Tulajdonképpen unalmas olvasni a Magyarországról szóló cikkeket a svéd napilapokban, hallgatni a közrádiót, nézni a tévét, mert csak az okoz valódi izgalmat, hogy a második vagy a harmadik bekezdésben, illetve percben kezdik-e el felsorolni, mi is a baj a Kárpát-medencében, és melyik megállapítást milyen hangsúllyal látják el éppen. A vádak jól ismertek: totális médiakontroll, nem független bíróságok, homofóbia, iszlamofóbia, antiszemitizmus és még pár, számos más nyugat-európai médiumban is megtévesztésig hasonló módon leírt panel mind-mind szerepel az összes magyar vonatkozású megjelenésben.
De van újdonság is mostanában: a magyar baloldalhoz hasonlóan itt is elfelejtik körbejárni, vajon mi vezethetett ahhoz, hogy Orbán Viktor ismét kétharmados többséggel nyert, miközben a baloldal hatalmasat bukott. Így volt ez a hét elején is, így van ez jó pár nappal a választási eredmények napvilágra kerülése után is.
Svédország legnagyobb napilapja pénteken is vezércikkben foglalkozott Orbán Viktorral. A szerző nélküli írás Préseljék ott az autokrata Orbánt, ahol az leginkább fáj neki címmel jelent meg a Dagens Nyheterben, amelyben a publicista leírja, hogy 2010 óta folyamatos a demokrácia leépítése. Nem szabad a média, nem független a bíróság, sőt az Orbán-kormány különleges felhatalmazást szavazott meg magának a járványra hivatkozva (csakúgy, mint Stockholm, de ezt nem említi a szerző).
Szerinte a kormány Moszkva-barát, és ahelyett, hogy orosz diplomatákat utasítana ki, az ukrán nagykövetet vegzálja. Hogy a bűnöket tetézze, még azt is leírja, hogy a miniszterelnök, aki hajthatatlan az orosz gáz további vásárlásával kapcsolatban, nemzetközi sajtótájékoztatóján azt mondta, Magyarország hajlandó rubelban fizetni ezért. A sok égbekiáltó bűn pedig példás büntetést kíván, nem elég a jogállamisági eljárás megindítása, hanem azonnal meg kell vonni a fejlesztési pénzeket, valamint a külpolitikai vétó lehetőségét, hogy az autokrata miniszterelnök mozgástere jelentősen leszűküljön.
A magyarországi választások utáni ötödik napon egy félmondat sem esik arról, mekkora felhatalmazást kapott a Fidesz a választóktól, és vajon ennek mi lehet az oka.
De ugorjunk vissza a választások holdvilágos éjszakájára. A Bálna előtti tömegből élőben bejelentkező svéd köztévés tudósító, a pártatlanság és objektív tudósítás követelményeit nyíltan felrúgva, az előzetes eredmények ismeretében, azt közölte, az EU-nak el kell kezdenie visszatartani az uniós pénzeket Magyarországtól, mert az ország tovább fog haladni az antidemokratizálódás útján. Másnap a szociáldemokrata Aftonbladet napilap szalagcíme úgy figyelmeztetett, hogy Orbán győzelme problémát jelent Európának. Ugyan bevallja, hogy a baloldal választási eredménye hideg zuhanyként érte, de ahelyett, hogy a baloldal bukásának okait vizsgálná, a publicista szintén azt kezdi el fejtegetni, miért kell elzárni a brüsszeli pénzcsapokat Magyarország irányába.
A fent említett Dagens Nyheter szintén hétfői írásában arra a következtetésre jutott, hogy Orbán egy olyan előfeltevés mentén nyerte meg a választást, amely helytelen, nevezetesen, hogy Magyarország NATO-tagállam – tehát formálisan Oroszország ellensége –, és Putyin sohasem támadná meg azt az országot, ahol Orbán Viktor van hatalmon. Erre a premisszára épített háborúellenes kampánnyal pedig a regnáló miniszterelnök meg is nyerte a választást.
A liberális konzervatív Svenska Dagbladet is a háborúban látja a Fidesz sikerét, és hozzáteszi, hogy nehéz helyzetben van a magyar gazdaság: gondot jelent az energiaellátás, az infláció is elszállt, ráadásul csökkentették a gyermekes családok adóját, így az állam adóbevételét is.
Arról szemérmesen hallgat mindegyik lap, tévé- és rádiócsatorna, hogyan tudott a Fidesz–KDNP-pártszövetség ekkorát nyerni.
Természetesen nem elvárható, hogy a konzervatív-keresztény kormány eredményeit méltassák, de az már talán igen, hogy tiszteletben tartsák a magyar választópolgárok többségének egyértelmű akaratát, valamint az is, ha már a távoli ország lakosai nem érdeklik őket, legalább a svédeket tájékoztassák pár gondolatban arról, hogyan tudott a baloldali összefogás ekkorát bukni Magyarországon. Mert bizony az itteni választók nem értik, miért is olyan rossz eredmény az, amit a baloldal produkált, tekintve, hogy a svéd kormányzópártra, a szociáldemokratákra legutóbb a szavazók 28 százaléka szavazott, és bár a kisebbségi kormánykoalícióból tavaly kivált a zöld mikropárt, nagyjából biztos, hogy kihúzzák az őszi választásokig. Az is nehezen elképzelhető, hogy van olyan, hogy egy kormány és kormányfő magas legitimációjú.
Magdalena Andersson miniszterelnök most például úgy lehet kormányfő, hogy a 349 fős Riksdagban mindössze 101 képviselő szavazott igennel a megválasztásakor, 173-an pedig ellene.
