Mikor lesz a közösségi média a profi fotózás halála? + videó
Az Instagram eleinte agyonfilterezett pillanatokról szólt, ahol a szűrők igyekeztek ellensúlyozni a mobilos fényképezés technológiai hátrányait. Az influencerek megjelenésével a hírfolyamok specializálódtak, ám kérdés hogyan lehet kitörni a számos természet-, étel- és divatfotó zajából. Hol szükséges még a profi fotózás, ha mindannyiunk kezében ott a mobilkamera?
A középiskolai történelemtanárom fanatikus ókorszakértőként negyvenedmagammal vitt körbe Törökország megszámlálhatatlanul sok mecsetén és műemlékén kisgimnazistaként. Három hét alatt jártunk a török szultánok nyomában Isztambultól kezdve Denizliig, hajóztunk a Boszporuszon és a Dardanellákon, barlanglakásban aludtunk Kappadókiában, elszédültünk a kerengő dervisek látványától Kónyában, az összes követ megszámoltuk Epheszoszban, fürödtünk Pamukkalén és csalódottan vettük tudomásul, hogy a nagy trójai csata helyszíne ma pórias szántóföld. Az útra a család automata fényképezőjét vittem el, amelyet bár nem volt nehéz használni, a filmbefűzéshez kellett némi kreativitás. Büszke tulajdonosa voltam továbbá négy tekercs, 36 kockás filmnek, miközben osztály- és évfolyamtársaim jó része, csak 24 kockával gazdálkodhatott. Szó nem volt ész nélküli kattogtatásról, mindannyian gondosan megnéztük, mit és miért fényképezünk. Persze a profi fotózástól még így is Makó–Jeruzsálem-távolságban voltunk.
A turisták Epheszoszban nem a profi fotózás élharcosai. Szelfijeik viszont jól mutatnak a közösségi médiában. Fotó: Chris McGrath
A TikTok-generációnak fogalma sincs, milyen izgalmat hozott a hazaérkezés és a fotók előhívatása, hogy a pultnál való gyors végigpörgetés után, a kanapén lehessen azokat hosszan kielemezni a családdal. Azt az érzést sem ismerik, amikor a családapa által készített házi videóval otthon (szalagtól függően) fél-egy órában lehetett újraélni az elmúlt napok, hetek eseményeit.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A közösségi média hazai robbanása a kétezres évek közepére tehető, így amikor a 27 éves Kevin Systrom és a 25 éves Michael Krieger 2010. október 6-án elindította az Instagramot, az Magyarországon is gyors sikert aratott. A felhasználók világszerte az alkalmazás egyszerűsége és a fényképek egyedisége miatt rajongtak a könnyű fényképkészítésért. 2013-ra százmillió, 2020-ra egymilliárd felhasználó osztotta meg bizonyos időközönként életének pillanatait. Mark Zuckerberg – látván a fotós tartalmak keresettségét – 2012 áprilisában fizetett egymilliárd dollárt az appért.
Az Instagram és többi kép- (később videó-) megosztó alkalmazás kétélű fegyver a profi fotósok számára. Egyrészt hasznos lehet üzleti szempontból a közösségépítés miatt, másrészt viszont sokkal nagyobb konkurenciát hoz, így meg kellett tanulni, hogyan ne vesszenek el a számos hétköznapi, jobb esetben hobbifotós között. Horváth Krisztián fotós szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a legtöbb közösségi médiában sikeres kép nem a befektetett idő, energia, profi felszerelés és annak hozzáértő használata miatt döntöget like-rekordokat, hanem témájuk miatt.
Régi hollywoodi alapvetés, hogy ha a filmben van kutya vagy gyerek, az máris siker lesz. A közösségi médiában ezek a macskás, naplementés, dekoltázsvillantós, szivárványszínű-esernyős, leghíresebb városi látványosságokról vagy magaslati ponton készült felvételek. Vagyis ma a fotózás képessége nem azt jelenti, hogy az illető ért a mesterséghez, hiszen az automatika szinte mindent elvégez (hogy a képmanipulációs utómunka lehetőségéről ne is beszéljünk).
Egy majom is alkothat értelmezhető képet, ahogy az például 2011 és 2018 között történt, amikor egy gorilla rendszeresen szelfizett a brit természetfotós, David J. Slater kamerájával. Az eset számos szerzői jogi kérdést vetett fel, illetve kétségbe vonta a fényképezés művészi jellegét.
Közösségi média kontra profi fotózás
A fotósoknak alapvetően kellett alkalmazkodniuk az új platformokhoz. Korábban a természetfotózás például túlnyomórészt fekvő képekből állt, ami viszont rosszul mutat a hírfolyamban. A felhasználók sokkal nagyobb képet látnak, ha az áll, így az Instagramot is használó természetfotósok ma kénytelenek álló képeket készíteni
– magyarázza Czakó Balázs tájkép- és viharfotós. – A közösségi média üzleti felhasználása sem feltétlen igaz ma már. Ezek az oldalak a hirdetésekből élnek, így, ha látják, hogy egy fotós hajlandó azért fizetni, hogy többen lássák a képeit, máris hátrébb sorolja az algoritmus. Így még hamarabb, még többet kénytelen hirdetni az illető. Ráadásul az algoritmusok igyekeznek bizonyos földrajzi környezetbe is bezárni az embert, Amerikában például alig láthatók a magyarok képei, míg Indiában sokezres elérést lehet generálni.
