A NOB szakított a hagyományokkal, a bukott elnökjelölt nem boldog

Hivatalosan a február 6-i megnyitóval kezdődik meg az idei, milánó–cortinai téli olimpia. Már ez a helyszínmegjelölés is szakítás a hagyományokkal, a következő téli olimpiák (Francia Alpok, Utah) nevében pedig már város sem szerepel majd. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság új irányvonala tovább szűkíti a lehetséges házigazdák körét, ugyanakkor az érdeklődést növelné a NOB azzal, hogy a havas-jeges sportágakon túlról is bővítené a programot a közeljövőben. Johan Eliasch, a téli olimpián meghatározó szerepet betöltő Nemzetközi Síszövetség (FIS) elnöke ellenzi ezt a törekvést, ugyanakkor az általa irányított szervezet a 2026-os ötkarikás játékok előtt is csatát veszített, ezúttal az orosz és fehérorosz sportolók részvételének kérdésében.

A milánói Dóm tér már téli olimpiai öltözetben, a sízők azonban több száz kilométerre innen versenyeznek a 2026-os milánó–cortinai játékok alatt Fotó: AFP/Marco Bertorello

Olaszországban az idei lesz a harmadik téli olimpia. 1956-ban klasszikus síközpontként Cortina d’Ampezzo volt a rendező, 2006-ban nagyváros, Torino volt az utód. Idén először hivatalosan sem egyetlen város a házigazda, Milánó és Cortina d’Ampezzo is rendez, arról nem is beszélve, hogy további négy síközpont (Livigno, Bormio, Val di Fiemme, Antholz) is kapott egy vagy több sportágat. Persze húsz éve sem Torino belvárosában rendezték a lesiklást, de a helyszínek közötti 412 kilométeres távolság csúcs a téli játékok történetében. Igaz, nem sokáig. Bár a következő, 2030-as olimpia helyszínelosztása még nem alakult ki teljesen, vélhetően lesz 500 km feletti távolság is.

Johan Eliasch FIS-elnök a NOB első embere is lett volna, a terepkerékpár téli olimpiai terve miatt viszont szembekerült a szervezettel Fotó: AFP/Fabrice Coffrini

A névválasztások jól jelzik a NOB új irányvonalát. Ahogy fentebb taglaltuk, a milánó–cortinai helyszínmegjelölés is újdonság, 2030-ban aztán először nem város, hanem régió lesz a hivatalos házigazda, a Francia Alpok. A 2034-es játékok esetében még nyilvánvalóbb a szemléletváltás: gyakorlatilag ugyanúgy Salt Lake City lesz a házigazda, mint 2002-ben, de az újdonsült szabadsággal élve az amerikaiak inkább a rendező állam nevét használják, Utah 2034 lett a márkanév.

Téli olimpia hagyományos helyszíneken

Az üzleti pozicionálás helyett azonban a NOB-döntés mozgatórugója az energia- és költséghatékonyság volt. Nem kell négyévente vadonatúj, ultramodern létesítményeket felhúzni a téli játékokra, amelyeket aztán az olimpia után alig vagy egyáltalán nem használnak elitversenyekre. A létező, a sportolók által is jól ismert létesítmények használata biztosítja, hogy olyan helyszíneken rendezik az olimpiát, ahol hagyományai vannak a téli sportoknak, ahol a pálya körül dolgozók rutinosak, ahol a helyi közönség jó hangulatot teremthet.

Az idei téli olimpia létesítményei közül csupán a jégkorongdöntőknek otthont adó aréna új, az pedig kifejezetten hasznos, hogy az olimpia közeledtével az olaszok kénytelenek voltak véget vetni a predazzói síugrósánc és a cortinai bobpálya renoválási munkálatai halogatásának – utóbbi esetében olyan rosszul haladtak a munkálatok, hogy már kijelöltek egyesült államokbeli tartalékhelyszínt, de végül a szánkósok, a bobosok és a szkeletonversenyzők is Olaszországban versenyezhetnek az ötkarikás érmekért.

A többségében meglévő létesítmények használatának hátránya, hogy megnőnek a távolságok, a szétszórt sportágak és olimpiai falvak a korábbiaktól eltérő hangulatot idézhetnek majd. Továbbá leszűkíti a lehetséges pályázók körét. 

Az előző három téli olimpiáéhoz (Szocsi, Phjongcshang, Peking) hasonló házigazda már nem igazán jöhet szóba, az 1984-es rendező Szarajevóról nem is beszélve. Valamennyi esetben a létesítmények több mint felét csak az olimpiára húzták fel.

A hagyományos síközpontok közül is egyre több küzd szinte télről télre hóhiánnyal, ami szintén nem könnyíti meg a jövőbeli házigazdák megtalálását. 2038-ra már megindult az egyeztetés Svájccal, ahol szintén volt már téli olimpia, igaz, legutóbb 1948-ban.

Afrikai éremesély a téli olimpián?

A téli olimpia rendezői köre nehezen lesz bővíthető, ám a NOB-nak így is van ötlete, hogy miként szélesítse a téli olimpia követőbázisát. Van néhány skandináv vagy alpesi ország, ahol nem a nyári olimpia lesajnált kistestvérét látják a téli játékokban, ugyanakkor az olimpiai karikák által is jelzett öt kontinensből egy, Afrika számára gyakorlatilag lényegtelen, hogy mi történik Milánóban és Cortinában, vagy milyen helyszínek lesznek a Francia Alpokban.

