Miközben a magyar gazdaság úgynevezett technikai recesszióba került a múlt esztendő végére, éves átlagban parádésan teljesített. Konkrétan: 2022-ben 4,6 százalékkal nőtt a magyar GDP (bruttó hazai termék), ami az első harmadba tartozik az Európai Unióban. Az Eurostat kimutatása szerint az EU (3,6 százalék) és az eurózóna (3,5 százalék) átlagát is jócskán felülmúlta a magyar gazdaság bővülése. Ami pedig a közép-európai régiót illeti, itt sincs ok a szégyenkezésre: a V4-országok között a második legnagyobb bővülést jelenti a szóban forgó szám. Bár az ember inkább előre tekint, mint hátra, érdemes a komponenseket is megvizsgálni, ami a 4,6 százalékos bővülés szerkezetét illeti.
A múlt esztendő az orosz–ukrán háború miatt nagyon nehéz helyzetet teremtett. Részint a menekültek ellátása, részint pedig az uniós szankciók miatt. Míg előbbi az uniós tagállamok költségvetését a kiadási oldalon terhelte meg, utóbbi a kontinens reálgazdaságát küldte lejtőre. Sorra érkeznek az EU-tagállamok gazdaságáról szóló jelentések, és láthatóan a 2022-es év második részét immár a zsugorodás jellemzi. Európa tehát éppen, hogy kijött a világjárvány okozta gazdasági sokkból, a háború újból megtorpedózta a növekedési kilátásokat.
Miközben ellenzéki és szakértői oldalról azzal vádolják a kormányt, hogy sikerként kommunikálja a 4,6 százalékos gyarapodást, addig jegyezzük meg: a háború sajnos tényleg elhúzódott, és az európai uniós szankciók is megtették hatásukat. Ha a kormány helyében lennék, én sem szégyenkeznék azon, hogy a magyar gazdaság teljesítménye az európai uniós növekedési rangsorban is előkelő helyen szerepel. Ráadásul úgy, hogy Magyarország mind a mai napig nem jutott hozzá a neki járó helyreállítási forrásokhoz.
Nem tetszik a politikai „túloldalnak” az sem, hogy a kormány a nemzetközi bizalomra és a tőkevonzási képességre is hivatkozik. Pedig a tények azt bizonyítják, hogy például egy-egy devizakötvény kibocsátásakor a piaci árszint alatt sikerül állami értékpapírt „prezentálnia” Magyarországnak a nemzetközi pénzpiacon, valamint a külföldi működő tőke is rendületlenül áramlik hazánkba, és az itt lévő, külföldi hátterű cégek is folyamatosan fejlesztenek. Közben magára talált a forint is. Arról nem is beszélve – és ez nem elvont makrogazdasági téma –, hogy a hazai munkaerőpiac feszes, uniós szinten az egyik legalacsonyabb munkanélküliség pont nálunk van, és folyamatosan, az inflációt követve emelkednek a bérek is.
Sokaknak persze savanyú a szőlő, mert a célzott vállalati támogatások – Széchenyi-kártya-program, gyármentő program vagy éppen a Baross Gábor újraiparosítási hitelprogram – megmozgatták és megmozgatják a piaci szereplőket. S a „kimenő” hitelek nagyságrendjének köszönhetően nem kell attól tartani, hogy összeomlik a vállalati hitelezés.
