A pénzbírságot megalapozó kifogások szerint hazánk nem biztosítja megfelelően a migránsoknak a nemzetközi védelemhez való hozzáférést, nem teszi lehetővé Magyarország területén való tartózkodásukat a menekültügyi eljárás jogerős elbírálásáig, továbbá nem tartja be a visszaküldés tilalmát sem. A bírói testület felhívta a figyelmet, hogy megítélése szerint az EU célja a nemzetközi védelem iránti eljáráshoz való tényleges, könnyű és gyors hozzáférés garantálása. Megállapították, hogy a magyar jogi védelmi rendszer nem ezt a célt szolgálja, sőt Magyarország rendszerszinten és szándékosan kivonja magát a menekültügyi közös politika alkalmazása alól. Az öt bíró úgy értékelte, hogy ez olyan rendkívül súlyosan érinti mind a menedékjogot kérelmező személyek magánérdekeit, mind pedig az uniós jogszabályok betartása iránti közérdeket, hogy az megfelelően indokolja a kiszabott pénzügyi szankciók minden észszerűséget nélkülöző nagyságrendjét is.

Döntésében a bíróság a migránsok magánérdekeit egyértelműen az adott helyzetben méltányolható mértéket meghaladó szinten vette figyelembe, és a közérdeket kizárólag az uniós jog érvényesülése oldaláról tartotta fontosnak. Kirekesztette a vizsgálatából azt a körülményt, hogy a hazai szabályozás csak a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idejére kötötte szigorú szabályok betartásához a nemzetközi védelmet igénylők részére a belépést Magyarország területére, amit az állam területi integritásának biztosítása és a közrend fenntartása iránti közérdek a 2015 utáni migrációs invázió egész Európában felmerült tapasztalatainak ismeretében alaposan indokolttá tett.

Az öt bíró erről tudomást sem vett, helyette olyan 2008-as és 2013-as irányelvek előírásainak be nem tartását azonosította a közérdek súlyos sérelmeként, amelyek alkalmazását már maga az uniós jogalkotó is meghaladottnak tekintette, ezért idén migrációs paktum néven új jogszabálycsomagot fogadott el, amelynek a bevezetése köztudottan folyamatban van.

Tehát a magánérdek és közérdek súlyos sérelmével indokolt észszerűtlen összegű bírságot kiszabó ítélet kirívóan önkényes. Értsük meg az öt bíró ítéletének világos politikai üzenetét: a magyar uniós állampolgárok mondjanak le a migráció Magyarország határain kívül tartásának jogáról, adják fel a jelenlegi magyar bevándorlási szabályok által garantált védelmet és nyissák meg a migránsok előtt a lehetőséget a belépések „tényleges, könnyű és gyors hozzáférése” előtt az uniós követelményeknek megfelelően.

Az uniós igazságszolgáltatási rendszer nagyobb dicsőségére ez ellen a bírósági döntés ellen semmilyen jogorvoslatnak nincs helye. Igen, értse mindenki jól, a magyar jogállamiságot 2018-óta elvitató Európai Unióban öt bíró minden kontroll nélkül százmilliárd forintos nagyságrendű döntést tud hozni egy tagállam tízmillió fős uniós állampolgárainak terhére úgy, hogy nincs semmilyen jogi lehetőség a vitatására. Ráadásul ennek az öt embernek a döntése azt is eredményezi, hogy a magyarokat meg lehet fosztani az egyébként nekik járó ­uniós pénzügyi forrásoktól, mert azokból a bírság gigantikus összege levonható. 

Lássunk tisztán! Attól fogva, hogy a jogalkotás, a jogértelmezés és a jogszabályok végrehajtását kikényszerítő pénzügyi szankciók kivetésének monopóliuma az uniós intézmények bürokratáinak a kezében van, nincs valós esélyünk az autonóm érdekeink jogi úton történő érvényesítésére. Ennek megfelelően a bíróságnak

 Magyarán amely tagország ellentmond az unió kizárólagos politikai ideológiájának, azt koncepciós perek mögé bújva, súlyos pénzbüntetésekkel akarják tönkretenni.

A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász