Csaknem hat éve ilyesmire vár nemcsak az egész szlovákiai társadalom – köztük felvidéki magyarok –, hanem a visegrádi négyek és mi is. Északi szomszédunk hosszú évek óta instabilitással küzdött, gyenge, bukdácsoló, majd sorra meg is bukó kormányoktól szenvedett. Ki is emlékszik már Matovicra, Hegerre, a bukott miniszterelnökökre? A történetírók nem fognak. Fico győzelme viszont – ha majd kormányalakítással párosul — egyenes pályára állíthatja Szlovákiát, és számunkra kedvező módon rendezheti újra az erőviszonyokat a visegrádi négyeken belül is. A volt és reménybeli kormányfő nem állt be brüsszeli és amerikai nyomásra a háborúpárti bólogatójánosok sorába Ukrajna ügyében. Fico reálisan látja a helyzetet, de nemcsak ebben, hanem az uniós belső vitákban is a szuverenitáspártiak csapatát erősítheti Brüsszellel szemben. Különösen nagy jelentősége lehet ennek akkor, ha az október 15-i lengyelországi választás pedig megerősíti a jobboldali kormánypártokat Varsóban.
Jelen állás szerint jó reményünk van arra, hogy a V4-ek mindezek következtében új dinamikát nyernek, ismét egységes hangon szólalva meg az EU-n és a NATO-n belül.
A globális elit szereti a gyengét, mert könnyen a befolyása alá vonhatja, és rühelli, ezért igyekszik lejáratni az erőset, mert útjában áll az a felhatalmazás, amely erőssé tette őt. Orbán Viktor és a lengyel Jaroslaw Kaczynski jól ismeri már ezt, most majd Fico is újra megismerheti.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!