A stílus maga az ember, önmagáért beszél minden sora. Azonban annyit megjegyeznék, hogy a leírt tényeket nem cáfolta egy pillanatra sem, csak vagdalkozott, Rogánozott és fröcsögött. 

Apropó, tények. Azokkal Havas hadilábon áll, nem csak most, hanem úgy általában mindig.  

Havas, mivel úgy gondolja, hogy mindenhez is ért, ezért a hétvégi záró bajnoki forduló kapcsán, ahol a Debrecentől elszenvedett hazai vereségét követően a Fehérvár labdarúgócsapata búcsúzni kényszerült az élvonaltól, felidézte egy régi emlékét. A Fehérvárt akkoriban még Videotonnak hívták, és a csapat csodálatos menetelést produkált az akkori UEFA-kupában. Sorra verte ki az esélyesebb ellenfeleit a Dukla Prahától a PSG-n és a Partizán Beogradon át egészen a Manchester Unitedig. 

Ekkor jött az a bizonyos elődöntő, a Zeljeznicar Szarajevó ellen, amiről Havas elmesélt egy fele sem igaz történetet, olvassák:

,,(…) A magyar futball egyáltalán nem érdekel, de érzelmileg kötődöm ahhoz a Videotonhoz, amelyik az UEFA-kupában a ’84–85-ös kiírásban döntőt játszott a Real Madrid ellen. (Pár napja itthon és Madridban is megemlékeztek arról, hogy a sóstói 3:0-s Real-győzelem után idegenben, Májer Lajos góljával nyerni tudott a Vidi.) Az én, maradandó élményem viszont az elődöntőhöz kötődik. A bosnyák Zeljeznicar Szarajevó ellen idegenben játszott a Videoton. A hazai, 3:1-es győzelem után a bosnyák csapat 2:1-re nyert, aztán jöttek a 11-esek.  (…) A vendégházra már nem nagyon emlékszem, de az ebédlőre igen. Hosszú asztal, az egyik végén Pethes elvtárs ült, a másikon én. Pincér szolgált ki minket, volt előtte aperitif, előétel, aztán főételnek valamilyen vad, őz vagy szarvas, esetleg vaddisznó. Szóval, ültem Pethes elvtárssal szemben, teltek a percek, egyszer csak Pethes elvtárs egy olyan mosollyal, mint amit Lázár János otthon, a tükör előtt gyakorol, azt mondta, hogy: ,,Beszélgessünk, Havas elvtárs, ha már így alakult!” Aztán amikor letelt a rendes játékidő, jöttek a 11-esek, én nyilván észben tartottam, hogy a Manchester United ellen is 11-esekkel jutott tovább a Videoton. Aztán amikor elkezdték rúgni a büntetőket, én tényleg minden 11-es előtt megmondtam, hogy bemegy vagy nem megy be. (Abszolút nem érdekel, hogy ki mit gondol, de akkor is így történt.) Pethes elvtárs ámuldozott, és búcsúzásul azt mondta, hogy: Havas elvtárs, maga tényleg nagyon ért a focihoz. (…)” 

Jelenleg is fent van még a poszt Havas Facebook-oldalán, de a biztonság kedvéért lefotóztam:

Az a legszebb a történetben, hogy a nagyképű Havas saját magát leplezte le. Nézzük a mérkőzés adatlapját:

1985. április 24.
UEFA-kupa, elődöntő, visszavágó
Zeljeznicar Sarajevo–Videoton 2-1 (1-0)
Szarajevó, 25 ezer néző
v.: Pauly (NSZK-beli)
Zeljeznicar: Skrba – Berjan, Capljic, Sabanadzovic, Komsic – Skoro, Bazderevic, Baljic – Bahtic, Curic (Cilic, 83.), Samardzija
Videoton: Disztl P. – Borsányi, Disztl L., Csuhay, Horváth – Burcsa, Végh, Wittmann, Vadász – Palkovics, Szabó
gól: Bahtic (5.), Cunc (73.), illetve Csuhay (88.)

Tehát nem volt ezen a mérkőzésen még hosszabbítás sem, nemhogy 11-es rúgások. A Videoton simán a rendes játékidőben továbbjutott. 

Egyrészt maga Havas írja le a posztban helyesen a két elődöntő eredményét: 3-1 és 1-2, már itt észre kellett volna, hogy vegye, hogy nem jön ki a matek, hiszen a kétgólos hazai győzelem után az egygólos idegenbeli vereség sima továbbjutást jelent. Mivel tudom, hogy Szentesi Zöldi László kollégámat hasonlóképpen kedveli, mint engem, ajánlom tisztelettel az erről a mérkőzésről írt nagyszerű, Lövés Szarajevóban – Csuhay József és a Videoton utolsó két perce című könyvét, amelyből részleteket is megtudhat a sorsdöntő meccsről.

De ezt a csúnya bakit tudjuk be rosszmájúan annak, hogy a hosszú évek óta tartó újpesti bajnoki vesszőfutás miatt már a foci alapvető szabályával sincs tisztában a tanár úr. Azonban az, hogy e mögé a légből kapott óriási tévedés mögé még kitalál egy nyilvánvalóan kamu, hazug sztorit is, az már túl megy minden határon. Még azt is leírja szemrebbenés nélkül, hogy valamilyen vadat ettek Pethes elvtárssal, őzet, szarvast vagy esetleg vaddisznót. 

Hiszen az eredmény ismeretében az egész történet hazugság, kitaláció. Nem nézhette Havas Pethes elvtárssal a 11-eseket ezen a mérkőzésen, egész egyszerűen azért, mert nem voltak büntetők. 

Javítsuk ki egyszer, s mindenkorra a hűséges titkárnő mondatát: Havas tanár úr mindenhez is ért, helyesen ez úgy hangzik, Havas tanár úr semmihez sem ért.

Ha pedig ez így van, márpedig a tények makacs dolgok, akkor a tanár úr egyetlen szavát sem lehet elhinni, elég csak a fölényes, nagyképű posztjait, történeteit egyenként megvizsgálni.

Így bukott le a Magyar Péter-rajongó Havas Henrik és az egész pofátlan hazugsággyára.

Borítókép: Havas Henrik (Forrás: YouTube)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!