Stoltenberget nem hatalmazták fel Európa népei

Kinek és mit akar bizonyítani Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök vagy Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke? Stoltenberg lehetővé tenné a NATO-országok Ukrajnába szállított modern fegyvereinek oroszországi célpontok elleni bevetését. Macron elmenne a végsőkig, és a fegyvereken kívül francia katonákat is küldene az ukrajnai frontra, míg Weber már nemcsak férfiakat, hanem nőket is besorozna katonának.

Magyarország háborút ellenző álláspontja régóta ismert.

A nyugat-európai vezető politikusok ezzel szemben többnyire háborúpártiak, illetve vannak, akik csendben lapítanak. Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, a Liga főtitkára nem tartozik közéjük. Nemrég betelt nála a pohár. Felszólította Stoltenberget, hogy kérjen bocsánatot vagy mondjon le, mert a NATO képviseletében nem beszélhet mások nevében. Kijelentette, hogy az olasz nép az Oroszország elleni háborúval kapcsolatban semmilyen mandátummal nem hatalmazta fel, és ha harcolni akarnak Ukrajnában, akkor „menjen Stoltenberg, Macron és az összes bombázgató, aki háborút akar”.

Salvininak tökéletesen igaza van. Olaszország tagja a NATO-nak, és az olasz nép valóban nem adott felhatalmazást a katonai szervezet vezetőinek, s legfőképp Stoltenbergnek, hogy a tagországok nevében a háború kiterjesztését kockáztató, harcias kijelentéseket tegyen. De ilyen felhatalmazást az amerikai, a brit, a német, a francia, a spanyol, a lengyel és a magyar lakosság sem adott a keménykedő főtitkárnak.

További Vélemény híreink

Jens Stoltenberg: Számos NATO-ország soha nem vezetett be korlátozást az Ukrajnának szállított fegyverek használatára vonatkozóan

Európában a háború és a béke vonatkozásában egyedül a magyar kormány kíváncsi az emberek véleményére. Orbán Viktor miniszterelnök jogászai keresik a jogi lehetőséget arra, hogy hazánk ne vegyen részt a NATO területén kívüli katonai tevékenységben. Ez azért is fontos, mert a NATO és a brüsszeli vezetés diktátumokat alkalmaz, és fütyül a demokrácia játékszabályaira. A magyar kormány komolyan veszi a népfelséget, azt, hogy a polgárok véleményét figyelembe véve és tiszteletben tartva képviselje az érdekeiket. E tekintetben egyedül vagyunk. Azok a politikai erők, akikre Nyugaton számíthatunk, jelenleg ellenzéki pozícióban teszik a dolgukat.

David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete a május elején tartott arizonai Sedona fórumon arról beszélt, hogy hazánk elszigetelődött mind a szövetségen, mind pedig az Európai Unión belül. A Bizonytalan világunk biztonsága című és témájú rendezvényen részt vett Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere, Janet Yellen pénzügyminiszter és Katie Hobbs, Arizona kormányzója is.

Pressman arra is hivatkozott, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ellenfélként jelölte meg a szövetséges Egyesült Államokat.

Csakhogy Pressman csúsztatott. A magyar miniszterelnök soha, sehol nem nevezte ellenfélnek az USA-t. Amikor ugyanis kritikát fogalmaz meg a jelenlegi demokrata párti vezetéssel szemben, az sohasem az Egyesült Államokra, csupán a bennünket is érintő, elhibázott politikai lépésekre vonatkozik.

Ha a nagykövet azt mondta volna, hogy Magyarország azért szigetelődött el, mert komolyan veszi a demokráciát és a béke melletti kiállást, akkor igazat adnánk neki. E téren hazánk valóban egyedül van. A Bizonytalan világunk biztonsága című konferencián az előadók érintették az éghajlati válságot, a demokrácia, az emberi jogok és a globális biztonság előtt álló legnagyobb kihívásokat, valamint az autokráciák hatását a nemzetközi rendre, az Egyesült Államok értékeire és érdekeire, az emberi biztonságra és egyebekre.

További Vélemény híreink

Pressman végre hazament Amerikába, de még ott is csak a magyar kormány békepárti hozzáállását kritizálta + videó

Pontosan tudjuk, mit ért a liberális nyugati felfogás nemzetközi renden, illetve mit jelentenek manapság Amerika értékei és érdekei. Tudjuk, mert a nagy szövetséges ez utóbbiakat itt, a szomszédságunkban igyekszik érvényre juttatni a véres ukrajnai háború elnyújtása, sok százezer szerencsétlen katona halála árán is. Magyarország nem csatlakozott a háborús hisztériához, a gender- és az LMBTQ-őrülethez, ellenzi az illegális migrációt, a rosszul értelmezett szolidaritást, kitart a konzervatív, nemzeti-keresztény irány mellett, ezért „elszigetelődött”.

Az elszigetelődés kérdésében akkor derülne ki az igazság, ha tisztességes felmérések történnének a háborúpárti országok lakóinak valódi álláspontjáról. Ha sor kerülne hitelt érdemlő közvélemény-kutatásokra, akkor talán másféle eredmény születne. Talán kiderülne, hogy a király meztelen, mert a békepárti magyar álláspont népszerűbb a háborúpártinál.

Ilyen felmérések persze nem lesznek addig, amíg a brüsszeli elit és az őt irányító háttérhatalom mozgatja az Európai
Uniót. Ma még nem uralkodik a normalitás, a nemzeti közösségek azonban ébredeznek a kómából. Reménykedjünk, hogy ehhez új lendületet adnak a június 9-i uniós választások, s meginog a szék a Stoltenberg-, a Macron- és a Weber-félék alatt.

A szerző író, újságíró