A mikroszkopikus kicsinységű aligpárt (lásd: „Merjünk kicsik lenni!”), a PM kommunikációs igazgatója olyan dolgokat kért számon Orbán Viktortól, amit jóérzésű ember nem tesz. A minap azon rugózott az egyik ellenzéki médiumban, hogy vajon miért nem sikerült beoltani hétmillió embert május harmadik hetére, holott ezt korábban a kormányfő megígérte.
Véleménye szerint mindenképpen a parlamentnek felelős magyar kormány dolga lett volna ezt a célkitűzést elérni, az emberi tényezőt teljesen kizárta a számításaiból. Mintha valakiket önmaguk akarata ellenére boldoggá lehetne tenni egy szabad és demokratikus országban, és kézen fogva el lehetne vitetni az oltópontokra. Pedig nem biztos, hogy messze van ez az idő.
Murányi András jó ellenzékiként egyértelműen és teljes mértékben, önmaga túlbecsült jelentőségében tobzódva Orbán Viktorra és kormányára kente, hogy az ország nem érte el a hétmilliós álomhatárt még késő tavasszal. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy már akkor is javarészt rendelkezésre állt megfelelő mennyiségű vakcina Magyarországon, tehát nem a kormányon múlt, hogy nem tudták mindet és kellő gyorsasággal beadni, hanem az oltásellenes embereken.
A feltűnően magabiztos fiatalember előadta, hogy szerinte egyértelműen a kormányon múlt, hogy ez nem sikerült, mert – ahogy fogalmazott – „az összes lehetősége, eszköze megvan arra, hogy ezt a folyamatot menedzselje”. (A műsorvezető Krug Emília becsületére legyen mondva, hogy a megjegyzés élét tompította azzal, amikor azt mondta, ugyanezzel a problémával lényegében az összes ország küzd.)
Csak játsszunk el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a negyedik Orbán-kormány meglépi azt, amit jövő februártól Ausztria tervez, és amivel egészen biztos, hogy jobb oltási arányokat lehet elérni, mint az ellenzék által kritizált jelenlegi, és bevezeti a kötelező oltást (hiszen nyilvánvalóan a válságmenedzselésnek ez is része lehetne): az összes ellenzéki párt és pártocska, vagy annak lódított balliberális politikai tömörülés, valamint civil szervezetecskének álcázott pénzmosoda egy emberként rohant volna a Sándor-palotához vagy a Karmelita kolostorhoz, hogy zengzetesebbnél zengzetesebb lózungokkal kürtöljék tele a világot azzal a hamis váddal, hogy Magyarországon diktatúra van, a rezsim nem enged a szorításából, és az emberek már azt sem dönthetik el, hogy beadassanak maguknak egy oltást vagy sem.