Hiába tűzi azonban zászlójára egy kormány a kis- és középvállalkozások megerősítését, ha azt nem előzi meg érdemi szakpolitikai vita. Az ellendrukkereknek az a rossz hírünk van, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a támogatási intézkedések bevezetése előtt több hónapon át egyeztetett a vállalkozói szervezetekkel, tanácsadókkal, pályázatírókkal, a forrásnyújtó bankokkal, és összegyűjtötte az építő javaslatokat, hogy mire lenne szükségük. Például kiderült, hogy nagyon sok cégnek még honlapja sincs, vagy ha van is, a fejlesztésre már nem telik.
Vagyis a hatásvizsgálat után jött a Demján Sándor-program, amelyet az eddigi visszajelzések alapján a hazai vállalati szféra rendkívül pozitívan fogadott.
Az előregisztrációk száma minden elképzelést meghaladott. Bár a kritikusok szerint nem több hitellel és extenzív növekedéssel kell megoldani a kkv-k helyzetét, az 1400 milliárd forintos keretösszegű programon belül eddig a legnagyobb érdeklődést az eszközbeszerzés váltotta ki, miközben sok cég felfigyelt a tőkeprogramra is.
Hozzá kell azonban tenni a lényeget: a központi költségvetés forrásai is végesek. Vagyis a legjobb pályázókat kell előnyben részesíteni, hogy a gazdaságba bekerülő források a lehető legnagyobb hatást fejtsék ki. Lehet, hogy nincs új a nap alatt, de szükség volt a mentőövre.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!