Felhévizy Félix nagyon szerette a húsvétot, ilyenkor mindig elmélkedni szokott az élet valódi értelmén, az élet és a halál örök kérdésén. Hiszen Jézus kereszthalála, majd csodálatos feltámadása mély belső gondolkodást, elmélyülést igényel. Elcsendesedünk legalább pár napra, hogy végül vasárnap megünnepelhessük a nagy feltámadást. A hírlapíró igyekezett most is méltó módon megünnepelni a húsvétot, de már nagyon várta a vasárnapot. Talán azért is, mert nagyon közel voltak a választások, és igazán nem is tudta megünnepelni a kétharmados győzelmet, sem pedig kipihenni a kampány fáradalmait. Éppen ezeken a dolgokon gondolkodott, amikor csöngettek az ajtaján. Reinfrank néni volt az, kezében egy nagy tálcával, rajta minden földi jóval.
– Kedves Félix, fogadja tőlem el ezt a kis csekély ajándékot azért, mert annyit segített nekünk egész évben, ráadásul győztünk is, immár negyedszerre a választáson. Van rajta sok-sok finomság: házi kolbász, szalámi, füstölt sonka, sárga túró és külön tányéron két-, háromféle sütemény – mondta a mindig mosolygó asszony, és átnyújtotta az igen nehéz tálcát Felhévizynek. Félix szépen megköszönte, majd be is vitte gyorsan a konyhába az ízletesnek ígérkező meglepetést, és közben bizony összefutott a nyál a szájában, hiszen a piros-fehér kockás konyharuha alól fenséges illatok szabadultak ki, beindítva az ízelőbimbóit.
