Soha nem volt célom, hogy tőlem emberek rettegjenek

„Az elátkozott köztársaságot nem szántam se jobboldalinak, se baloldalinak, se konzervatívnak.”

„… a baloldalisággal igazán nem vádolható Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének vezetője, Hatos Pál az 1918–1919-es eseményeket feldolgozó monográfiájában még csak le sem írta Raffay nevét, mivel tudományosan teljesen értéktelennek, sőt vállalhatatlannak tartotta megállapításait.”

A Magyar Nemzet című napilap 2020. június 20-i számában a kitűnő történész, Ungváry Krisztián ezúttal téves állítást tesz, igenis idéztem Raffay Ernő Erdély 1918–1919-ben című fontos kismonográfiájának megállapításait Az elátkozott köztársaság című könyvemnek a 453., a 464., a 469. és a 470. oldalán, összesen hat alkalommal.

Szakács Árpád újságíró Ungvárynak adott válaszában tényként kezeli a felületes állítást, s azt írja, hogy a nem idézés „a csökött kicsinyességet és a kiengesztelhetetlen gyűlöletet” bizonyítja, s ha Hatos Pál nem idéz valakit, az olyasmi, „amitől egy tisztességes ember körülbelül annyira retteg, mintha nem dicsérné meg Lendvai Ildikó.”

Hmm. Ennyit a történészi munka alapjáról, a filológiáról, ami most rajtam keresztül kapott két nagy pofont. Egyébként soha nem volt célom, hogy tőlem emberek rettegjenek, Raffay Ernő munkásságát sem minősítettem nyilvánosan. Raffay viszont ezt megtette velem kapcsolatban. Ungváry mondatához még hozzátenném, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa azután lettem négy hónappal, hogy a könyvem megjelent. Az elátkozott köztársaságot nem szántam se jobboldalinak, se baloldalinak, se konzervatívnak, se marxistának, se kurzuskönyvnek, se mítoszrombolónak. Egész egyszerűen elkapott a múlt iránti érdeklődés gyermekkorom óta bennem élő szenvedélye, és nem engedett el a korszak szomorú káosza sem, ennek gyümölcse lett a könyv. Néha tényleg ennyire egyszerű az élet. Gondolom én, de persze olvastam a neves francia társadalomtudós, Michel Foucault híres írását a „szerzőről”, aki csupán függvénye a szövegének, s most látom csak, mennyire igaza van, amikor a két edzett bozótharcos az én szerszámommal veri a csalánt…

A szerző történész

További írások a témában:

A Raffay-csapda és egyéb cselvetések

Az alvilágban sötét van

Ungváry Krisztián vitamódszere elfogadhatatlan

Ungváry a magasból

A szellemi alvilág: Szakács Árpád

Féltik a hálózat hegemóniáját

Romsics szabadkőműves meséi