Az 1996-os, atlantai olimpián a vívó Szabó Bence, 2000-ben (Sydney) a kajakos Kőbán Rita, 2004-ben (Athén) a cselgáncsozó Kovács Antal, 2008-ban (Peking) a kajakos Kammerer Zoltán, 2012-ben (London) a vízilabdázó Biros Péter, 2016-ban (Rio de Janeiro) a kardvívó Szilágyi Áron egyaránt olimpiai bajnokként vitte a magyar zászlót, s utóbbi megtörte a „zászlóvivők átkát”. Az olimpiák megnyitóünnepségein 1908 óta kapnak szerepet a zászlóvivők, s addig csak egyszer, 1948-ban, Londonban fordult elő, hogy a magyar zászlóvivő, a kalapácsvető Németh Imre aranyérmes lett. Négy év múlva, Helsinkiben is rá esett a választás, de akkor „csak” bronzérmet szerzett. (Viszont így is magyar nyert, Csermák József.) Szilágyi Rióban tehát hosszú átkot tört meg azzal, hogy megvédte a címét; mi több, három éve Tokióban is ő állhatott a dobogó tetejére.
Még 2020. március 4-én a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentette, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében az ötkarikás játékokon minden csapatnak lehetősége van két zászlóvivő, egy férfi és egy nő kijelölésére. S ezzel a lehetőséggel élt is szinte mindenki. Tokióban az úszó Cseh László és a vívó Mohamed Aida vitte a magyar zászlót, s ugyan egyikük sem lett soha olimpiai bajnok, a magyar sport legendái. Cseh László az ötkarikás játékokon négy ezüstöt és két bronzot szerzett, az Európa-bajnok, vb-ezüstérmes Mohamed Aida pedig a hetedik olimpiáján szerepelt.