idezojelek

Ungváry Krisztián hazugságai

Bayer Zsoltnak semmiféle politikai vagy erkölcsi kötelezettsége nincs, nem felel mások tetteiért.

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László
Cikk kép: undefined
Fotó: Kallos Bea

Az ember nem szívesen választja azt a formát, hogy a közvélemény színe előtt Ungváry Krisztiánról bármit ír, de ezúttal kivételt teszünk. Az ismert baloldali történész a minap videóban és újságcikkben rontott neki Bayer Zsoltnak: nagy ívű „felfedezését”, miszerint főmunkatársunk nagyapja, dr. Gyimes Károly Kiskőrösön nyilas, majd a kommunista időszakban besúgó lett volna, további részletekkel fűszerezi. Szerinte például Bayer nagyapja tanította be a hüvelyi motozást a kiskőrösi gettóban. Ezt a motívumot a baloldali sajtó olyan izgatottan tálalja, mintha akkoriban nem sok millió ember életéről, haláláról, hanem alkalmi hüvelyvizsgálatokról szólt volna a nagyhatalmi játszma.

Ungváryról tudjuk, hogy a történészi szakma határain imbolyog, amióta elvégezte az egyetemet. Összeférhetetlen természetéről, intrikus személyiségéről, kényszeres hazudozásairól bárki hosszan tudna mesélni, aki legalább két percre kapcsolatba került vele. Amit ő objektív feltárásnak nevez, semmi más, mint politikai bukmékerkedés. Azzal, hogy a levéltári forrásokat önkényesen, egyirányúan tálalja, ráadásul a tények méltányos vizsgálata helyett pusztán indulatokat kelt, inkább kényszermozgásos aktivistának, mint történésznek tűnik. Legalábbis aki az ideje nagy részét bíróságon tölti, nem olvasótermekben, továbbá ellenzéki tüntetéseken sípolgat, mint akinek teljesen elment az esze, arról nem a magyar történettudomány szolgálata jut az eszünkbe.

Amiről most írt, abban voltaképpen semmi újdonság nincs. Bayer Zsolt már réges-régen beszélt nagyapja viselt dolgairól. Hogy az ismert alapinformációt Ungváry éppen milyen elemekkel dúsítja, teljességgel érdektelen. Bayer egyszer azt is elmondta, hogy nagyon sokáig nem tudott arról, hogy a nagyapja mikor, mit tett, és ez voltaképpen természetes, kevéssé valószínű, hogy a történtekről bárhonnan is értesülhetett. A huszadik század borzalmait egy egész nemzedék fojtotta magába, a volt hadifoglyok, a megerőszakolt nők, a gyilkosok és az áldozatok nem tartottak mesedélutánt a hozzátartozóiknak. Másrészt alapos érvek szólnak amellett, hogy dr. Gyimes Károly nem követett el olyasmit, amiért nyolcvan év távlatából ne menthetnénk fel. A nyilas pártból vélhetően már 1940-ben kilépett, a háborúban végig harcolt, semmilyen törvénytelenség nem fűződik a nevéhez. 1947-ben fel is mentették a vádak alól, ami azért is figyelemreméltó, mert ekkoriban önkényesen kivégeztek embereket, az igazolóbizottságok pedig egy életre megnyomorítottak ártatlanokat is. Dr. Gyimes Károlyt azonban a kommunista és zsidó vádlók nem találták bűnösnek. Ez utóbbiak közül többen ki is álltak a kiskőrösi orvos mellett. Nyilván nem véletlenül. Hogy pedig azonnal beszervezték volna spionnak, abszurd állítás, Ungváry sem tagadja, hogy informátori működéséről csak 1953-tól akadnak adatok.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezek tehát a tények a szenzációhajhász cím és előadásmód mögött. De akad itt más is. Ungváry folyamatosan azzal revolverezik, hogy Bayer pályája azért alakulhatott úgy, ahogy, mert nyilas felmenői voltak. És hogy „élethazugságai” vannak, nyilván azért, mert önként nem kutatta ki a hüvelyvizsgálós históriát. Továbbá felteszi a kérdést Ungváry, hogy „miért is van, az, amit olyan sokszor látunk nála és eszmetársainál, hogy most mi jövünk, és nekünk dolgok járnak, budai ingatlan, ez az, amaz […]. Ez az elementáris belső sértettség magyarázható ezekkel a társadalmi traumákkal, amelyeken ezek a családok tettesként korábban keresztülmentek, és a lelkiismeretük valahogy nem adott nekik soha feloldozást.” Ha ezt az okfejtést elfogadnánk, abba a tévedésbe esnénk, hogy Bayernek mondania kellene valamit a történtekről, mert lebukott, lelepleződött, vagy valami ilyesmi. De miért is kellene egy 1963-ban született unokát összekötni régi ügyekkel? Van bármiféle köze Bayernek ahhoz, amit a nagyapja tett vagy nem tett? Nyilvánvalóan semmi. Olvastam is erről egy remek mondatot. „Senki sem felelős felmenői tetteiért.” Ezt maga Ungváry Krisztián nyilatkozta még 2013-ban a HVG-nek. Hogy saját felismerését most nem terjeszti ki Bayer Zsoltra, kizárólag őt és a módszereit minősíti. Ha jobban tetszik: a politikai hullarablás minősített esetét produkálja.

