Azt azonban nem lehetett még akkor sejteni, hogy 

Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története című munkájában, amely e korszakot átható – teljesen alaptalan – antropológiai optimizmus foglalataként maradt fenn.

Tézise szerint a történelemfejlődés lineá­ris: nemcsak az emberiség által felhalmozott tudásanyag mennyisége nő, hanem az erkölcs is tökéletesedik, s a társadalmi intézmények nemkülönben. E tragikus sorsú girondista volt a baloldali ideológiákat átható meliorizmus egyik legkövetkezetesebb és leglelkesebb képviselője – ő valóban hitte, hogy az ember és a társadalom vég nélkül tökéletesíthető. Már-már tiszteletre méltó az a naivitás, hogy a tomboló jakobinus terror elől bujdosván volt képes mindezeket papírra vetni, ahhoz, hogy nem sokkal később a diktatúra börtönében lelje halálát.

A felvilágosodás korának meghatározó gondolkodói a rációból indultak ki, arra építették szellemi konstrukcióikat. Kései utódaik pedig lábbal tiporják nemcsak a biológia tudományának alapjait, de a józanságot, az észszerűséget, s a teljes európai szellemi hagyományt az arisztotelészi logikától Descartes módszeres kételyén át a kanti valóságmegismerésig és erkölcsfilozófiáig. Ehhez az is elengedhetetlen volt, hogy 

Ezt látjuk visszaköszönni, midőn a legutóbbi európai parlamenti választásokon a józanság forradalmaként látványosan előretörő normalitás erőit szélsőjobboldalinak, populistának, Európa-ellenesnek bélyegzik. Hamar rásütötték e jelzőket az Orbán Viktor kezdeményezte Patrióták Európáért frakcióra, amely rekordidő alatt a harmadik legnagyobb erővé nőtte ki magát s a legszámosabb az európai megmaradás talaján az őrülettel szembeszálló frakciók közül. 

Viszont egyáltalán nem reménytelen a küzdelem. 2020-ban el lehetett ütni Donald Trumpot a megnyert választás dacára a világtörténelem leggigantikusabb és legarcátlanabb választási csalásával attól, hogy még egy cikluson keresztül vezesse hazáját, de hasonló manőverre kevés esély mutatkozik idén. A múlt szombati merénylet pedig csak növeli az amúgy is komoly győzelmi esélyeit. Márpedig, ha a világ első számú katonai nagyhatalmának és a nyugati világ legmeghatározóbb államának élén egy normalitáspárti vezető áll, az erős hátszelet jelent azoknak, akiket most megbélyegeznek a globalizmus erői.

Másrészt emlékezzünk vissza arra, hogy 

Aki a szemantikai networköt, a politikai kommunikáció fogalomkészletét uralja, annak félig nyert ügye van, az a nyelvpolitikai küzdelmekben tarolhat. Aki a társadalmi jelenségek értelmezésének lehetőségével, hermeneutikai hatalommal bír, az uralja a narratívákat, az építi fel a világot az emberek tudatában. Aki pedig a tematizációs hatalmat birtokolja, az ad irányt a közbeszédnek. S mindezzel együtt, csodával határos módon mégis győzött a jobboldal.

Azt is látni kell, hogy a mindennapi valóság a normalitáspárti erőket segíti. Az unió abszurd és perspektívátlan Ukrajna-politikája, az önsorsrontó gazdasági szankciók sorozata és a feneketlen zsákba öntött eurómilliárdok a sokat emlegetett Maslow-piramis első szintjén, a fiziológiai szükségletek szintjén már most érezteti hatását.

A második szintet, a biztonság szintjét kezdi ki a migrációs áradat. Beleégett a retinánkba a szerencsétlen szülő képe, aki miután a barcelonai iszlám terrortámadásban elvesztette kisgyermekét, egy imámot akart megölelni annak jeléül, hogy nem az iszlámot tartja felelősnek. Az ilyen tragikus sorsú, Stockholm-szindrómás, a legelemibb logikai kapcsolatokat megteremteni képtelen emberek egyre kevesebben lesznek, a megerőszakoltak, megtámadottak, meggyilkoltak pedig egyre többen. A korreláció a migránsfertőzöttség és a bűnözési statisztikák között pedig annyira evidens, hogy nem lehet a végtelenségig elfedni a gyermekmentő és pénztárca-visszaszolgáltató „menekültek” meséivel.

Mindenki, aki bagatellizálja a veszélyt, „migránsozásról”, „sorosozásról” beszél, az ellenállás erőit gyengíti s így társutas a globalista erőknek az európai kultúra ellen vívott háborújában.