„Kétszáz százalékon a Tisza! A Fidesz be sem jut a parlamentbe!” – Ha így haladunk tovább, ezzel fogják meglepni „közvéleményüket” a „közvélemény-kutatók” úgy január körül.

És ez így megy hosszú-hosszú évek óta. A hülyék egyik ismérve, hogy mindig ugyanazt teszik, és mindig más eredményt várnak. Éppen úgy, ahogy ezek a mi túloldali „közvélemény-kutatóink”.

Hát persze. És ez mindig így van, ez mindig így történik, ezek mindig vezetnek – aztán jön a Fidesz-kétharmad.
És akkor talán vizsgáljuk is meg tényszerűen, pontosan gazdagon adatolva, hogyan is vezetett az ellenzék mindig ezeknél. Nézzük először, miképpen okoskodott és lamentált az Index 2018. április 8-án, közvetlenül a parlamenti választások előtt, természetesen a közvélemény-kutatók adatai alapján:

„Mint látni, a Fideszt 39 és 52 százalék közé mérik, a Jobbikot 13 és 25, az MSZP-t
11 és 19 százalék közé. Ezek hatalmas különbségnek számítanak, elég abszurd pé­ldául, hogy a Jobbiknál majdnem kétszeres különbség is előfordul az adatok között.”

Jól indul, mi? De lássuk tovább:
 

„[…] a feltételezések szerint az ellenzéki szimpatizánsok egy része még egy anonim kutatásban sem akarja nyíltan felvállalni a véleményét. Valójában azonban senki nem tudja, hogy ez mennyire gyakori. A válaszmegtagadókra vonatkozó becslésekre ugyan vannak közelítő módszerek, de ez a közvélemény-kutatások örök problémája, és nem tudjuk, az elmúlt évek Magyarországán, akár félelemből, óvatosságból, vagy bármi okból pontosan hogyan változott ez a jelenség – miközben világtrend, hogy sokkal nehezebb szóra bírni az embereket, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.”
 

És természetesen Török Gábornak is voltak megérzései 2018-ban a választások előtt, olyan ő a politikában, mint a Vajákos Biri a Lúdas Matyiban:
„Török Gábor arról beszélt az elmúlt napokban, hogy: a »konzervatív« előrejelzés alapján nehéz elképzelni, hogy a Fidesz ne szerezzen legalább abszolút többséget, a »megérzés« azonban a meglepetés irányába mutat.
Török maga ugyan nem mér, de a közvélemény-kutatásokban, úgy tűnik most általában is nagyobb szerepet játszik a félig-meddig bevallott intuitív becslés.

Mire lehet akkor számítani? Többen is azt hangsúlyozzák, hogy ebben a helyzetben csak nagyon óvatosan lehet jósolni. Ez mindenekelőtt nem is a pártlistákra vonatkozik, hanem a végeredményt alapvetően meghatározó egyéni körzetekre. Három intézet, a Me­dián, a Nézőpont és a Republikon mégis vállalta a mandátumbecslés kockázatát. A bizonytalanságot pontosan mutatja, hogy itt mekkora különbségek vannak: míg a Me­dián kétharmad-közeli Fidesz-győzelmet jósol (előbb inkább afölöttit, majd a legutolsó mérésükön alapuló becslésükben egy picit óvatosabbak voltak, de annak a pontos számait még nem közölték, így itt sem szerepel), a Republikon és a Nézőpont jóval szerényebb eredményre számít a kormánypárt szempontjából. Négy éve az addig sokak által lesajnált, kormányközeli Nézőpont jósolta be legpontosabban a tényleges eredményt, az elmúlt választásokon összességé­ben pedig a Medián szállította a legmegbízhatóbb számokat. Vasárnap este kiderül, 2018-ban kinek lett igaza.”

Igen, a „lesajnált” Nézőpont. És igen, aztán vasárnap este tényleg kiderült.

Aztán a 2018-as választások után ugyanezek nekiláttak megmagyarázni – figyelj erősen!

„Szinte mindenki arra számított, hogy ha magas részvétel lesz, az az ellenzéknek jó, néhányan még azt is lehetségesnek tartották, hogy rekordrészvételnél a Fidesz alulmaradhat. Volt ebben logika: a Fidesz korábban mindig akkor teljesített jól vagy nagyon jól, ha viszonylag kevesen szavaztak, ráadásul a közvélemény-kutatásokból most is az látszott, hogy inkább az ellenzéki pártoknak lehetnek még érdemi tartalékai.
A részvétel magas lett, 70 százalékos, a Fidesz mégis teljes győzelmet aratott. Úgy ismételték meg a 2014-es kétharmados sikerüket, hogy most sokkal többen mentek el – nyugodtan mondhatják, hogy most olyan legitimációt, felhatalmazást kaptak, mint soha korábban. Amellett, hogy egyéniben is söpörtek, a 48 százalék fölötti listás eredmény egészen elképesztő, a 2014-esnél (akkor 43,5 százalék volt) is sokkal jobb. […] Mint látható, a Fideszt majdnem mindenki jelentősen alul kalkulálta, az ellenzéki pártokat pedig majdnem mindenki fölül.”

