Sürgősen megálljt kell parancsolni, amíg nem késő, mert a nemzet szívét akarják kisajátítani! És ez nem demagógia vagy költői túlzás, ez a valóság az újbaloldalon, ahol most a lyukas zászló került a célkeresztbe. Ezerkilencszázötvenhat ugyanis nem csupán történelem, nemcsak a múlt, hanem a lényegünk, a szabadságszeretetünk alapja. Az akkori hőseink, a pesti srácok azért küzdöttek, hogy Magyarországon demokrácia legyen, amelyben senki sem sajátíthatja ki, torzíthatja el például a nemzeti jelképeket. Aki ezt nem érti, az nem érti Faludy Györgyöt sem, aki annak idején azt írta: „ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, / nem múlt vagy nékem, nem történelem, / de húsom-vérem, lényem egy darabja, / szívem, gerincem…”.
És Magyar Péter ezt nem érti, ahogyan sok mást sem, hiába idézget előszeretettel költőket a gimnáziumi tankönyvéből, amelyből még azt sem volt képes megtanulni, hogy József Attila hol látta meg a napvilágot.
Különben nem született volna meg benne az az elvetemült ötlet az 1956-os forradalom jelképéről, a lyukas zászlóról, hogy ezt tegye meg a pártja szimbólumává, kiszorítva a közös emlékezésből a nemzet egy jelentős részét, akik nem az ő hívei, kiszakítva belőlük lényük egy darabját, „a húsukat, a vérüket, szívüket és gerincüket”.
Mert ha a Tisza Párt jelképévé válik a lyukas zászló, hogyan lengethetné azt bárki tiszta szívvel a nemzeti ünnepünkön, október huszonharmadikán, ha éppen mondjuk hányingert kap Magyar Pétertől vagy attól a szellemiségtől, amit képvisel? Attól a szellemiségtől, amit külföldről diktálnak neki, veszélyeztetve a szuverenitásunkat, ahogyan más uniós tagállamokét is.
