– Sokkolta a magyar sportéletet a hír, amikor néhány hónapja szívinfarktuson esett át. Túl van már a nehezén? Egyáltalán dolgozhat már?
– Nagyon köszönöm, most már jól vagyok, minden rendben van. Ami orvosilag szükséges volt, azt megtettük, így a vizsgálati eredmények alapján fokozatosan visszatérhettem a mindennapi munkámba. Ma már úgy élem az életemet, mintha nem is lett volna ez az epizód.

– Senki sem csodálkozhatott azon, ami önnel történt, hiszen az elmúlt években sok minden volt a Magyar Tenisz Szövetség (MTSZ), csak a nyugalom szigete nem. Ugyanakkor mintha lecsengőben lennének az elmúlt évek közismert botrányai, szó sincs már csődhelyzetről, perekről. Vége a „hét szűk esztendőnek”?
– Szerintem jó úton járunk. Még ha nincs is minden a hátunk mögött, de a helyzet sokat javult. Rengeteg jogi procedúra még folyamatban van, ami sok mindenre hatással van, de nagyon remélem, hogy a következő négyéves periódusnak úgy vághatunk neki, hogy végre a szakmai munka kerülhet az első helyre. Mindenki tudja, az MTSZ problémáinak legnagyobb hányadát az anyagi gondok adták, hiszen hatalmas volt a hiány, és az időnk, valamint az energiánk hetven-nyolcvan százalékát ez emésztette fel. És bizony ezt nemcsak az elnökség, hanem a hétköznapi dolgozók is megérezték.
– Talán ezért jött a lehető legjobbkor, hogy a felnőtt profi játékosaink hirtelen megindultak előre a világranglistán. Az ő eredményeik legalább elfedték a széles nyilvánosság előtt a háttérben folyó csatározásokat. Miként tűntek ki társaik közül éppen ezek a játékosok, akik újra felhelyezték a magyar teniszt a sportág nemzetközi térképére?
– Ez nyilván egy hosszú és összetett folyamat, de azt már azért tizennégy-tizenöt éves korban lehet látni, hogy kikben van meg az a potenciál, hogy kellő szakmai és anyagi segítséggel a felnőtt korukra a legjobb százba, vagy annak közelébe kerüljenek a világranglistán. Innen vezet az út a célok felé, amit mind eredményben, mind edzésmunkában teljesítenie kell a játékosnak ahhoz, hogy bekerüljön a szövetség Mérföldkő programjába, ahol megfelelő, éves szinten hat-nyolc millió forintos anyagi támogatásban, valamint a Nemzeti Edzésközpontban minden a rendelkezésükre álljon: edzéslehetőség, konditerem, edzők. Innen már csak a játékoson múlik, hogy ezekkel a lehetőségekkel miként szeretne és miként képes élni. És persze azt sem szabad soha elfelejteni, hogy minden sikeres játékos mögött ott van egy szülő, egy edző, egy mentor vagy egy menedzser, akinek rengeteget köszönhet.