Orbánt azért irigylik sokan, mert nemcsak anyagi gyarapodással „vásárolta” meg a szavazói támogatását, ahogy nyugaton már sok évtizede szokásos, hanem tágabb kontextusok figyelembevételének szükségességéről is meggyőzte őket. És ezt nem a katasztrófákkal való fenyegetés, hanem mindig a legközvetlenebb veszélyek köznapi józan észen alapuló bemutatásának segítségével, olyan problémák tematizálásával, amit a fősodor mindig tagad, mert az ideológiája azokat nem veszélynek, hanem éppen célnak tartja.
Orbán Viktor tehát időben visszatekintve is önazonos, ugyanazt mondja, mint hat-nyolc évvel korábban. Túl sok dologban igazolta az idő ahhoz, hogy hatékonyan hazugnak lehessen bélyegezni. A gondolatai világosak, érthetőek, a valóság erősen visszaigazolja őket, nem küzd azzal, hogy a mondandójának benne kell maradni a politikai korrektség és a véleménydiktatúra korlátai között. Amit akar mondani, amit mond, ahogy kifejezi magát és ahogy értik az emberek, az teljesen egybeesik, ez teljesen egyedi a mai világban, nyugaton elképzelhetetlen politikusi teljesítmény. A józan átlagember emberemlékezet óta nem hallott ilyet senkitől, szinte el sem hiszi, hogy van ilyen. Orbán ugyanis az utca emberének véleményét mondta el, igaz, a magyar utca emberéét, de csak azért, mert a magyar utca az utolsó olyan közterület Európában, ahol nem kell gondolkozni arról, hogy mit mond ki az ember.
Tulajdonképpen Donald Trump is ezzel a „trükkel” nyert 2016-ban; azt mondta, amit tényleg gondolt, és ez látszott is rajta, Ronald Reagan óta nem fordult ez elő az amerikai politikában. Reagant az akkori médiatechnológiával nem is tudták „meghekkelni” a liberálisok. Trump esetében azonban nemcsak a liberálisok és progresszívek elképesztő technikai fölénye játszott szerepet a 2020-as vereségben, hanem az is, hogy Trump egyrészt nem tudott olyan erős hatással lenni az amerikai tömegek világlátására, mint Orbán Viktor a magyarokéra, másrészt Trump nem tudott annyira egyedi politikát folytatni, mint a magyar miniszterelnök.
És itt eljutunk egy újabb fontos okhoz, ami miatt Orbán Viktor érdekli az embereket nyugaton.
Orbán nemcsak „hírhedt” nyugaton, hanem híres is, a nagyokos liberálisok ugyanis nemcsak elmondták és elmondják az orbáni politikát mindennek, hanem voltak olyan kedvesek és ennek a politikának a lényegét is világgá kürtölték, mint a XXI. század legnagyobb szörnyűségét. A normális, átlagos embereknek ezek viszont jó és fontos üzenetek, nem értik, hogy miért tekinti ezeket rombolónak a saját közbeszédük.
A rezsicsökkentés, a családtámogatási rendszer, a kulturális integritás és a szuverenitás megőrzése, mint állami politika is nagy siker a normális emberek között, de millióknak legitimálta az orbáni politikát visszamenőleg az is, hogy békepárti. Ahogy az is, hogy ezzel az álláspontjával a magyar miniszterelnök ugyanúgy magára maradt az európai vezetők között, mint szinte minden fontos, de ideológiavezérelt projekttel kapcsolatos kiállásával.
A legújabb közvélemény-kutatások szerint az EU-ban minimum relatív többsége van a szavazók között szinte minden lényeges, a magyar kormány által napirenden tartott fontos kérdésben a magyar állásponthoz közeli álláspontoknak. Nem tudható, hogy ez miként váltható át szavazatokra jövőre az EP-választásokon, de az emberek már inkább úgy látják, hogy Európa és a világ rossz irányba megy. Az emberek pontosan úgy értik ezt, ahogy Orbán Viktor mondja, a világ azért megy rossz irányba, mert a nyugat, hangsúlyosan az Egyesült Államok és Európa, különösen az EU, teljesen el van tévedve.
Orbán Viktor azért is érdekes, mert egy erősen EU- és külföldfüggő kis európai demokráciában képes volt hatalmon maradni, csakis azért, mert szembe mert menni a nyugati fősodorral. Az emberek manapság egyre kevésbé élvezik a demokráciát, mert az egyre kevésbé képes a gazdasági és politikai stabilitást garantálni, más biztonságokról nem is beszélve. És mind az USA-ban, mind az EU-ban a politikai fősodor nem is tekinti céljának az emberek biztonságigényének kielégítését, hanem egyre agresszívabb ideológiák mentén kényszeríti őket igazodásra, egyre erőszakosabban.
Orbán mondanivalójának fontos tartalma, hogy a normális mindennapi ügymenet, a hétköznapi emberi élet biztosítása a fő prioritása a politikájának. A szuverenizmus, a konzervatív megközelítés, a kereszténység értékeinek követése, a békepártiság mind-mind ezt a célt szolgálja.
Az interjú nézője nemcsak elhiszi, hanem természetesnek találja, hogy ez a politikus az ő, az átlagember érdekeire való koncentrálással, jó kormányzással akar hatalmon maradni és ez sikerült is neki már négyszer egymás után. Ez nem tökéletes, hibamentes, kritizálhatatlan, erkölcsileg, etikailag kikezdhetetlen politika, hanem valóságos, működő és megvalósítható politika.
Orbán Viktor mondanivalójának legkétségbevonhatatlanabb része az, amit a háborúról mond. A józan ész hangja ő, és ezt a hangot nem elnyomja, hanem felerősíti az, hogy mindenki ellene kiabál, csak ő beszél így. Hétköznapi értelemben az orbáni álláspont az, amit a józan ész diktál. Azt pontosan tudja mindenki, hogy az orosz–ukrán konfliktus ügygondnoka a nyugat részéről az Egyesült Államok. Joe Biden kormányának a döntése, hogy eszkalálja, befagyassza vagy feloldja ezt a konfliktust. Mindenki tudja, hogy Amerika dönt Európa sorsáról. És a mostani döntése egyre többeknek nagyon nem tetszik.
Talán Orbán Viktor az egyedüli, aki érezteti azt, hogy a felelősség is az amerikaiaké. Orbán beszél egyedül olyasmiről, hogy az oroszok érdekeit is figyelembe kellett volna és kell majd venni. A magyar álláspont az egyetlen, amely erkölcsileg megkérdőjelezi az amerikaiak szerepét ebben a konfliktusban. Ezért haragszik ránk annyira most a jelenlegi amerikai adminisztráció,
de ez az erkölcsi felelősség a közismert tények ismeretében, a Biden család ukrajnai szerepvállalásának fényében senkinek nem lehet kétséges. Sokaknak tetszik ez, mert Orbán Viktor finom utalásai is nagyon erősnek tűnnek a szervilis európai vezetők mismásolásaihoz képest. A magyar miniszterelnök bebizonyította, hogy utat lehet találni az amerikai és az európai emberekhez egy realista politikai mondanivalóval, főleg olyannal, ami mögött évtizedes kormányzási teljesítmény is van.
A szerző szociológus
