Időnként érdemes felhívni a figyelmet az újliberalizmus nyelvi diktatúrájára, amely fegyverként használja a hagyományos fogalmak eltorzítását, átértelmezését, s ezek segítségével is igyekszik a nemzeti kultúra hívei és tisztelői fölé kerekedni. Jól látja a helyzetet Deme Dániel publicista, amikor Magyarország állítólagos elszigeteltségével kapcsolatban ezt írja a Magyar Nemzetben:
Ha egy kicsit körülnézünk, láthatjuk, hogy a nemzeti konzervatív erők ellen bevetett, szinte univerzális fegyverként terjedt el a baloldal köreiben az »elszigeteltség« narratíva. Ezt akarják nekünk is már évek óta szuggerálni, hogy mivel elhatárolódtunk a nyugati világon dúló genderőrülettől, multikulturális láztól, klímahisztériától, így egyedül maradtunk. Nincs senki a világon, aki egyetértene maradi nézeteinkkel, ergo a történelem rossz oldalán állunk.
Politikai, gazdasági, katonai és kulturális síkokon zajlik a küzdelem a liberális globalisták és a nemzetpárti erők között, s a kezdeményezés többnyire a globalistáktól ered. Ők azok, akik erővel próbálják ráerőltetni a nézeteiket azokra, akik fölött uralkodni szeretnének. Ennek az ellenszenves törekvésnek része az új idők nyelvi háborúja is.