Ahogy minden ember, úgy minden polgármester is más és más, de ennyi esztendő távlatából – csaknem húsz éve foglalkozom vidéki önkormányzatokkal – e körben két egymástól jól elkülöníthető csoportot mégis be tudtam azonosítani. A helyzet ugyan itt sem fekete és fehér – léteznek átmenetek –, de a tapasztalataim szerint sok olyan polgármester van, aki a rá bízott városért, községért él, míg egyesek a településükből próbálnak megélni. Az utóbbiakkal most nem foglalkoznék, e cikk témája ugyanis nem a felelőtlen, hanem éppen a felelős településvezetés.
Egy, a munkáját nagy buzgalommal végző polgármesternek több ismertetőjele is van, egyebek mellett az: ha felteszem neki a kérdést, hogy milyen fejlesztéseket sikerült elérniük az elmúlt években, esetleg évtizedekben, akkor olyan hosszú felsorolást kapok, hogy a fele sem fér bele a riportba. Jellemző az is, hogy az ilyen polgármesterek dolgozóasztalának fiókja mindig tele van ötletekkel, papírra vetett elképzelésekkel és olyan tervekkel, amelyekhez éppen a forrást keresik. Ezeken a településeken ugyanis nagyon sokszor nem az éppen megjelenő pályázatokhoz találnak ki valamilyen fejlesztési elképzelést – persze ilyenre is van példa –, hanem ha megjelenik egy kiírás, rendre megvan, hogy az önkormányzat arra milyen meglevő tervvel jelentkezik.
Emellett más módon is keresik a fejlesztésekhez szükséges forrást, azért folyamatosan lobbiznak. S mindezekből következik, hogy ha olyan politikus kerül a polgármesteri székbe, aki a munkáját felelősségteljesen, közmegelégedésre végzi, akkor általában a helyén is marad ciklusokon keresztül. A lakosság ugyanis újra és újra bizalmat szavaz neki. Ami azért sem véletlen, mert e polgármesterek közül sokan nemcsak sokat és jól dolgoznak a településükért, de még el is érhetők az emberek számára. Ellátogatnak a helyi rendezvényekre, és nemcsak autóval száguldanak végig a városban, faluban, hanem kimerészkednek a településen élők közé, akik ezt értékelik. A mindennapokban éppúgy, mint az önkormányzati választás alkalmával.
Mindezek a gondolatok annak kapcsán jutottak eszembe, hogy a napokban riporton voltunk a Bács-Kiskun vármegyei Felsőszentivánon, ahol a beruházásokat tudatosan, a jövőre felkészülve vitték véghez az elmúlt két évtizedben. Energetikailag szinte az összes intézményt felújították, ezekben LED-világítást építettek ki, és nemsokára elindul a községháza korszerűsítése is. Egy évtizede modernizálták a falu közvilágítását, ami most, az energiaválság idején, kincset ér. Vörös Szilárd polgármester a saját elmondása szerint, amikor 2002-ben átvette a község vezetését, két fő szempontot figyelembe véve látott munkához. Igyekezett minden, a település javát szolgáló pályázati támogatást megszerezni, ezek segítségével pedig a különböző fejlesztéseket egymásra építve megvalósítani, és kereste azokat a programokat, amelyekkel az energiahatékonyságot növelni lehetett. Pedig még sehol nem volt sem koronavírus-járvány, sem orosz–ukrán háború, sem elhibázott európai uniós szankciók miatti energiaválság. Vörös Szilárd mégis megérezte, hogy az energia kulcskérdés lehet a jövőben, és tett is azért, hogy ennek kapcsán a kockázatot a lehető legkisebbre csökkentse. Megérte az előrelátás, az eredmények teljes mértékben őt igazolják.
