Nem gondoltuk volna, de ma Lengyelországban az a fő kérdés, hogy két ellenzéki politikust szabadon elhurcolhatnak-e a hatalmon lévők. Ráadásul a két szóban forgó politikus nem robbantott, nem ölt meg senkit, még csak nem is uszított, mindössze útjában áll Donald Tusknak és a mögötte állóknak. Időközben a hírek szerint az egyik elhurcolt, Mariusz Kamiński éhségsztrájkot kezdett a börtönben. Igen, a demokratikus, uniós és NATO-tag Lengyelországban, az atlantizmus egyik fellegvárában.
Ha a lengyel helyzetre gondolunk, először is a jogtiprás jut eszünkbe. Nem véletlenül állítják a szemtanúk, hogy Jaruzelskiék 1981-es hadiállapotát idézik az események.
Lengyelország huszonnégy óra alatt visszazuhant a pártállami időkbe, hiszen aki nem tetszik a hatalomnak, egyszerűen elhurcolják, mint annak idején a Szolidaritás támogatóit. Vagy éppen rohambrigáddal foglalják el a köztelevíziót. Esetleg úgy tesznek, mintha a köztársasági elnök – az ő jogköreivel együtt – nem is létezne.
Nyilván érdemes arról is elgondolkodni, hogy Donald Tuskot kik bátorítják, kik azok, aki nemcsak elnézik a törvénytelenségeket, de ösztökélik is az új kormányt, hogy minden létező eszközzel számolja fel azokat a közintézményeket, amelyeket a hatalmon lévők egyelőre nem irányítanak. Erre a kérdésre eléggé egyértelmű a válasz.
