Lassan napra pontosan 25 éve lesz, hogy a tálibok bevették Kabult, megszerezve ezzel a teljes hatalmat Afganisztánban. 

Ekkor készült az a fénykép, amely közel sem annyira híres, mint az "afgán lányt" Sharbat Gulát ábrázoló emblematikus fotó, de talán a ma embere számára mégis többet mond. 

1996. szeptember 27-én egy tálib egység betört az ENSZ Kabul melletti bázisára, és elhurcolta a korábbi elnököt, Muhammed Nadzisbullahot, majd brutális kínzások után megölte. Egyes beszámolók szerint kasztrálták is halála előtt, s egy autó után kötötték, így értek vele és testvérével ahhoz a közlekedési lámpához, amelyre felhúzták az addigra élettelen testet. Az erről készült képet az előtérben látható, az eseményeket ördögi vigyorral nyugtázó tálib harcosok teszik még hátborzongatóbbá. (A fotót nem mutatjuk meg, aki akarja, könnyen kikeresheti az interneten.)

A történelem pedig tényleg ismétli önmagát, negyed évszázaddal később ismét elfoglalták a korábban perifériára szorított talibán erők az afgán fővárost. Hogy miért történt, és miért ilyen gyorsan, azt majd a politikai és katonai szakértők el fogják mondani. 
Drámai, történelmet formáló napok ezek, minden, ami most zajlik, nagyon erős hatással lesz a mi jövőnkre is. És a múltunkra, hiszen ne feledjük, magyar katonák is meghaltak azért, hogy Afganisztánban jobb élet legyen.

Az 1996-os tálib hatalomátvétel idején még csak ímmel-ámmal szisszent fel a világ. Öt éven át a radikális iszlám szerint irányították az országot, néhány hír el-el jutott hozzánk, milyen az élet arrafelé, de túl sokat nem tudtunk róluk. 

Annál nagyobbat szólt a dzsihadisták egy másik hatalomátvétele, amikor Irak és Szíria egyes területein kikiáltották az Iraki és Levantei Iszlám Államot. A hasonlóság szembetűnő: egy, az USA egységei által magára hagyott ország, látványosan összeomló iraki, illetve afgán hadsereg, amely pár nap alatt elképesztő katonai sikereket elérve foglalja el a stratégiailag fontos nagyvárosokat. (Hogy Irakból utána átmenjenek a szír határon, s kiegészülve az ottani dzsihadistákkal, létrehozzák a szörnyállamot.)

Ám Afganisztán nem az Iszlám Állam, nem is lesz teljesen ugyanaz. Nem véletlen, hogy amikor az ISIS megjelent Afganisztánban, nem a tálibokkal együtt, hanem ellenük is küzdöttek, majd mentek is vissza Szíriába. Míg az Iszlám Állam világuralmi célokat hangoztatott, és látványos, brutális videókkal hívta fel magára a figyelmet, a tálibok elméletileg csak Afganisztánt akarják, s tőlük már nem látunk kivégzéses videókat. Már nem kasztrálnak, s nem húznak fel a közlekedési lámpára autóval végighurcolt emberi testeket. Vagy csak nem dokumentálják...  Mert a kegyetlenkedések attól még megtörténnek a beszámolók szerint, csak az afgán hegyek, és poros városok szűk sikátorainak sötét titkai maradnak. A tálibok ellenfele Asraf Gháni afgán elnök volt, akinek nem akarta a bukását a nyugati világ fősodratú médiája, ellentétben Bassár el-Aszad szíriai elnökkel, akit annyira gyűlölt egy időben a mainstream nyilvánosság, hogy még a magyarországi baloldali sajtóban is megjelentek olyan cikkek, amelyek megmagyarázták, miért lenne jobb a szélsőséges iszlamista an-Nuszra Front harctéri sikereiért szorítanunk itt Magyarországon, mint a szír kormányerőkéért. 

Szíria lényegesen fejlettebb ország volt tíz éve, mint Afganisztán valaha is. Az Iszlám Állam egy megfoghatatlan, senki által el nem ismert képződmény volt, amelynek láthatatlan, önkéntes sejtjei a világ minden pontján harcba lépnek mind a mai napig, terrorcselekmény formájában. A tálibok viszont hivatalos tárgyalásokat folytatnak, valóságosan fognak irányítani egy országot, diplomáciai képviseleteket létesítenek majd. 

De ami viszont hasonló a két helyzet között: sokan, ismét nagyon sokan menekülnek azelől, ami vár rájuk, egészen biztos, hogy az afganisztáni történések jelentősen felerősítik a migrációt. Csakhogy most Törökország nem biztos, hogy némi pénzért elvállal még pár millió migránst. Merkel nem fogja bejelenteni, hogy minden afgánt befogadnak, s Bécsből sem fognak elindulni autóval, hogy menekülteket szállítsanak, de nem születnek cikkek arról sem, hogy az lenne a baj, ha továbbmennének.

Dráma zajlik Afganisztánban, de a színdarabot nemcsak Kabulban játsszák, Ázsia környező országaiba, s Európába is elér. Vajon mit lép majd az az EU, amely a 2015-ös események idején finoman fogalmazva sem állt a helyzet magaslatán? 

Hamarosan kiderül. Addig nézhetjük a drámai képsorokat, amelyeket Afganisztánból sugároznak. Nemsokára közelebb jön a valóság.

(Borítókép: Iszlamista szélsőséges tálibok a kabuli elnöki palotában, miután elfoglalták az épületet. Fotó: MTI/AP/Zabi Karimi)