Wilders jól érti Magyarországot, nemcsak felesége, Krisztina révén, hanem a mostani győzelméhez gratuláló Orbán Viktorhoz és a magyar jobboldalhoz fűződő régi barátsága okán is. Orbánnal együtt vérbeli politikai lény: amikor bő tizenöt éve Hágában találkoztunk – Európában szokatlan biztonsági intézkedések mellett, hiszen a „nagyon jogállami” Hollandiában szélsőségesek vadásznak a tabudöntögetőkre, fényes nappal megölve korábban az iszlamistaellenes Pim Fortuynt és Theo van Goghot is –, bal szemével e sorok őt kérdező írójára, a jobbal viszont a lapos tévé futó hírcsíkjára pislantott. Wilders hirtelenszőkére festett tájidegen frizurája dacára a szabolcsi Nyírparasznyán is otthonosabban mozog a legtöbbünknél. Szuverenista politikája nemcsak a bevándorlásellenességben, hanem Izrael és a hagyományos energiaforrások (atom, szénhidrogének) pártolásában is hasonlóságot mutat a magyarral. Sőt az Európai Unió egészét illetően túl is megy azon. Saját valutánk, saját határaink, saját szabályaink – ez Wilders politikája.

A Brüsszelnek hátat fordító Szabadságpárt most csaknem egymillió szavazattal többet kapott, mint az utánuk következő Timmermansék. Ám a stabil kormányzást akadályozó, tökéletesen arányos szisztémában ki van szolgáltatva a törpe­pártoknak, a holland Seres Máriáknak és kétfarkú kutyáknak. Most derül ki, mit ér a „győzelem” egy „nagy” uniós demokráciában, ahol a nép elunta az amúgy egy jogállamisági kérdésben is megbukott Ruttét, a hollandok nyurga, szemüveges, noha buszsáv helyett bicikliúton teperő Karácsony Gergelyét.

Borítókép: Geert Wilders, a Szabadságpárt (PVV) vezetője (középen) a párt tagjaival ünnepelve pezsgőt iszik Hágában 2023. november 23-án, miután az előző napi holland előre hozott parlamenti választásokon a PVV nyerte el a legtöbb szavazatot. (Fotó: MTI/ AP/ Phil Nijhuis)