idezojelek

A szétesés jeleit mutatja a világgazdasági rendszer

Amerika mindenáron meg szeretné akadályozni Kína előretörését, és erre rákényszeríti Európát is.

Kiss Károly avatarja
Kiss Károly
Cikk kép: undefined

Az 1990-es és a 2000-es években a világgazdaság aranykorát élte. A Szovjetunió és a volt szocialista országok átalakultak, a nyugati világ intenzív gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat épített ki velük. Kína átalakulása és gyors növekedése is ahhoz vezetett. A fejlődő országokban gyorsabb volt a gazdasági növekedés. A 90-es évek elején a ma legnagyobb tíz feltörekvő gazdaság aránya a világ GDP-jében 12 százalék volt – ma egyharmad körüli.

Kínában és a feltörekvő országokban százmilliók jutottak munkához és vergődtek ki a szegénységből. A gyermekhalandóság az 1990-es szint kevesebb mint felére csökkent a világban. 

Az országok közötti háborúk halálos áldozatainak száma soha nem tapasztalt alacsony szintet ért el. 1990-ben a fejlődő országok lakosságának 43 százaléka mélyszegénységben élt: 1,9 milliárd ember napi jövedelme egy dollár alatt volt. 2010-re ez az arány 21 százalékra, azaz 1,2 milliárd emberre csökkent. 

(Közben a szélsőséges szegénység határát 1,25 dollárra emelték.) A világkereskedelem gyorsabban nőtt, mint a GDP, és a működőtőke-kivitel soha nem látott méreteket ért el.

Az Economist mindezt annak tulajdonítja – idei május 11-i számának ez a fő témája –, hogy a világgazdaság szervezésében és működésében a liberális elvek érvényesültek. Ez azonban közel sem ad teljes körű magyarázatot. Korábban Dél-Korea és a délkelet-ázsiai kistigrisek felemelkedése az állam aktív gazdasági szerepének volt köszönhető. Ugyanez ismétlődött meg Kínában, csak még hangsúlyosabb központi beavatkozás (államkapitalizmus) mellett. De nyilvánvaló, hogy Kína és a délkelet-ázsiai térség hihetetlenül gyors fejlődésének a liberalizált nemzetközi kereskedelem volt a külső feltétele; Kína exportjával elárasztotta Amerikát és az egész világot.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

A mai világgazdaság a szétesés jeleit mutatja. Négyszer akkora gyakorisággal alkalmaznak szankciókat, mint a 90-es években. És itt nem csak az orosz energiahordozók és más exporttermékek európai tilalmáról van szó. Az Egyesült Államok azokat a kínai és török cégeket is szankcionálja, amelyek az orosz hadiiparnak is szállítanak. Megindult egy támogatási verseny annak hatására, hogy Amerika és Kína igen erősen támogatja a zöld feldolgozóipart. Ez torzítja a nemzetközi versenyt; az EU-ban a mezőgazdaságon és vidékfejlesztésen kívül tilosak a támogatások. 

A globális tőkeáramlások erősen megcsappannak, megszakadnak. Amerika és a vezető tőkés országok erős kontrollnak vetik alá a külföldre irányuló tőkebefektetéseket, azokat a világpolitikai helyzettől teszik függővé. A bruttó globális külföldi működőtőke-befektetések (FDI) a 2000-es években a globális GDP 3,3 százalékát tették ki; 2018 és 2023 között ez az arány 1,3 százalékra esett. Az FDI szempontjából a világ három részre szakadt: Amerika-központú, Kína-központú térség és az el nem kötelezettek: India, Indonézia és Latin-Amerika, melyek nyitottak mindkét irányban.

A külföldi bankkölcsönzés mértéke is csökkent. A globalizáció megállását bizonyítja, hogy a világexport aránya a világ GDP-jében a 2000-es évek vége óta (2008-tól) nem növekszik.

Az eddigi rendszer működését elősegítő, támogató intézmények már vagy kimúltak, vagy elvesztették a hitelességüket. A WTO (Világkereskedelmi Szervezet), amely csaknem harmincéves fennállása alatt sikeresen bonyolította le a vámleépítési fordulókat, már vagy öt éve stagnál az amerikaiak érdektelensége miatt. 

