A szándék persze ismert a magyar baloldalon, illetve a programját diktáló brüsszeli elitnél. Szeretnék a mai magyarországi helyzetet a Rákosi-korszakhoz hasonlítani, hiszen az 1956-ban a zászlóból kivágott címer az ötvenes évek kommunista diktatúrájának jelképe volt. Erről szólva azonban egyet kell értenünk Ámon Antallal, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének (Pofosz) elnökével: ez egy minden hazafiasságtól, történelmi ismerettől és jó ízléstől elrugaszkodott koncepció.
Ha nem akarjuk, hogy a közröhej tárgyává váljunk, jobb, ha nem is gondolunk bele, mit tettek volna az ötvenes években Magyar Péterrel, ha például bárhol is tüntetést szervez a kormány ellen, mondjuk, a Kossuth téren, a Parlament épülete előtt.
De nem is kell olyan messzire menni, hogy megtaláljuk a megfelelő analógiát, Magyar akkor is kapott volna egy viperával a fejére, ha Gyurcsány Ferenc országlása alatt vett volna részt egy ellenzéki nagygyűlésen október 23. környékén. Még az is lehet, hogy kilőtték volna egy gumilövedékkel a szemét.
Nem véletlen, hogy a Pofosz elnöke tiltakozik Magyar Péterék bejelentése ellen.
Közölte: az 1956-os lyukas zászló a magyar történelmi zászlók sorába tartozik, és így az egész nemzet önazonosságának és egyediségének szimbóluma, amely pontosan a nemzeti jelképek szektás, ideológiai kisajátítása elleni tiltakozás okán jött létre. A különleges nemzeti jelképünk pártpolitikai célokra való felhasználása éppen olyan eszmei megerőszakolási kísérlet, amit pont a kivágott kommunista jelkép képviselt. Nemzetellenes erőszak, akár Magyar Péter, akár más vetemedik rá. A Pofosz ezért aláírásgyűjtésbe is kezdett, hogy az Országgyűlés törvényi védelem alá helyezze az 1956-os lyukas zászlót.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!