Európában a háború és a béke vonatkozásában egyedül a magyar kormány kíváncsi az emberek véleményére. Orbán Viktor miniszterelnök jogászai keresik a jogi lehetőséget arra, hogy hazánk ne vegyen részt a NATO területén kívüli katonai tevékenységben. Ez azért is fontos, mert a NATO és a brüsszeli vezetés diktátumokat alkalmaz, és fütyül a demokrácia játékszabályaira. A magyar kormány komolyan veszi a népfelséget, azt, hogy a polgárok véleményét figyelembe véve és tiszteletben tartva képviselje az érdekeiket. E tekintetben egyedül vagyunk. Azok a politikai erők, akikre Nyugaton számíthatunk, jelenleg ellenzéki pozícióban teszik a dolgukat.

David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete a május elején tartott arizonai Sedona fórumon arról beszélt, hogy hazánk elszigetelődött mind a szövetségen, mind pedig az Európai Unión belül. A Bizonytalan világunk biztonsága című és témájú rendezvényen részt vett Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere, Janet Yellen pénzügyminiszter és Katie Hobbs, Arizona kormányzója is.

Pressman arra is hivatkozott, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ellenfélként jelölte meg a szövetséges Egyesült Államokat. 

Ha a nagykövet azt mondta volna, hogy Magyarország azért szigetelődött el, mert komolyan veszi a demokráciát és a béke melletti kiállást, akkor igazat adnánk neki. E téren hazánk valóban egyedül van. A Bizonytalan világunk biztonsága című konferencián az előadók érintették az éghajlati válságot, a demokrácia, az emberi jogok és a globális biztonság előtt álló legnagyobb kihívásokat, valamint az autokráciák hatását a nemzetközi rendre, az Egyesült Államok értékeire és érdekeire, az emberi biztonságra és egyebekre. 

Pontosan tudjuk, mit ért a liberális nyugati felfogás nemzetközi renden, illetve mit jelentenek manapság Amerika értékei és érdekei. Tudjuk, mert a nagy szövetséges ez utóbbiakat itt, a szomszédságunkban igyekszik érvényre juttatni a véres ukrajnai háború elnyújtása, sok százezer szerencsétlen katona halála árán is. Magyarország nem csatlakozott a háborús hisztériához, a gender- és az LMBTQ-őrülethez, ellenzi az illegális migrációt, a rosszul értelmezett szolidaritást, kitart a konzervatív, nemzeti-keresztény irány mellett, ezért „elszigetelődött”.

Ilyen felmérések persze nem lesznek addig, amíg a brüsszeli elit és az őt irányító háttérhatalom mozgatja az Európai 
Uniót. Ma még nem uralkodik a normalitás, a nemzeti közösségek azonban ébredeznek a kómából. Reménykedjünk, hogy ehhez új lendületet adnak a június 9-i uniós választások, s meginog a szék a Stoltenberg-, a Macron- és a Weber-félék alatt.

A szerző író, újságíró