Az ember nem szívesen választja azt a formát, hogy a közvélemény színe előtt Ungváry Krisztiánról bármit ír, de ezúttal kivételt teszünk. Az ismert baloldali történész a minap videóban és újságcikkben rontott neki Bayer Zsoltnak: nagy ívű „felfedezését”, miszerint főmunkatársunk nagyapja, dr. Gyimes Károly Kiskőrösön nyilas, majd a kommunista időszakban besúgó lett volna, további részletekkel fűszerezi. Szerinte például Bayer nagyapja tanította be a hüvelyi motozást a kiskőrösi gettóban. Ezt a motívumot a baloldali sajtó olyan izgatottan tálalja, mintha akkoriban nem sok millió ember életéről, haláláról, hanem alkalmi hüvelyvizsgálatokról szólt volna a nagyhatalmi játszma.
Ungváryról tudjuk, hogy a történészi szakma határain imbolyog, amióta elvégezte az egyetemet. Összeférhetetlen természetéről, intrikus személyiségéről, kényszeres hazudozásairól bárki hosszan tudna mesélni, aki legalább két percre kapcsolatba került vele. Amit ő objektív feltárásnak nevez, semmi más, mint politikai bukmékerkedés. Azzal, hogy a levéltári forrásokat önkényesen, egyirányúan tálalja, ráadásul a tények méltányos vizsgálata helyett pusztán indulatokat kelt, inkább kényszermozgásos aktivistának, mint történésznek tűnik. Legalábbis aki az ideje nagy részét bíróságon tölti, nem olvasótermekben, továbbá ellenzéki tüntetéseken sípolgat, mint akinek teljesen elment az esze, arról nem a magyar történettudomány szolgálata jut az eszünkbe.
Amiről most írt, abban voltaképpen semmi újdonság nincs. Bayer Zsolt már réges-régen beszélt nagyapja viselt dolgairól. Hogy az ismert alapinformációt Ungváry éppen milyen elemekkel dúsítja, teljességgel érdektelen. Bayer egyszer azt is elmondta, hogy nagyon sokáig nem tudott arról, hogy a nagyapja mikor, mit tett, és ez voltaképpen természetes, kevéssé valószínű, hogy a történtekről bárhonnan is értesülhetett. A huszadik század borzalmait egy egész nemzedék fojtotta magába, a volt hadifoglyok, a megerőszakolt nők, a gyilkosok és az áldozatok nem tartottak mesedélutánt a hozzátartozóiknak. Másrészt alapos érvek szólnak amellett, hogy dr. Gyimes Károly nem követett el olyasmit, amiért nyolcvan év távlatából ne menthetnénk fel. A nyilas pártból vélhetően már 1940-ben kilépett, a háborúban végig harcolt, semmilyen törvénytelenség nem fűződik a nevéhez. 1947-ben fel is mentették a vádak alól, ami azért is figyelemreméltó, mert ekkoriban önkényesen kivégeztek embereket, az igazolóbizottságok pedig egy életre megnyomorítottak ártatlanokat is. Dr. Gyimes Károlyt azonban a kommunista és zsidó vádlók nem találták bűnösnek. Ez utóbbiak közül többen ki is álltak a kiskőrösi orvos mellett. Nyilván nem véletlenül. Hogy pedig azonnal beszervezték volna spionnak, abszurd állítás, Ungváry sem tagadja, hogy informátori működéséről csak 1953-tól akadnak adatok.
