Méltánytalanok és kettős mércét alkalmaznak azok a bírálatok, amelyek az Orbán-kormányt érik – foglalt állást Christopher H. Smith republikánus képviselő, az amerikai Helsinki Bizottság társelnöke, amikor A demokrácia röppályája – amiért Magyarország számít című meghallgatásához fűzött írásos nyilatkozatot. Az amerikai politikus vélekedése szerencsére nem egyedülálló hazánkat illetően, Európában is egyre több pozitív vélemény olvasható a kormány munkájáról, melyek pártatlan megközelítést szorgalmaznak.
Szájer Józsefnek azonban így sem volt könnyű dolga washingtoni meghallgatásakor, hiszen úgy kell külföldön a belpolitikai döntések jogosságát magyarázni, konstruktív párbeszédet szorgalmazni, hogy a hazai baloldal folyamatosan dolgozik a negatív megítélés erősítésén. A médiatörvény, a bírák nyugdíjazása, vagy ez egyébként más országokban sem ismeretlen kötelezettségszegési eljárások után legutóbb az alaptörvény negyedik módosítása szolgáltatott muníciót azoknak, akiknek „nem tetszik a rendszer”, határon innen és túl egyaránt.
„Kritikát megfogalmazni nagyon gyorsan lehet, főleg úgy, hogy annak jelentős része mögött nem áll ténybeli megalapozottság, hanem inkább valamilyen szándék, érzelem” – vélekedett lapunknak Kumin Ferenc a hazánkról szóló külföldi sajtóvélemények kapcsán. A kormány nemzetközi kommunikációjáért felelős helyettes államtitkár kérdésünkre kifejtette: ha valaki értelmesen akar vitába szállni, akkor időt szakít arra, hogy megvizsgálja a tényeket. Kumin Ferenc úgy látja, örömteli, hogy a pozitív vélemények most lényegesen gyorsabban és nagyobb tömegben jelentek meg, mint korábban, e tekintetben mindenképpen van egy fordulat.
Roger Köppel egykori honvédelmi miniszter és jogászprofesszor, a CDU politikusa például úgy vélekedett az alkotmányunkról, hogy az mintaszerű, hitet tesz a demokrácia és a jogállam mellett. Azok a vádak, melyek arról szólnak, hogy Magyarország önkényuralmi és szélsőjobb irányba tart, valójában a baloldal lejárató kommunikációjának részei. Köppel szerint épp az alkotmány bizonyítja, hogy szó sincs diktatórikus kormányzási szándékról, és jogos kívánság, hogy a korábbi alkotmány kommunista hagyományával szakítsanak. Az olasz Tempi.it internetes hírportál cikke pedig kiemeli, hogy az alkotmány módosítására éppen az Alkotmánybíróság döntése miatt volt szükség.
Kumin a módosításra utalva elmondta: nem meglepő, hogy mostanában teret nyernek a pozitív vélekedések és kommentárok is, hiszen akik komolyan foglalkozni akartak a témával, azoknak időre volt szükségük, hogy a szerteágazó, gyakran bonyolult alkotmányjogi érvelést tartalmazó
információkat feldolgozzák. Kiemelte azonban azt is: folyamatosan érezték annak a hátrányát, hogy a legtöbb újságírónak nincs meg a kellő alkotmányjogi tudása, nyelvi apparátusa ahhoz, hogy ezt a komoly jogi természetű témát megértse, és hozzá tudjon szólni. A kormány újra és újra keresi a módját, hogy még érthetőbbé, világosabbá tegye azt, hogy mi történik, „de egy ilyen alkotmánymódosításnál nem lehet egy bekezdésben elmesélni egy szabályozást, ezek mind-mind külön magyarázatot igényelnek”.
A hazai ellenzék szervesen kapcsolódik a külföldi „értetlenkedőket” vezérlők táborához. Azon túl, hogy Bajnai Gordon Soros György és Charles Gati támogatását élvezi, az Együtt 2014-ről és a vele szimpatizáló Hallgatói Hálózatról kiderült, hogy a baloldali–liberális agytröszt, Saul D. Alinsky útmutatását követve (Támadj minden irányból) szervezi megmozdulásait. A belső harcot aztán jól kiegészíti a külföldön objektívnek beállított szakvélemények közlése, az aggodalom a magyar demokrácia romba dőlése miatt.
A külföldi véleményformálás egy sajátos hadszíntere a politikai versengésnek, mivel a Magyarországon meglévő politikai küzdelem túlnyúlik a határokon – vélekedett a jelenség kapcsán Kumin. Ugyanakkor szerinte azt nem szabad elfogadnunk, hogy ezeket a véleményeket semleges, független szakértői kommentárként tálalják, hiszen jól köthetők magyarországi politikai érdekekhez.
