Mindent elárul Karácsony Gergely demokráciafelfogásáról, hogy kizárólag azoknak a szervezeteknek az álláspontját fogadja el, tartja szakmainak, amelyek vele egyetértenek. Ugyanez az egyoldalú, kirekesztő, pállottan belterjes felfogás jellemzi a társadalom tagjaival, a választópolgárokkal kapcsolatban is. Aki nem ab ovo vele ért egyet, annak a véleménye semmit sem ér a szemében. Valójában tehát nem is veszi emberszámba az ilyen egyéneket.
Ez a szélsőségesen kirekesztő szemlélet mostanában annak kapcsán vált feltűnővé, hogy láthatóan senki kedvéért nem hajlandó lemondani arról a dédelgetett, agyafúrt és agyament tervéről, hogy a pesti rakpartot lezárja az autóforgalom elől. Holott nem kell hozzá nagy szakmai hozzáértés, hogy bárki átlássa: ha a rakpartról áttevődik a forgalom a belső városrészekre, akkor ott lesz még nagyobb tumultus, ami törvényszerűen jár együtt a sokkal több kipufogógázzal, azaz nagyobb környezetszennyezéssel. Nem véletlen, hogy a Karácsony által megrendelt közvélemény-kutatás szerint – amire nevetséges módon úgy hivatkozik, mintha a többség őt támogatná – a megkérdezetteknek csupán 17 (!) százaléka ért egyet az egész pesti rakpart lezárásával.
Egy magát zöldként reklámozó főpolgármestertől ez a környezetkárosító döntés különösen elfogadhatatlan lenne. Olyannyira, hogy kétségbe kell vonnunk Karácsony természetvédő indíttatásait. Arra hivatkozik, hogy a rakpart lezárása a választási programjában is szerepelt. Ez igaz, csakhogy ott az olvasható, hogy majd fokozatosan adják át a sétáló, kerékpározó, rollerező embereknek. De mi van akkor, ha csak kevesen akarnak rollerezni, biciklizni és sétálgatni a nap 24 órájában, reggeltől estig?
A Párbeszéd nevű pártminiatűr társelnöke érzékelhetően azt képzeli, hogy az emberek csakis azt tekintik életnek, ha nem tudnak dolgozni, mással foglalkozni, mint az úgynevezett szabadidős elfoglaltságokkal. Bármilyen hihetetlen ez a notóriusan későn kelő városvezetőnek, de az emberek jelentős része szeret dolgozni, a hivatását művelni, ami óhatatlanul közlekedéssel, munkába menetellel és munkából jövetellel jár. Más szóval: az élet részének tekintik a munkát is.