Na most mondd! Hát ki gondolta volna!?

És akkor vessünk egy izgalmas, összehúzott szemöldökű pillantást a 2022-es választásokra – lássuk először, ki mit mért akkoriban, a választások előtt!

A Publicus négy nappal a választások előtt ezt a „mérését” tette közzé: Fidesz: 47 százalék, egyesült ellenzék: 47 százalék – a Fideszt mindössze 7,1 százalékkal mérték alul, az ellenzéket pedig 13 százalékkal felül.
A Századvég március 24–27. közötti mérése: Fidesz: 49 százalék, egyesült ellenzék: 44 százalék – a tévedés 5, illetve 10 százalék.
A Nézőpont március 23–25. között pontosan ugyanezt mérte.
Idea, március 22–28.: Fidesz: 50 százalék, egyesült ellenzék: 45 százalék – a tévedés 4, illetve 11 százalék.
Medián, március 24–26.: Fidesz: 50 százalék, egyesült ellenzék: 40 százalék – a tévedés 4, illetve 6 százalék.
Závecz Research, március 21–27.: Fidesz: 39 százalék, egyesült ellenzék: 36 százalék – a tévedés 15, illetve 2 százalék, a Fideszt „mindös­sze” 15 százalékkal mérték alul!
Társadalomkutató, március 21–23.: Fidesz: 52 százalék, egyesült ellenzék: 41 százalék – a Fideszt mindössze hibahatáron belül, 2 százalékkal mérték alul!
Republicon, március 16–18.: Fidesz: 49 százalék, egyesült ellenzék: 46 százalék – a Fideszt 5 százalékkal alul, az ellenzéket pedig „mindössze 12 százalékkal felül” mérték.
És így tovább – talán ennyi is elég, ennyi is meggyőző.

A Telex pedig akkor így fogalmazta meg vágyálmait – természetesen, mintha a tűpontos valóság lenne:
„A választásoknak így nagy a tétje a választópolgárok számára, a politikai oldalak támogatottsága fej fej melletti helyzetet mutat – derül ki a Republikon Intézet legfrissebb, a választást megelőző utolsó közvélemény-kutatásából. Ennek eredményei szerint a Fidesz–KDNP és az Egységben Magyarországért között hibahatáron belüli, 2 százalékpontos különbség van, a kormányoldalt a szavazók 35 százaléka támogatja, míg az ellenzéket 33 százalék” – írja a Telexen Tóth-Bíró Marianna 2022. március 30-án. Majd így folytatja:

„A kutatásnak mégsem csupán a két nagy esélyes aktuális számai miatt, hanem azért is jelentősége van, mert a Republikon Intézet a választások előtt a pártpreferencia mellett megvizsgálta a magyar választók kivándorlással kapcsolatos attitűdjeit is, azaz azt: mennyien és milyen okból gondolkodtak el a kivándorlásról. Így derült ki, hogy a magyarok 23 százaléka gondolkodott már el azon, hogy valamilyen okból külföldre költözzön. Az aktív korúak körében ez az arány ennél jelentősen magasabb: minden harmadik munkavállaló korú (33 százalék) fejében megfordult már, hogy elhagyja az országot.”

Tényleg nincs új a nap alatt. Mindenki menekül, az ellenzék pedig fej fej mellett a kormánypártokkal. Sőt:
„Ennek a kivándorlási hajlamnak az elsődleges okait is megvizsgálták: a legerősebben ezek közül az jelenik meg, hogy Magyarországon olyan alacsonyak a bérek, hogy nem lehet megélni belőle, ezt a véleményt a válaszadók csaknem négytizede (39 százalék) vallja. A megélhetéshez hasonló jelentőségű ok azonban az, hogy az elmúlt 12 évben Orbán Viktor teljesen leépítette a demokráciát az országban, így nem érdemes itt élni, ezzel az állítással a választók 32 százaléka értett egyet. […] A kutatás ennek nyomán arra is rákérdezett, hogy a kivándorlási szándék mennyire függ össze a vasárnapi választás eredményével. A válaszok sokkolóak: a választók 27 százaléka úgy gondolja, hogy ha a választások után Orbán Viktor marad hatalmon, akkor nem érdemes ebben az országban maradni.”

