok. Az olimpián nincsenek világranglista pontok, mint például az ATP- és Grand Slam-viadalokon. Érthetően ezen utóbbi versenyek nagyobb hangsúlyt kapnak, de persze az olimpiai részvétel teniszezőknek is nagy álom. Ugyanakkor a kvalifikáció is az egyéni világranglistás helyezés alapján történik. Ráadásul maradjunk realisták, akármilyen jó formában lépne pályára a Fucsovics, Marozsán kettős, párosban az éremszerzés szerintem egyikük fejében sem fogalmazódott meg.
– A nőknél már teljesen esélytelen, hogy magyar játékos ott legyen Párizsban?
– Egyesben Bondár Anna, míg párosban a Bondár, Babos duó párizsi részvételére minimális az esély. Van még rá remény, de sok előttük álló duó lemondására lenne szükség ahhoz a következő bő két hétben, hogy felférjenek az olimpiai főtáblára.
A hölgyek remekül teljesítettek Wimbledonban
– Bondár és Babos is tett hangzatos bejelentést arról, hogy majd együtt indulnak a legtöbb versenyen az olimpia érdekében, ám ez is csak hamvában holt ötletnek bizonyult…
– Anna és Timi kicsit távol vannak egymástól az egyéni világranglistán, és teljesen más versenyeken indultak javarészt az elmúlt fél évben. Többször is kerestek közös pontokat a versenynaptárban, ám néhány próbálkozás után már sajnos nem indultak sehol együtt. Csak megismételhetjük, a tenisz egyéni sportág.
– Jelenleg Wimbledon áll a teniszvilág középpontjában, ahol meglehetősen felemásan szerepeltek a mieink. Marozsán és Fucsovics az első körben kiesett, a hölgyek jobban szerepeltek, hiszen Gálfi Dalma és Udvardy Panna főtáblás lett , előbbi ment is egy fordulót, a sokadvirágzására készülő Babos Tímea párosban egészen a negyeddöntőig menetelt. Mi az oka az eltérő eredményeknek?
– A hölgyek esetében tényleg egy rossz szavunk sem lehet. Az, hogy egyesben Dalma és Panna összesen hét meccset nyert a füves GS-tornán, több mint elfogadható teljesítmény. Timi teljesítménye is dicséretes, ő egy állandó partnerrel még mindig a világ egyik legjobb párosjátékosa lenne. A fiúknál a sorsolás sok mindent eldöntött, hiszen mind Marozsán, mind pedig Fucsovics nagyon kemény füves pályás ellenfelet kapott, ráadásul utóbbi Bukarest óta fájdalomcsillapítókkal lép pályára, mert különben nem is tudna a csuklósérülése miatt teniszezni. Fábiánnak ez az első teljes éve a profik között, a pályafutása elején tart, biztos vagyok abban, hogy ha tapasztaltabb lesz, füvön is képes lesz remek eredményekre.
– A világ legpatinásabb versenyét füvön rendezik Wimbledonban. Miért nincs egyetlen füves pálya sem a Nemzeti Edzésközpontban, ahol tisztességesen felkészülhetnének a magyar játékosok?
– Ár-érték arányban egyszerűen nem érné meg füves edzőpályát létesíteni. Ezen a borításon a legrövidebb, körülbelül egy hónapos a szezon, ráadásul a Roland Garros után azonnal kezdődnek a wimbledoni előversenyek, így egyszerűen nem lenne kihasználva egy ilyen pálya. Egyébként Magyarországon van néhány füves pálya magánkézben, ahol a tulajdonosok szívesen látták, látják azt a pár profi játékost, aki Wimbledonra készül. Erre ezek után is lesz lehetősége minden érintettnek.
Manapság a kemény pálya a legnépszerűbb
– Mi a legnagyobb különbség a három borítás között? A magyaroknak tényleg a salak az otthonuk?
– A salakon a csúszás a legfontosabb olyan elem, ami kizárólag ennek a borításnak a sajátja. Füvön, bár ez a borítás is sokat lassult az elmúlt másfél évtizedben, még mindig az adogatás és a fogadás dominál, kevesebb az igazán hosszú labdamenet, ráadásul itt a legnehezebb a lábmunka. Manapság a kemény pálya a legnépszerűbb, ezeken rendezik a versenyek hetven százalékát, annak köszönhetően hogy ezek a pályák sokat lassultak és finomodtak, mindenki a saját stílusában játszhat. Nem csak a pályák közötti különbség kisebb, manapság a játékosok is komplexebb teniszezők, de persze mindenkinek megvan a maga kedvence.
– Mindkét válogatottunk liftezik a legjobbak és a második vonal között. Végül is hol a helyünk a világ teniszében?
– A Davis-kupára gondolva, a sikeresség alapja, hogy a legjobb csapattal álljunk ki az aktuális ellenfelek ellen, s persze a sorsolás is fontosa, hogy hazai pályán vívhatjuk-e a legfontosabb meccseinket. Úgy érzem, jelenleg a két osztály között a helyünk férfi és női vonalon egyaránt, de már közel az az idő, amikor a játékosaink tudása alapján mindkét válogatott bekerül a világdöntőbe. A férfiak az elmúlt három évben is ott álltak a kapuban, de belépnünk klasszis ellenfelek ellen nem sikerült rajta, míg a hölgyek a két play off találkozójuk alkalmával is idegenben kellett, hogy pályára lépjenek, ami mindig sokkal nehezebb.
– Pedig minden találkozón rengeteget jelentett játékosainknak a hazai pálya előnye. Miért nem rendezünk komolyabb ATP- vagy WTA-viadalokat, továbbra is a rövidesen kezdődő Budapest Opennel kell beérnünk a Római Teniszakadémián.
– A magyarázat egyszerű, óriási költséget és hatalmas befektetést jelent egy-egy ilyen torna megrendezése, ugyanis a pénzdíjazásnak legalább két és félszerese, háromszorosa a rendezési költség, másrészt olyan létesítményünk sincs továbbra sem, ahol ezeket meg tudnánk rendezni. Jelenlegi lehetőségeinket és a szakmai szempontjainkat is szem előtt tartva, a profi tenisz belépő szintjének számító,15-25 ezer dolláros versenyek rendezésére kell az erőinket összpontosítanunk. A terveink szerint 2025-ben húsz viadalt szeretnénk rendezni, a profi tenisz világába belépő legtehetségesebb játékosainkat segítve ezzel leginkább.
– Mivel lenne igazán elégedett 2024 végén?
– Szerintem reális célkitűzés, hogy négy játékosunk, női és férfi együttesen, ott legyen az első százban a világranglistán, Fábián és Marci pedig akár a legjobb ötven között zárjon, mert a tudásuk alapján ott a helyük. A nőknél Gálfi Dalma, Udvardy Panna és Bondár Anna közül akár mind a hárman ott lehetnek a legjobb százban hosszabb távon is.
