Ezek tehát a tények a szenzációhajhász cím és előadásmód mögött. De akad itt más is. Ungváry folyamatosan azzal revolverezik, hogy Bayer pályája azért alakulhatott úgy, ahogy, mert nyilas felmenői voltak. És hogy „élethazugságai” vannak, nyilván azért, mert önként nem kutatta ki a hüvelyvizsgálós históriát. Továbbá felteszi a kérdést Ungváry, hogy „miért is van, az, amit olyan sokszor látunk nála és eszmetársainál, hogy most mi jövünk, és nekünk dolgok járnak, budai ingatlan, ez az, amaz […]. Ez az elementáris belső sértettség magyarázható ezekkel a társadalmi traumákkal, amelyeken ezek a családok tettesként korábban keresztülmentek, és a lelkiismeretük valahogy nem adott nekik soha feloldozást.” Ha ezt az okfejtést elfogadnánk, abba a tévedésbe esnénk, hogy Bayernek mondania kellene valamit a történtekről, mert lebukott, lelepleződött, vagy valami ilyesmi. De miért is kellene egy 1963-ban született unokát összekötni régi ügyekkel? Van bármiféle köze Bayernek ahhoz, amit a nagyapja tett vagy nem tett? Nyilvánvalóan semmi. Olvastam is erről egy remek mondatot. „Senki sem felelős felmenői tetteiért.” Ezt maga Ungváry Krisztián nyilatkozta még 2013-ban a HVG-nek. Hogy saját felismerését most nem terjeszti ki Bayer Zsoltra, kizárólag őt és a módszereit minősíti. Ha jobban tetszik: a politikai hullarablás minősített esetét produkálja.

Arra a kérdésre, hogy mondjuk Dobrev Klárának miért nem jár ugyanaz a feloldozás, ami Bayernek, egyszerű a válasz. Dobrev ugyanis politikus, bejelentkezett ennek az országnak a vezetésére. Alkotmányos felelőssége van, részt követel a közhatalomból, felelősséggel tartozik a tetteiért, szavaiért, még a családi előéletéért is. Bayer Zsolt azonban publicista. Semmiféle politikai vagy erkölcsi kötelezettsége nincs, nem kér részt a közhatalomból, ahogyan politikai felelőssége sem létezik. Ha csúnya szavakat használ (szokott!), azért megróhatja az olvasó. Ha megsérti valaki méltóságát, akkor bíróságra kell mennie. De Bayer Zsolt – és ezt meg kellene már értenie a gyűlöletben tobzódó baloldalnak – nem kormánypárti politikus, és amennyire tudom, nem is óhajt az lenni. Éppen ezért, amit Ungváry most tesz, pusztán aljas vádaskodás, semmi több.

Mindezen túl Bayer Zsolt a magyar nemzeti oldal emblematikus figurája. Százezrek, milliók figyelik, követik, olvassák, hallgatják. Magam is számtalanszor tanúja voltam a felé áradó szeretetnek, láttam, ahogyan az emberek túláradó érzelmeit megrendülten észleli. Bayer Zsolt továbbá a barátom, harcostársam, testvérem. Soha nem engedjük meg, hogy Ungváry-féle alakok ócska hazugságokkal megpróbálják kikezdeni az erkölcsi hitelét. Hűségesek vagyunk a magyar ügyhöz, de egymásra is figyelünk, nem hagyjuk magára azt, akiket mocskos rágalmakkal gyaláznak. Az olvasónak tudnia kell, hogy Bayer Zsolt nélkül a magyar nemzeti oldal nem tartana ott, ahol most tart. Ha tehát őt támadják, minket támadnak. És ha Zsoltot kóstolgatják a túloldalról, ígérem, mi is ott leszünk. Azokkal, akikkel olyan régóta járjuk ezt az utat, beszélni is felesleges erről. 

Végezetül hadd kérdezzünk valamit Ungváry Krisztiántól! „Apámnak, anyámnak és nagyapámnak is volt dolga az állambiztonsággal” – ezt ő nyilatkozta 2007-ben az Origónak. Elmeséli, hogy a családja tettesként vagy áldozatként kapcsolódott a kommunistákhoz? Inkább nem várjuk meg a választ. Utánanézünk a történteknek, és – kölcsönösségi alapon – Ungváry Krisztián szűkebb rokonságáról, az állambiztonsággal kapcsolatot tartó apáról, anyáról és nagyapáról mesélünk egy kicsit. 

Borítókép: Ungváry Krisztián (Fotó: MTI/Kallos Bea)