Ezt mind „megmérte” a Republicon egy héttel a választások előtt, aztán a Fidesz kapott 54,1 százalékot, az ellenzék meg 34,4-et. És nem vándorolt ki senki…

Szintúgy egy héttel a választások előtt a 24.hu így delirált: „Závecz: néhány százalék a Fidesz és az ellenzék közötti különbség, a 8 százaléknyi aktív bizonytalan dönthet”.
És ez még csak a cím! Jön a folytatás:
„A március 21-én kezdődő héten a kormánypártok listáját a választókorú népesség 39 százaléka támogatta, a hatpárti ellenzéki szövetségét 36 százalék, versenyük tehát szoros. A Mi Hazánk ebben a körben 3 százalékot ért el, a Kétfarkú Kutya Párt 2 százalékot – derül ki a ZRI Závecz Research felméréséből, amely az utolsó az április 3-ai országgyűlési választás előtt.
A pártnélküliek aránya 19 százalék volt. A biztos részvételt ígérők és a listák közül is választani tudók körében a múlt héten 50 százalékon állt a Fidesz–KDNP, 46 százalékon az ellenzék, míg a Mi Hazánk 3, a Kétfarkú Kutya Párt 1 százalékon. […] A választókorú népesség 8 százaléka – több mint 600 ezer választópolgár – jelezte, hogy biztosan vagy valószínűleg elmegy szavazni, de még nincsen preferált pártszövetsége. Lényeges, hogy az ország helyzetét ők inkább rossznak (62 százalékuk), mint jónak tartják (18 százalékuk). Ennek alapján úgy fest, hogy sokkal inkább az ellenzék esélyei jobbak ebben a körben.”

Igen, drága babáim. Azután szembejött Valóság nevű nagybácsink, és rákoppintott botjával a hülye fejetekre…

Ugye, mennyire ismerős! Majd Petike így folytatta: „A tiszták koalíciója áll mögöttem […] A felmentő seregnek időben kell érkeznie, úgy, mint Nándorfehérvárnál, és nem úgy, mint Mohácsnál” – mondta Márki-Zay. Szerinte viszont az előválasztást nem a pártok nyerték meg, mivel „ellenzéket is váltottunk”: leváltották a bizonytalankodókat, a szélsőségeseket, a hatalommal incselkedőket. Ennek ellenére „a hátunkat most is be kell biztosítani”, hiszen előfordulhatnak korrup­ciós esetek ebben a koalícióban is. Ez a kicsik forradalma – mondta a miniszterelnök-jelölt, és kiemelte újra, hogy a fiatalok döntötték el a javára az előválasztást. „Az átlagéletkor, ahogy körülnézek, nem éri el a 40 évet. Orbán Viktornak tőletek kell félni, nem tőlem. Beszéljetek a fideszes anyukátokkal, a fideszes nagymamátokkal!”
Sőt, dumcsizni kellene a fideszes bérmakeresztanyátokkal is…

S ezt is a Maki zajongta:
„»Nem csak egy pártot akarunk váltani, nem csak Orbán Viktort akarjuk leváltani. Egy új kultúrát akarunk, ahol a szeretet lesz az uralkodó, mert a gyűlölet ellen csak szeretettel lehet fellépni.« Zsidókat, cigányokat, melegeket, népieseket, urbánusokat, jobb- és baloldaliakat, és fideszeseket is szeretettel ölelne magához Márki-Zay, aki az elmúlt harminc évet akarja békével lezárni. »Ehhez viszont nemcsak ezt a csatát kellett megnyerni, hanem a háborút is.« Emlékeztetett a 2018-as »vásárhelyi modellre«, amikor a pártok összefogásával, a civilek segítségével sikerült legyőzni a Fideszt egy hétgyermekes családapával, akin a fideszesek sem találtak fogást.
»A Fidesznek eddig nem volt fontos az a szintű osztogatás, aminek most szemtanúi vagyunk. Most azért osztogatnak, mert félnek, mert a Fidesz készül a bukásra« – mondta a miniszterelnök-jelölt. Szerinte ezért akarja a kormánytöbbség most bebetonozni a legfőbb ügyészt és a Médiatanács elnökét, mert »az új Magyarországtól, az elszámoltatástól félnek. Ma belépni a Fideszbe olyan, mint ’89-ben belépni a Munkásőrségbe« – mondta az előválasztás nyertese, aki külön köszöntötte a Partizán stábját, Osváth Zsoltot, és a mellette kiálló Puzsér Róbertet. »Kétharmaddal váltjuk le Orbánékat« – búcsúzott hallgatóságától Márki-Zay Péter.”

Valóság nevű nagybácsink pedig mosolyogva rágyújt egy szivarra és kedélyesen pöfékel.