Az identitásgyilkos szélsőbalos ideológia egyik legaljasabb fegyvere a végtelen cinizmussal politikai korrektségnek nevezett agymosó gépezet. Ennek működését nemcsak a szavaink ellopása közben, értelmükből való kiforgatása során figyelhetjük meg, hanem abban a morálisnak álcázott, ám annál sötétebb okoskodásban is, amelynek során átírják a múltunkat, megfosztanak bennünket emlékeinktől, de legalábbis megpróbálják azokat a saját érdekük mentén átformálni. Erre volt példa az is, amikor nyáron a Karácsony Gergely vezette fővárosi önkormányzat közterületet nevezett el Horn Gyuláról. A kormánypárti képviselők ezt érthető okokból nem szavazták meg, de a balliberális többséget ez egyáltalán nem zavarta. Meg sem fordult a fejükben, hogy ötletükkel bármi probléma lenne.

Szögezzük le, a posztkommunisták gyülevész hadának mai felhozatalát látva Horn Gyula valóban kiemelkedő tehetségnek tűnik, már-már elismerésre méltónak tarthatnák politikai életművét. Csakhogy nem ez a mérce. Ha komolyan vesszük 1956 szellemiségét, ha nem kívánjuk meggyalázni a hős forradalmárok emlékét, akkor nem nevezünk el semmit egy pufajkásról. Ha kérték volna Karácsonyék, már akkor kifejtette volna nekik ugyanezt a Magyar Tudományos Akadémia. Mivel eszükbe sem jutott kérni, néhány jóérzésű igaz hazafi cselhez folyamodott, és írásba foglaltatták a tudományos testülettel, hogy Horn Gyula közismert életútja nem hagy kétséget afelől, hogy részt vett, sőt vezető szerepet vitt a XX. századi önkényuralmi rendszer kiépítésében és fenntartásában, ezért sem alapítvány, sem közterület nem nevezhető el róla.

Nagy Imrével kezdődött, az ő megítélését sem sikerült józanul, minden történelmi tényt és minden érintett érzékenységét figyelembe véve kibeszélnünk magunkból. A legőszintébb, ami a hébe-hóba előforduló vitákban elhangzott, hogy nem állhat valaki egyszerre az áldozatok és a gyilkosok oldalán. Ahhoz hogy ezt a lehetetlenséget a balliberálisok mégis valósággá tudják hazudni, a saját szájuk íze szerint kellene visszamenőleg átírniuk azt a történelmet, amit épp hogy elkezdett a történészszakma hitelesen feldolgozni és megírni.

Ebben az új felfogásban Horn nem is volt pufajkás, de ha az is volt, ő nem lőtt, nem ölt meg, nem kínzott meg senkit, ha mégis, akkor már korán megbánta, bocsánatot is kért, különben is Gyurcsányhoz képest milyen jó miniszterelnök volt, igazán megérdemel a brüsszeli szobor után egy jó kis sétányt.

Erre kell egy emberként felüvöltenie minden józanul gondolkodó magyarnak, hogy nem! Eddig és ne tovább. Ezer köszönet és hála Felföldi Zoltánnak és társainak, akik elvégezték azt, amit a felelősséget soha semmiért nem vállaló Karácsony Gergely és bandája el akart sunnyogni. Immár tudományos állásfoglalás is megfogalmazta, hogy nem élhetnek vissza a posztkommunisták sem azzal, hogy a társadalom meg akar gyógyulni, meg akar békélni, meg akar bocsátani.

Politikai közhely ma már, hogy 1990-ben a demokratikusan megválasztott parlament első dolga az lett volna, hogy megalkotja azt a lusztrációs törvényt, ami alapján szóba sem jöhetett volna, hogy 1994-ben Horn Gyula miniszterelnök legyen. Nem így történt. De ez semmi esetre sem ad felhatalmazást a mai balliberálisoknak arra, hogy nyeglén belegázoljanak mindazok lelkébe, akiknek minden nappal kisebb az esélyük arra, hogy valaha is visszakapjanak egy parányi szeletet mindabból, amit az elvtársak tobzódása elrabolt az életükből.

Nincs elkeserítőbb a mai felbolydult, háborúba ájult világban, mint azt látni millióknak, hogy szép lassan minden semmivé válik, ­amiért leélték életük javát. Mi, akik kilencvenben alig akartuk elhinni, hogy annak a tespedt, sehová nem vezető agylágyulásnak egyszer vége szakad, most azon hüledezünk, hogy kezdődik minden elölről. Ráadásul ma már nem ad reményt sem Amerika, sem Európa, sőt egyenesen onnan türemkedik be az őrület olyan formákat öltve, amiket az abszurd összes nagyágyúja sem tudott volna együtt sem kitalálni. Csak abban bízhatunk, hogy összefogva fel tudunk lázadni a posztkommunista nyomulás ellen. Soha többé Horn Gyulákat, Gyurcsány Ferenceket és Karácsony Gergelyeket! Soha többé szocializmust.

Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester (Fotó: MTI/Soós Lajos)