„Kétszáz százalékon a Tisza! A Fidesz be sem jut a parlamentbe!” – Ha így haladunk tovább, ezzel fogják meglepni „közvéleményüket” a „közvélemény-kutatók” úgy január körül.
És ez így megy hosszú-hosszú évek óta. A hülyék egyik ismérve, hogy mindig ugyanazt teszik, és mindig más eredményt várnak. Éppen úgy, ahogy ezek a mi túloldali „közvélemény-kutatóink”.
Még a Mediánnak volt valaha némi szakmai ethosza, de amióta Hann Endre elbukta az összes perét Kálomista Gáborral szemben (Hann be akarta tiltatni az ElkXrtuk című filmet), azóta megőrült benne a boldogtalanság, és beállt a hülyék közé, együtt ordítani a kórussal. Most például neki jutott a dicső feladat, ő kapta a megbízatást, hogy kürtölje világgá („Dunántúl, Alföld, együtt a harcban, zászlónkat meglengeti – lengetiii”), miszerint már tizenegy százalékkal vezet a Tisza a Fidesz előtt.
Hát persze. És ez mindig így van, ez mindig így történik, ezek mindig vezetnek – aztán jön a Fidesz-kétharmad.
És akkor talán vizsgáljuk is meg tényszerűen, pontosan gazdagon adatolva, hogyan is vezetett az ellenzék mindig ezeknél. Nézzük először, miképpen okoskodott és lamentált az Index 2018. április 8-án, közvetlenül a parlamenti választások előtt, természetesen a közvélemény-kutatók adatai alapján:
„Mint látni, a Fideszt 39 és 52 százalék közé mérik, a Jobbikot 13 és 25, az MSZP-t
11 és 19 százalék közé. Ezek hatalmas különbségnek számítanak, elég abszurd például, hogy a Jobbiknál majdnem kétszeres különbség is előfordul az adatok között.”
Jól indul, mi? De lássuk tovább:
„A kettősség oka, hogy (erről maguk az intézetek is nyíltan beszélnek) a nettó mérésekben szisztematikus torzítások vannak: minden intézet, még a kormányközeliek is, úgy gondolják, hogy a Fideszt felülmérik.”
Hát persze. Megszoktuk. A Fideszt mindig „felülmérik”.
„[…] a feltételezések szerint az ellenzéki szimpatizánsok egy része még egy anonim kutatásban sem akarja nyíltan felvállalni a véleményét. Valójában azonban senki nem tudja, hogy ez mennyire gyakori. A válaszmegtagadókra vonatkozó becslésekre ugyan vannak közelítő módszerek, de ez a közvélemény-kutatások örök problémája, és nem tudjuk, az elmúlt évek Magyarországán, akár félelemből, óvatosságból, vagy bármi okból pontosan hogyan változott ez a jelenség – miközben világtrend, hogy sokkal nehezebb szóra bírni az embereket, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt.”
Ez sem változik soha. Az ellenzéki szavazók félnek bevallani pártszimpátiájukat ebben a szörnyű diktatúrában – na de majd az urnák előtt, ott fog eljönni az igazság pillanata! És tényleg mindig eljön…
És természetesen Török Gábornak is voltak megérzései 2018-ban a választások előtt, olyan ő a politikában, mint a Vajákos Biri a Lúdas Matyiban:
„Török Gábor arról beszélt az elmúlt napokban, hogy: a »konzervatív« előrejelzés alapján nehéz elképzelni, hogy a Fidesz ne szerezzen legalább abszolút többséget, a »megérzés« azonban a meglepetés irányába mutat.
Török maga ugyan nem mér, de a közvélemény-kutatásokban, úgy tűnik most általában is nagyobb szerepet játszik a félig-meddig bevallott intuitív becslés.