A pápa karácsonykor mindig reményét fejezi ki, hogy az emberek a békét választják, szimbolikus gesztusokkal igyekszik rávenni a népek vezetőit a kiegyezés elérésére. A kérés rendkívül fontos, még sincs különösebb hatása a politikusokra, mert a nyugati civilizáció már túlhaladt az istenhiten, nem fogad el maga fölött senkit, így csakis dollárban lehet mérni az erkölcseit. Az iszlám világ saját magával küzd évszázadok óta, a modern és dinamikus kelet pedig sose volt különösebben spirituális, a keresztény erkölcsösség számára mindig idegen volt. Ebben a sötét korban kellene valahogy békét lelni. Mivel erre szinte semmi esély, az egyetlen lehetőség a háborús uszítás csökkentése, a kiegyezés keresése, a tűzszünet elérése és esetleges elnyújtása. Kicsi, de reményt keltő fegyvernyugvás is elkezdhet egy folyamatot. A karácsonyi tűzszünet emlékéből ma már csak annyi maradt, hogy az angoloknál tegnap is fociztak az első világháborús legendás meccs tiszteletére, miközben az ukrán fronton dörögtek a fegyverek, a Gázai övezet lángokban áll, Szíriában állig felfegyverzett martalócok tartják fenn a rendet, Szudánban éhezik a lakosság egy része, Európában pedig betontömbökkel és páncélautókkal próbálják feltartóztatni a karácsonyi vásárokra támadó gyilkosokat, nem túl sok sikerrel.

Feltehetően azért, mert túlságosan is jó üzlet a háború, és akik ebben érdekeltek, azok nem fognak lemondani egyetlen centről sem, ­amiért megdolgoztak. Kerüljön ez bármennyi vérbe.