Az Európai Unió tagországainak agrárminiszterei elutasították az Európai Bizottságnak a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás átalakítását célzó, 2030-ig szóló terveit. A Mezőgazdasági és Halászati Tanács hét eleji luxemburgi ülésén
az európai nemzetek miniszterei egyetértettek abban, hogy az új uniós közös agrárpolitika (KAP) legfontosabb céljának a 2023 és 2027 közötti időszakban is a biztonságos és stabil élelmiszer-ellátásnak, valamint a gazdálkodók stabilitásának kell lennie.
A nyáron elfogadott új agrárpolitika és az új nemzeti programok 2023-tól megfelelően segítik az átállást a fenntartható gazdálkodásra, és hozzájárulnak a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez. A támogatások mértékét is a zöldvállalásokhoz kötik. A júniusban hosszas viták után tető alá hozott KAP-megállapodás ellenére Brüsszel saját stratégiáit erőltetné rá a tagállamokra, kötelező irányelvek megalkotásával. A tagállamok többsége szerint a tervek csökkentenék a globális élelmiszer-hozzáférést is.
Álcázott központosítás
A gazdálkodóknak a növényvédők és a műtrágya használatának érdemi korlátozását, az állattartóknak az antibiotikumok használatának csökkentését, valamint a jelenleginél is magasabb, így költségesebb állatjóléti szabályokat írná elő kötelezően az Európai Bizottság. Ezenfelül a hagyományos fehérjeforrások helyett leginkább az innovatív laboratóriumi húsokat és a növényi, valamint rovari fehérjeforrásokat népszerűsítené.
Brüsszel a stratégiájában meghatározná azt is, hogy a termelésből jelentős területeket kell kivonni, miközben a jelenleg művelésbe vont földek érdemi részén kisebb hozamokat eredményező ökológiai művelést kényszerítene ki.
A szakmai körökben szintén botrányosnak tartott erdészeti stratégia pedig az erdőgazdálkodók és erdőtulajdonosok egybehangzó véleménye szerint nem veszi figyelembe a többcélú erdőgazdálkodás gyakorlatait.
A tagállamok többsége elutasítja Brüsszel terveit. Ennek oka, hogy a várható hatásokról megjelent tanulmányok szerint az intézkedések jelentős termelés-visszaesést és érezhetően megdráguló élelmiszereket hoznának. Eredményük ráadásul kérdéses, mivel a tanulmányok szerint a 2030-as fenntarthatósági célokhoz alig járulnának hozzá a stratégiák, mert az unió határain kívül növekedne a kibocsátás. Az elutasítottság másik oka mind az erdőgazdálkodást, mind az élelmiszer-termelést érintő stratégiáknál, hogy Brüsszel csorbítaná a nemzeti önrendelkezést.