Felhévizy Félix éppen ballagott felfelé a lépcsőházban, mert a lift ismét elromlott, amikor az egyik lépcsőfordulóban összefutott Reinfrank nénivel. A ház hírmondója, aki egyben a környéken működő Orbán Viktor Akciócsoport tiszteletbeli elnöke is egy személyben azonnal letámadta:
– Kedves Félix, látta már az eheti Kontextust, ahol az egyik nagy kedvencem, a Varga Miki volt a vendég? Csúcsszuper volt. Miki megint jól kiosztotta Koncz Zsuzsát és a Bródyt. Ezt a részt érdemes meghallgatni – mondta, majd előkapta a mobilját és már mutatta is a hírlapírónak az általa kiválasztott részt a műsorból:
Koncz Zsuzsa egy ünnepelt előadó volt, ma is az. Furcsa dolog azt olvasni, hogy ők (Bródy és Koncz) küzdöttek. Lehet, hogy küzdöttek a maguk módján, de hát ennek ellenére elég jól éltek. Ők akkor komoly sztárok voltak, nem voltak eltiltva, nem voltak letiltva. Az, hogy ők üldözve lettek volna, ez azért megmosolyogtató. […] A tényekkel nehéz vitázni, a tényeket nem lehet letagadni. Ha valaki megnézi azokat az éveket, hogy hány lemezük jelent meg, és sikeres lemezek, akkor egy üldözött zenésznek nem jelenhettek meg lemezei. A P. Mobilnak nem jelenhetett meg lemeze, a Beatricének nem jelenhetett meg lemeze abban az időben. Ez ilyen egyszerű, feketén-fehéren. […]
– Koncz megint megkapta a magáét. Voltak neki jó számai, de azt felháborítónak tartom, hogy úgy állítja be magát ő is és a Bródy is, mintha nagy ellenzékiek lettek volna annak idején, és közben tejben-vajban fürdette őket az állampárt. Majd természetesen mind a ketten az SZDSZ holdudvarába kerültek a rendszerváltás után. Nincsenek véletlenek, szerkesztő úr. Végül mindig összenő, ami összetartozik.