Az IMF (Nemzetközi Valutaalap) identitásválságban szenved, és a zöldgazdaság-fejlesztés és a pénzügyi stabilitás dilemmájának a foglya. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megbénult. A nemzetközi bíróságokat a hadviselő felek saját háborús céljaikra használják fel. Mindez mint lopakodó adó sújtja a világgazdaságot.

Megszűnik Amerika hegemóniája a nemzetközi fizetések terén. Oroszország, Kína és India saját rendszert működtet. A dollár azonban továbbra is a fő nemzetközi valuta marad, sőt ez a pozíciója még inkább megerősödött. A századforduló óta a valutakereskedelemben stabilan 85-90 százalék közötti az aránya. 2001-ben az euró részesedése a nemzetközi valutakereskedelemben még 38 százalék volt, ami 2022-re 31 százalékra esett. A dollár a tartalékképzésben is megőrizte vezető szerepét: a legbiztosabb befektetés változatlanul az amerikai kincstárjegy.

Sajnos az idők folyamán történtek ennél súlyosabb válságok is. Az első világháború a globalizáció azt megelőző aranykorának vetett véget. 1931-ben beütött a nagy depresszió; az amerikai import két év alatt negyven százalékkal esett vissza. 1971 augusztusában Nixon amerikai elnök megszüntette a dollár aranyra való átválthatóságát; 19 hónappal később a fix árfolyamokra épülő Bretton Woods-i valutarendszer szétesett.

Az Economist elemzése szerint a mai válságot tovább súlyosbíthatja, és teljes összeomláshoz vezethet, ha Trump visszatér a Fehér Házba. Noha Joe Biden fokozta a Trump által elindított, a kínai import visszaszorítására irányuló kereskedelempolitikát és inflációcsökkentő csomagja épp azokat az állami támogatásokat tartalmazza, amelyeket a cikk korábban a globális kereskedelem korlátozójának nevezett. 

Az olcsó kínai importtól való félelem tovább fokozhatja a válságot. Amerika és Kína fegyveres összecsapása Tajvanért vagy a Nyugat és Oroszország közvetlen háborúja szintén.

A rendszer hanyatlása széteséshez vezethet, és nem látszik, hogy milyen elvek és gyakorlat helyettesíthetné az eddigieket. 

Bizalom és a jól működő nemzetközi intézmények nélkül a nemzetközi közösség nem lesz képes kezelni a kor problémáit, mint amilyen a mesterséges intelligencián alapuló fegyverkezési verseny, vagy az űrkutatási együttműködés.

 Az egyes országok, országcsoportok együttműködése bizonyos kérdésekben nem pótolhatja a nemzetközi együttműködés rendszerét – írja az Economist.

Feltűnő ez a mellébeszélés. 

Az Economist csak jelenségeket tárgyal, semmilyen magyarázattal nem szolgál. Én a globális világgazdasági rendszer szétesésének fő okát abban látom, hogy Amerika mindenáron meg szeretné akadályozni Kína előretörését. Elsősorban védővámokkal és a stratégiai fontosságú információtechnikai termékek (csipek és tranzisztorok) kivitelének a megtiltásával. És erre rákényszeríti Európát is. 

Amerika abban sem érdekelt, hogy az IMF továbbra is kisegítse a bajba jutott országokat, és hogy a WTO folytassa a világkereskedelem kiterjesztésének útjában álló akadályok lebontását. Amerika nem érdekelt egy olyan világban, amelyben nem ő a főszereplő, egy olyan globális gazdaságban, mely elsősorban nem az ő érdekeit szolgálja. Amerika elsősorban a világ fölötti dominanciában érdekelt; így a fegyvergyártásban és a fegyverexportban is. Miközben a világ GDP-jének a 25 százalékát állítja elő, a katonai kiadásokban 36 százalékkal, a fegyverexportban pedig 42 százalékkal részesedik.

A szerző közgazdász és társadalomkutató

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Kékcédulás választás újratöltve

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Majom és rács

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Az ellenzék egyre szélsőségesebb

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A globális elit akarja a háborút

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.