Az olimpiai programban idén bemutatkozó új sportág, a síalpinizmus ebben nem segít – bár Spanyolországot hozzáadta a téli olimpiára aranyeséllyel érkező küldöttségek köréhez. Az már annál inkább megszólítana néhány afrikai országot is, ha a mezei futás is szerepelne a műsoron. Az atlétika téli szakága mellett szóba jött a kerékpáré (cyclocross) is, bár a terepkerékpárban nagyhatalom Hollandia és Belgium a vitathatatlanul téli olimpiára illő gyorskorcsolyában is számíthat éremre. Régóta visszatérő ötlet, hogy olyan sportágakat átvezényeljenek a nyári olimpiáról, amelynek a többi világversenyét télen rendezik, de ez a forgatókönyv most sem tűnik valószínűnek, pedig mi is egészen másképp nézhetnénk a téli olimpiát, ha amellett, hogy terepkerékpárban Vas Blankának szurkolunk, még a kézilabda-válogatottjaink szereplését is nyomon követhetjük.

Ezek a változások idén még biztosan nem lesznek aktuálisak, 2030-ra viszont feje tetejére is állhat a téli olimpia, éppen Franciaországban, ahol 1924-ben az első téli játékokat is rendezték. Bármelyik bővítéshez szükséges az olimpiai charta módosítása, amely jelenleg a havas és jeges sportágak eseményeként jelöli meg a téli olimpiát, de ha a szándék egyébként megvan, ez a formaság aligha jelenthet majd leküzdhetetlen akadályt. A nagyobb kérdés, hogy a téli olimpia hó- és jégmentes sportágakkal való felmelegítése mennyire vonná el a figyelmet a különböző sí- és korcsolyaszakágak versenyeiről.

Johan Eliasch, a Nemzetközi Síszövetség (FIS) elnöke sietett leszögezni, hogy borzasztó ötletnek tartja ezeket a bővítési terveket. Az ő szervezete domináns a téli olimpián, a 2026-as 116 éremosztó versenyszámnak egy híján a fele, 57 a FIS égisze alá tartozik,

a szakágak közül a NOB a nagy hagyományokkal bíró, de manapság nem népszerű északi összetett kivételével riogat. Eliasch sajátos humorral megjegyezte, hogy még a vízisít is jobban értené a téli olimpián, mint a terepkerékpárt. A svéd-brit sportdiplomatából a sértettség is beszélhet, amikor kritizálja a NOB ötleteit: tavaly ő is indult a szervezet elnöki székéért, a 97 szavazatból pontosan kettőt kapott.

Indulhatnak orosz sportolók a téli olimpián

Eliasch azóta újabb pofont kapott: bár a FIS eldöntötte, hogy nem engedi vissza a versenyeire az orosz és fehérorosz sportolókat, a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) végül mégis kötelezte erre. Az oroszok kérdésében most zárul be a kör: négy éve, a pekingi téli olimpia volt az utolsó verseny, amikor a nemzetközi sportkedvelők még ünnepelték a sikeres orosz versenyzőket. A játékok végét megvárta Oroszország, mielőtt elkezdte a hadműveleteket Ukrajnában, a háború kirobbanása óta viszont a nemzetközi sportvilágban jobbára páriaként tekintenek az orosz sportolókra, a téli sportágak nemzetközi versenyeiről is eltűnt az orosz és a fehérorosz zászló.

Bár a síszakágakban erős skandináv lobbi a 2026-os olimpiától is távol tartotta volna az oroszokat azzal, hogy nem engedik indulni őket a kvalifikációs eseményeken, a CAS több sportágban is az oroszok javára ítélt. Jelen állás szerint tizenhárom orosz és hét fehérorosz sportoló lesz ott Milánóban vagy Cortinában, mindannyian semleges színekben.

Bár kisebb sportdiplomáciai sikereket arattak, az oroszok sem lehetnek elégedettek a mostani helyzettel: négy éve, Pekingben 212 orosz sportolók indult, ha nem is Oroszország, de az Orosz Olimpiai Bizottság zászlaja alatt. Akik indulhatnak, azoknak sem lesz könnyű dolguk, nem csak a háború okán figyelik majd őket árgus szemekkel. Volt olyan, a téli olimpiára készülő sportoló, aki kijelentette: az orosz állami doppingprogram és a hosszú kényszerű szünet alatti ellenőrizetlenség miatt nem tud megbízni abban, hogy az orosz sportolók tisztán versenyeznek riválisaikkal.

A 2024-es párizsi nyári játékokhoz hasonlóan csapaversenyekben nem jön szóba az oroszok részvétele, a jégkorongtornának ez mindenképp nagy veszteség, bár jórészt kompenzálja, hogy sikerült megállapodni az észak-amerikai profi ligával (NHL), hogy a téli olimpia alatt szüneteljen az alapszakasz, s így 2014 óta először NHL-sztárok részvételével, azaz az oroszokat nem számítva tényleg a világ legjobb hokisaival rendezhetik meg a sportág olimpiai versenyét. A jégkorong egyébként azon kevés sportágak közé tartozik (a curling és a hódeszka mellett), amelynek küzdelmei már a megnyitó előtt elkezdődnek, sajnos mindhárom sportágban magyar résztvevő nélkül.

Bár a földrajzi közelség újra a hazai télisport-rajongók számára is megközelíthetővé teszi a téli olimpiát, meglepő lenne, ha magyar eredmények szempontból is olyan közel kerülne Milánó és Cortina d’Ampezzo a szívünkhöz, mint Phjongcshang vagy Peking, a két távol-keleti helyszínen ugyanis megszületett hazánk első, illetve második téli olimpiai aranyérme. Hasonló reményeink idén aligha lehetnek, viszont a hosszú évek óta leghavasabb magyarországi tél talán segít nekünk abban, hogy február elejére téli olimpiai hangulatba kerüljünk.