Most, amikor az Egyesült Államok jelezte igényét erre a „kincses szigetre”, Dánia és vele együtt az unió nagyobbik része felháborodottan kiált skandalumot. Mondván, a nemzetközi jog lábbal tiprása lenne, ha elvennék jogos tulajdonosától. Azért árnyalja ezt a képet, hogy
a dánok miként is kezelték a gyarmatukat. Kiderült, hogy az inuit őslakos nőket egészen a kilencvenes évek elejéig titokban sterilizálták. A sziget asszonyainak, lányainak több mint harmada volt elszenvedője ennek a szörnyűségnek. Ezentúl gazdasági kizsákmányolás, súlyos társadalmi feszültségek, alkohol- és drogproblémák is sújtják az őslakosokat.
Jelenleg annyian élnek ezen az óriási területen, mint mondjuk Kaposvárott. A dán miniszterelnök csak tavaly kért bocsánatot a nőktől, és ajánlott több tízezer dolláros kártérítést. Egy szó, mint száz, a dánok nem voltak a legjobb gazdái a jégszigetnek az elmúlt évszázadokban.
Napjainkra kiderült, hogy
a valódi nagyhatalmak szemet vetettek az óriás szigetre: Amerika, Kína és még Oroszország is. Az okok szerteágazók, most elég annyi, hogy a befolyási övezetek megszerzésének, a nyersanyagforrások biztosításának okán került célkeresztbe.
Egyedül Európa aludt el ismét, pedig elsődlegesen számára lett volna adott a lehetőség. Az amerikai igény bejelentésére pedig ismét rosszul reagált. Most tekintsünk el a moralizálástól, jogi okoskodástól. A száraz tény az, hogy az Egyesült Államok teljes katonai, gazdasági erejével, befolyásával bejelentkezett Grönlandért. Tárgyalásos megoldást ajánlott a sziget vezetésének és a dán kormánynak. Vance alelnök közölte, hogy az érintettek vegyék komolyan az amerikai igényt. Ám erre
a dánok az erő nyelvén válaszoltak, tűzparancsot adva a szigeten állomásozó, igencsak kis létszámú és szerény fegyverzetű helyőrségnek. Fellépésükhöz szinte azonnal partnerek is akadtak. Britek, franciák, németek, hollandok, norvégok, svédek és finnek küldtek alig száz katonát a szigetre, egy hadgyakorlat előkészítésére hivatkozva.
Az olasz hadügyminiszter egyszerűen nevetségesnek nevezte az akciót. Aminek keserű következménye, hogy Trump elnök további tízszázalékos büntetővámot vetett volna ki ezen országokra, bár a legfrissebb hírek szerint (egyelőre) mégis eltekint ettől. De
az igazi tragédia az, hogy a NATO vezető erejével, az Egyesült Államokkal került szembe több európai szövetségese. Márpedig a jelenlegi instabil biztonsági helyzetben a szövetség belső megosztottsága végzetes lehet magára a NATO-ra is.
Mindeközben a francia nemzetgyűlés alelnöke határozati javaslatot nyújtott be Franciaország kilépésére. A szintén NATO-tag Törökország bejelentette, hogy Szaúd-Arábiával és Pakisztánnal tárgyal egy új katonai szövetség létrehozásáról. A brit vezérkari főnök egyértelművé tette, hogy hadseregük jelenlegi állapotában nem tudná megvédeni az országukat egy külső támadás esetén. Ahogy amerikai támogatás nélkül egyetlen uniós ország hadserege sem. Mindeközben az unió, a „hajlandók koalíciója” nyíltan szembemegy az amerikai békekezdeményezéssel, támogatja Ukrajnát a háború folytatásában. Noha pontosan tudják, hogy a győzelem reménye nem több, mint illúzió.
Az Egyesült Államok megelégelte, hogy saját erejéből, költségvetéséből garantálja Európa biztonságát és jólétét. Ezért már nem két-, hanem ötszázalékos GDP-arányos haderőfejlesztési hozzájárulást vár el. De mi van akkor, ha Amerika már nemcsak terhet, hanem kockázatot is lát európai szövetségeseiben,
ahogy az új nemzetbiztonsági stratégiájukban le is írták? Az uniós konfrontatív politika az Egyesült Államokkal könnyen megadhatja a kegyelemdöfést a NATO-nak is. Akkor pedig soha nem látott kihívásokkal fogunk szembesülni.
A szerző a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!