Az Anthony Hopkins filmjeit bemutató sorozatunkban ezen a héten a győztes mozival jelentkezünk. Idézzük fel, hogy eddig milyen alkotások kerültek fel a minitoplistánkra. Az ötödik helyet az egyik legismertebb filmrendező életéről készült, rendhagyó életrajzi dráma, a Hitchcock című mozi szerezte meg. Mivel Hannibal Lectert nem lehetett megkerülni, így a negyedik helyezett filmünk A bárányok hallgatnak folytatása, a Hannibal lett. A bronzérmet egy olyan mozi szerezte meg, amely tulajdonképpen futottak még kategória lenne, ennek ellenére azért esett rá a választás, mert Anthony Hopkins nem nagyon játszott pályafutása során ilyen jellegű filmben, tehát a maga nemében kuriózum. A harmadik helyet a Rossz társaság (Bad Company) című akció-vígjáték szerezte meg. Az ezüstérmes mozink a Nixon című életrajzi film lett. Az aranyérmet pedig a 90-es évek egyik legszebb romantikus drámája, a Napok romjai (The Remains of the Day) szerezte meg.
1. Napok romjai (1993)
A filmet az a James Ivory rendezte, aki nagymestere a kosztümös, romantikus drámáknak. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Szoba kilátással (A Room with a View, 1985), a Mr. és Mrs. Bridge (1990), a Howards End – Szellem a házban (1992), a Túlélni Picassót (Surviving Picasso, 1996) vagy éppen az Aranyserleg (The Golden Bowl, 2000). A film angol–amerikai együttműködésben készült. A forgatókönyvet Kazuo Ishiguro A főkomornyik szabadsága című regényéből Ruth Prawer Jhabvala írta. A törénet a két világháború között, illetve a második világháború után játszódik, nagy része egy festői szépségű angol kastélyban (Darlington Hall), ahol a főkomornyik, Mr. Stevens (Anthony Hopkins) és a házvezetőnő, Miss Kenton (Emma Thompson) között szövődő reménytelen kapcsolatnak lehetünk tanúi, miközben Európa a háború felé sodródik. A film jelentőségét Anthony Hopkins szempontjából mi sem mutatja jobban, hogy a két megszerzett Oscar-szobra mellett ezért a szerepéért jelölték a díjra, amit végül nem sikerült bezsebelnie, de mindenképpen jelzi, hogy fontos állomás volt a karrierjében.
A történet
Stevens (Anthony Hopkins), Darlington Hall főkomornyikja hosszú útra készül. Új munkaadója, egy gazdag amerikai üzletember kérésére – aki Lord Darlington (James Fox) kastélyával egyetemben, mint egy patinás, ódon bútordarabot, szolgálataival együtt őt is „megvette” - a régi szolgálóhad helyére keres kevesebb számú, de annál rátermettebb személyzetet. Így esik választása Miss Kentonra (Emma Thompson), a nem is olyan rég még teljes fényben csillogó kastély egykori házvezetőnőjére, akit vissza szeretne csábítani a Darlington Hallba. Útban Miss Kentonhoz különös érzések lesznek úrrá a férfin: átértékelődik elmúlt élete, melyet az angol főrendnél kizárólag egyetlen célnak, a tökéletes szolgálatnak, a „nagy” komornyikká válásnak rendelt alá, miközben gazdájánál a korszak világformáló egyéniségei adták egymásnak a kilincset. A tűnt idő frissen leporolt relikviái, a pompáját vesztő ház elindítja az emlékek özönét: a becsület és a kötelességtudat szorításában elszállt az egész élete, miközben magára hagyta haldokló apját, és elsuhant mellette egy jó asszony igaz szerelme – írja a filmről a hivatalos leírás. Azonban ez a mozi sokkal több ennél. Van benne egy nagy adag szomorúság, háború, felelősség, hűség, alázat és számos fordulat.
Érdekességek
A film irodalmi alapanyaga, a 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Kazuo Ishiguro műve magyarul először 1992-ben jelent meg A főkomornyik szabadsága címmel. Kiadója az Európa, a Modern könyvtár sorozatban. Miss Kenton szerepére Meryl Streep is jelölt volt, de visszautasította a felkérést. Hugh Grant azt állítja, hogy ez a legjobb film, amit valaha készített – olvasható a Mafab összeállításában.
Filmkép 