A kormány törekvései nagyrészt arra irányulnak, hogy „tegyük világossá, hogy kik beszélnek, hogy a már-már mantraszerűen Magyarországot kritizáló hangok a baloldalhoz köthetőek, annak nemzetközi pártcsaládjához, illetve a liberális politizáláshoz”. Jelenleg azonban az is előrelépés, ha a cikkíró közzéteszi, hogy ő szociáldemokrata, vagy épp liberális elemző. Aki pusztán Magyarország-szakértőként definiálja magát, az a tájékoztatás kiegyensúlyozatlanná válását fogja elérni, hiszen az általa közölt véleményt mások is felhasználhatják – húzta alá.
A közelmúlt megnyilatkozásai szerencsére azt mutatják, hogy nem csak Paul Lendvai megnyilvánulásai használhatók fel lábjegyzetként a hazánkról hírt közlők számára. Klaus von Dohnányi német szociáldemokrata politikus egyenesen „tiszta hülyeségnek” minősítette, hogy egyesek szerint Magyarország nem demokrácia. A Németországban felbukkanó vélemények kapcsán Kumin kifejtette: a németek jobban figyelnek Magyarországra, és ez alapvetően jó, mert bizonyítja, hogy tényleg nagyon közel áll egymáshoz ez a két ország, de „azt is megtanultuk, hogy ennek a fokozott figyelemnek megvan a maga árnyoldala is”.
Megítélésünk javulásában szerepet játszik, hogy a kritikus véleményekkel szemben mást mutat a tapasztalat: inkább pozitív hírek érkeznek, nincsenek olyan hírek, hogy ki kell segíteni minket, látni kell, hogy a kormány stabilizációra törekszik, például arra, hogy kikerüljünk a túlzottdeficit-eljárás alól. Ezt a németek is kezdik megérteni. Ahhoz azonban mindig idő kell, hogy a valóság meg tudja mutatni magát, és bizonyítékul tudjon szolgálni, hogy tényleg jó irányba halad az ország. A helyettes államtitkár kérdésünkre válaszolva elmondta azt is: arra is fel lehet készülni, hogy a német választási kampány élesedésével akár megszaporodnak a támadások, de ez alapvetően nem kampányfüggő.
Ismert, a kormányfő külön levelet intézett Angela Merkel német kancellárhoz, melyben kifejtette, hogy hazánk a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja az európai uniós normákat. Kumin úgy látja, a német nyelvterület ezen túlmenően is sok kihívást tartogat: Ausztria és Svájc is azok közé az országok közé tartozik, ahol felülreprezentáltak a negatív írások. Arányait tekintve Svájc produkálta a legtöbb negatív cikket. A tengerentúlon vagy Nagy-Britanniában jobbak ezek az arányok, hiszen az Egyesült Államokhoz és a szigetországhoz kapcsolódnak a nagy gazdasági hírügynökségek, ahol valóban az a szempont, hogy minél objektívebben tájékoztassanak.
A tényekre kell alapozniuk, hiszen vezetői döntésekhez szállítják az információt. Így a megjelenő vélemények szükségszerűen pozitívabbak lesznek, mert nem érzelmekkel és véleményekkel dolgoznak. Kumin vélekedése szerint a külföldi kommunikációt illetően a német mellett nem lehet elfeledkezni a francia, illetve az angolszász területekről sem, hiszen ott is vannak alaptalan hírek, visszatérő kommentátorok.
Christopher H. Smith mellett ugyanakkor olyanok veszik védelmükbe hazánkat, mint Jason Kenney kanadai bevándorlási miniszter, de Franciaországból is lehet pozitív példákat hozni: a francia Valeurs actuelles jobboldali hetilapban Frédéric Pons budapesti különtudósító Miért zavaró Magyarország? címmel írt arról, hogy hazánk nem „antidemokratikus szörnyeteg”, Orbán Viktor pedig csak végrehajtja a programot, amiért megválasztották.
Ilyen véleményekre szükség is van, hiszen jól láthatóan vannak olyan személyiségek a nemzetközi politikában, akik szinte magánháborút vívnak hazánk ellen. Viviane Reding uniós biztos még a médiatörvénnyel kapcsolatos folyamatos kritikáival vált nálunk hírhedté, mostanában pedig a Leányfalun két kislányt elgázoló Francis Tobin ügyében igyekszik hátráltatni a magyar hatóságok munkáját, mondván, hazánkban az igazságszolgáltatás nem független.