Arra a kérdésre, hogy mondjuk Dobrev Klárának miért nem jár ugyanaz a feloldozás, ami Bayernek, egyszerű a válasz. Dobrev ugyanis politikus, bejelentkezett ennek az országnak a vezetésére. Alkotmányos felelőssége van, részt követel a közhatalomból, felelősséggel tartozik a tetteiért, szavaiért, még a családi előéletéért is. Bayer Zsolt azonban publicista. Semmiféle politikai vagy erkölcsi kötelezettsége nincs, nem kér részt a közhatalomból, ahogyan politikai felelőssége sem létezik. Ha csúnya szavakat használ (szokott!), azért megróhatja az olvasó. Ha megsérti valaki méltóságát, akkor bíróságra kell mennie. De Bayer Zsolt – és ezt meg kellene már értenie a gyűlöletben tobzódó baloldalnak – nem kormánypárti politikus, és amennyire tudom, nem is óhajt az lenni. Éppen ezért, amit Ungváry most tesz, pusztán aljas vádaskodás, semmi több.

Mindezen túl Bayer Zsolt a magyar nemzeti oldal emblematikus figurája. Százezrek, milliók figyelik, követik, olvassák, hallgatják. Magam is számtalanszor tanúja voltam a felé áradó szeretetnek, láttam, ahogyan az emberek túláradó érzelmeit megrendülten észleli. Bayer Zsolt továbbá a barátom, harcostársam, testvérem. Soha nem engedjük meg, hogy Ungváry-féle alakok ócska hazugságokkal megpróbálják kikezdeni az erkölcsi hitelét. Hűségesek vagyunk a magyar ügyhöz, de egymásra is figyelünk, nem hagyjuk magára azt, akiket mocskos rágalmakkal gyaláznak. Az olvasónak tudnia kell, hogy Bayer Zsolt nélkül a magyar nemzeti oldal nem tartana ott, ahol most tart. Ha tehát őt támadják, minket támadnak. És ha Zsoltot kóstolgatják a túloldalról, ígérem, mi is ott leszünk. Azokkal, akikkel olyan régóta járjuk ezt az utat, beszélni is felesleges erről. 

Végezetül hadd kérdezzünk valamit Ungváry Krisztiántól! „Apámnak, anyámnak és nagyapámnak is volt dolga az állambiztonsággal” – ezt ő nyilatkozta 2007-ben az Origónak. Elmeséli, hogy a családja tettesként vagy áldozatként kapcsolódott a kommunistákhoz? Inkább nem várjuk meg a választ. Utánanézünk a történteknek, és – kölcsönösségi alapon – Ungváry Krisztián szűkebb rokonságáról, az állambiztonsággal kapcsolatot tartó apáról, anyáról és nagyapáról mesélünk egy kicsit. 

Borítókép: Ungváry Krisztián (Fotó: MTI/Kallos Bea)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Tizenkét héttel később

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Kik követik Magyar Pétert?

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Ezek bizony mindig ugyanazok!

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

„Az árulónak ne bocsáss meg soha”

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.