Természetesen a baloldali médiahálózat minden erejével segítette a baloldali kampányt, hogy csak a legjelentősebb ilyen alakulatokat említsem: kivont karddal estek a kormányoldalnak a baloldali influenszerek, a különböző internetes oldalak. Emellett a Magyarország elleni külföldi médiahadjárat is turbófokozatba kapcsolt. Úgy tűnik, azt nem tudjuk meg, hogy kik is lehettek a baloldali kampányba beszálló valódi mikroadományozók. Nem járhatunk messze azonban az igazságtól, ha arra következtetünk, Sorosék lehettek az önzetlen segítők.
A hálózat működése nem bonyolult: az emberjogi, kisebbségi szervezeteken, illetve a progresszív társadalompolitikát (LMBTQ, genderügyek) lelkesen támogató pártok finanszírozásán keresztül politikai befolyást vásárol magának. Európában a nyugati és egyes balkáni országokban ugyanaz a helyzet, mint az Egyesült Államokban, ahogy az Európai Unió szervezetrendszerének minden grádicsán ott ülnek a hálózat tagjai. Ők írják a különböző országjelentéseket, a kipécézett állam helyzetéről pedig az ott működő Soros-szervezeteket kérdezik meg, illetve az általuk pénzelt vagy tulajdonolt médiájuk híreire, elemzéseire alapoznak. Ahogy mondani szokták: ügyes…
A Soros-család fő ellenfeleinek a szuverén, stabil nemzetállamok számítanak. Olyan országok, amelyeknek kormányai elutasítják a föderális Európát, fellépnek a migráció ellen, elvetik a progresszív társadalompolitikai törekvéseket, és a hagyományos családmodellt támogatják. Talán nem véletlen, hogy ezek Európában épp a Korányiék által „csatatérállamokká” minősített országok, amelyek közül Lengyelországban október 15-én lesznek a parlamenti választások.
Az utóbbi években dinamikusan fejlődő európai középhatalom fontos geopolitikai szereplő, az Egyesült Államok erős szövetségese is. A baloldali amerikai kormány viszont szívesebben látna egy olyan lengyel kormányt, amely Brüsszellel is szívélyes viszonyt ápol, és kiáll a genderpolitikai törekvések mellett is, valamint nem merül fel vele szemben semmilyen „jogállamisági probléma” sem. A lengyel választók nem így látják:
a Jog és Igazságosság (PiS) párt most is esélyes a győzelemre, így egymás után immár harmadszorra alakíthatna kormányt. A kihívó a magyarhoz hasonló, liberális szivárványkoalíció, amelyet Donald Tusk vezet. Ő Berlin és Brüsszel emberének számít, nem véletlen, hogy elsősorban német, uniós politikusok célkeresztjébe került a kampányidőszakban a lengyel kormányzat.
Tusk természetesen a progresszív hálózat támogatását is maga mögött tudja. Sorosék Lengyelországban is igen aktív tevékenységet fejtenek ki, elsősorban a Stefan Batory Foundationon (Báthory István Alapítvány) keresztül. A szervezet a „nyílt társadalom” ideológiájának élharcosa, súlyos eurószázezrekkel támogatja őket a Soros-birodalom. A 2017-es abortusztörvény szigorítása miatt fellángolt tüntetések mögött is Sorosék álltak. A hozzájuk kötődő Global Fund for Women (Nemzetközi Alap a Nőkért) szervezet egymillió zlotyival szállt be a „spontán” demonstrációk megszervezésébe.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!