Az egész világ fegyverkezik. Ez mindig így történik, ugyanis senki se teheti meg azt, hogy miközben a szomszédai egyre fejlesztik haderejüket, ő a békére készül. Vagyis megteheti, a történelem ezeket szokta a legsúlyosabban megbüntetni. A béke záloga így a stabil honvédelem, az erős biztonsági szövetségi rendszer, valamint a folyamatos innováció a haderőben. Mert ez üzlet is, hatalmas pénzek mozognak e területen, az pedig jót jelent, ha meg lehet osztani a fejlesztések egyikét-másikát olyanokkal, akik védik cserébe a mi hátunkat. Csakhogy oka van annak, hogy az egész világ fegyverkezik. Évek óta egyre fenyegetőbb az általános bizalmatlanság a másik iránt, a média is élen jár a hangulatkeltésben, a magyar kormányfő karácsonyi tűzszüneti javaslata is csak terv maradt, ugyanis valakik igenis érdekeltek a háborúban. A biztonság és az agresszió között ugyanis rendkívül keskeny a határvonal.
Lehet aggódni és fejünket csóválni a világ békétlensége miatt, de ez nem vezetne sehová. Magyarország feladata az, hogy megerősített védelemmel, ütőképes haderővel tudjon részt venni a nemzetközi versenyfutásban, egyúttal a magyarság számára fontos értékeket világszerte képviselni tudja. Ilyen a kereszténység védelme, amely mindig kiemelt cél volt a kormányzat számára, és akkor is előtérbe helyezte, amikor ez senkinek se jutott eszébe. Ugyan az egész nemzetközi közösség ünnepli a szíriai elnök bukását és az iszlamisták győzelmét, azt vizionálva, hogy tömegével költöznek haza az egykor a polgárháború elől Európába menekült szíriaiak, azért messze van még az az idő, amikor kiderül, merre haladnak a Nyugatnak oly kedves iszlamisták. Mi, magyarok ma is kiállunk a keresztény közösség mellett, anyagilag és erkölcsileg is támogatjuk őket, egyszerűen az eszme miatt. Mert valahol otthon kell lenni, ki kell állni az értékek mellett, nem várva viszonzást. Példát kell mutatni, amelyet talán senki sem követ. Ha így történik, mi akkor is a jót fogjuk tenni, mert hosszú távon úgyis a jó győzedelmeskedik. Még akkor is így van, ha látszik, mennyire veszélyessé vált a világunk, pontosan azok miatt, akik csak a hasznosság alapján politizálnak.
A pápa karácsonykor mindig reményét fejezi ki, hogy az emberek a békét választják, szimbolikus gesztusokkal igyekszik rávenni a népek vezetőit a kiegyezés elérésére. A kérés rendkívül fontos, még sincs különösebb hatása a politikusokra, mert a nyugati civilizáció már túlhaladt az istenhiten, nem fogad el maga fölött senkit, így csakis dollárban lehet mérni az erkölcseit. Az iszlám világ saját magával küzd évszázadok óta, a modern és dinamikus kelet pedig sose volt különösebben spirituális, a keresztény erkölcsösség számára mindig idegen volt. Ebben a sötét korban kellene valahogy békét lelni. Mivel erre szinte semmi esély, az egyetlen lehetőség a háborús uszítás csökkentése, a kiegyezés keresése, a tűzszünet elérése és esetleges elnyújtása. Kicsi, de reményt keltő fegyvernyugvás is elkezdhet egy folyamatot. A karácsonyi tűzszünet emlékéből ma már csak annyi maradt, hogy az angoloknál tegnap is fociztak az első világháborús legendás meccs tiszteletére, miközben az ukrán fronton dörögtek a fegyverek, a Gázai övezet lángokban áll, Szíriában állig felfegyverzett martalócok tartják fenn a rendet, Szudánban éhezik a lakosság egy része, Európában pedig betontömbökkel és páncélautókkal próbálják feltartóztatni a karácsonyi vásárokra támadó gyilkosokat, nem túl sok sikerrel.
Feltehetően azért, mert túlságosan is jó üzlet a háború, és akik ebben érdekeltek, azok nem fognak lemondani egyetlen centről sem, amiért megdolgoztak. Kerüljön ez bármennyi vérbe.