Villámlás Szekszárdon. Fotó: Czakó Balázs
Ha valaki nem szerez elég like-ot, akkor számos jó megbízástól eshet el. A közösségi média tehát népszerűségi versennyé változtatta a fényképezést.
Amerikában számos reklámügynökség ezer követő alatt szóba sem áll a fotóssal. Viszont a felhasználó által készített tartalom időszakában egy kép csak akkor juthat el több emberhez (és ezáltal kaphat több like-ot), ha az első öt-tíz percben, legfeljebb egy órában, az algoritmus nagyobb értéket társít hozzá, vagyis rögtön sok komment és like érkezik rá. Ez pedig legegyszerűbben népszerű témákkal érhető el.
A marketing szerepe
Nem árt, ha az ember a marketingben is otthon van. Nagy Gábor Instagram-profilját közel ötvenezren követik, köszönhetően, hogy a civilben reklámszakember hobbifotós pontosan tudja, mit keres a közönség. Tájképjellegű képei többsége ősszel vagy télen készül, mivel elmondása szerint ekkor „jóval intimebb a viszony a természettel”, és ez megfogja a közönséget. Saját stílusát autodidakta módon alakította ki, azt leginkább az utómunka során éri el, egy Instagram-kép öt-hat órás számítógépes varázslat eredménye.
A közösségi médiában szakértők szerint alapvetően háromféle fényképész mozog. Az elsőbe tartoznak azok a profik, akik papíron is szupersztárok. Annie Leibovitz vagy Russell James csak azért működtet közösségimédia-profilt, hogy személyesebben kommunikálhassanak rajongóikkal. Az influenszer fotósok a következő csoport, akik profi fotósként leginkább tanításra használják fiókjukat. Az utolsó kör azon fényképeszeké, akik 15 perc hírnevet szeretnének szerezni egy-egy képükkel. Ez a csoport nemcsak legnépesebb, de ők készítik a legkevésbé valósághű képeket is.
A díjnyertes fotóriporter, Antonio Olmos úgy jellemezte a helyzetet, hogy
bár a fényképezés soha nem volt ilyen népszerű, soha nem fenyegette ennyire a pusztulás. Soha nem készítettek még ennyi képet, a fényképezés mégis haldoklik.
Vízesés Izlandon. Fotó: Czakó Balázs
Tény, hogy a közösségi médiás fotózásban van egyfajta narcisztikus elem, hiszen életünk eseményeit mutatjuk meg a nagyvilágnak és begyűjtjük a válaszokra kapott adrenalinlöketet. Szakértők szerint ezért a fényképezés alapvetően nem halott, de a felhasználói élmény igen. Tehát az emberek ahelyett, hogy megélnék a Tádzs Mahalt, inkább telefonjuk kamerája mögé bújva lőnek ezer képet.
Egyes profi fotósok kifejezetten jelzik, hogy a profi és közösségi médiás fotózásnak más a közönsége és más a célja. Számosan közülük rendelkeznek saját Instagram-profillal, amelyek messze nem ételfotókról vagy agyonfilterezett tájképekről szólnak. Érdemes megnézni többek között Csudai Sándor, Darab Zsuzsa, Hajdú D. András vagy Szatmári Gergely fiókját, hogy milyen az, amikor a művészi fotózás nemcsak a pillanatokat örökíti meg, hanem az alkotói folyamatot is. Hogy mit lát a fotós, amit a hétköznapi ember nem.
Czakó Balázs szerint az emberek azonnal rájönnek, hogy nem elég a közösségi médiában jól mutató fotó, amint ki akarnak nyomtatni egy fényképet. Hiszen a felbontás egészen más telefonnal és profi felszereléssel. Egyre kevésbé divat ugyanakkor kinyomtatni a képeket, pedig számos szakértő egyetért, hogy a fényképezés papírra született, nem képernyőre.
Az Amerikai Profi Fotósok szervezete 2015-ös felmérése kimutatta, hogy a 30–44 éves korosztály 42 százaléka nem fog emlékezni gyerek- és fiatalkorának eseményeire, mivel már alig készítenek fotóalbumokat, 67 százalék kizárólag számítógépen vagy telefonon tárolja képeit. Ez komoly hiba, mivel pszichológiai kutatások bizonyították, hogy csak a nyomtatott képek segítenek az embereknek megismerni saját személyiségüket, amelyre a modern, mentális nehézségekkel küzdő világban nagy szükség lenne.
Néhány profi vállrándítással veszi tudomásul a közösségi média okozta változásokat, mondván, a megrendelői igény szabja meg, éppen mire van szükség. Hiszen legyen szó portréról, csendéletről vagy tájképről, egy profi fotó mindig az önmagában megszólaló esztétikát hangsúlyozza, ahol a történet nyűgözi le a közönséget. A művészi fényképezés közönség nélkül is több a képnél.
A szerző a Lugas társszerkesztője
Borítókép: A budapesti tűzijáték (Fotó: Czakó Balázs)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
