Ugyan mi vesz rá egy keletnémet srácot, hogy pár évvel a berlini fal leomlása után, tizennyolc évesen csatlakozzon a posztkommunista Demokratikus Szocializmus Pártjához? Nem azt olvastuk a tankönyvekben, hogy az egykori NDK „polgárai” (helyesebben alattvalói) örültek, hogy végre szabadok lettek, s az utódpárti sarokban csak az új német elitből kiszorult elvtársak tömörültek?
De feltehetjük azt a kérdést is, mihez kezdhet a mai világban az a valamikori magyar szélsőbaloldali aktivista, aki balról támadta a Kádár-rendszert, s ezért 1968-ban elítélték a Pór György nevével fémjelzett maoista perben?
Nos, a két kérdést egy mondattal megválaszolhatjuk: mindketten a mai berlini kulturális elit megbecsült tagjai, akik fürdőznek a világváros sokszínű, befogadó légkörében. Jobbos magyarra fordítva: a multikulturális és genderfluid (képlékeny nemi azonosságú) katyvaszban, az új embertípust teremtő új Németország első számú kísérleti laboratóriumában. Az egykori keletnémet srác a ma 48 éves Klaus Lederer, a 3,7 milliós német főváros – egyben szövetségi tartomány – kultúráért felelős főpolgármester-helyettese.
A szélsőbaloldali Die Linke politikusa férfiházasságban él, amint azt a német jog pár éve megengedi. Elhatárolja magát a kommunizmus bűneitől, idejében ismerve fel, hogy a szélsőbal már nem az agg keletnémet elvtársak fogyatkozó köreire, hanem a bevándorlókra és a szexuális kisebbségekre számíthat támogatókként. És meg is hálálja azt, legutóbb például kiállítással „a berlini fal leomlásához is hozzájáruló felforgató homoerotikáról”.
A szivárványos mozgalom – amelynek csak a csúcsa volt a német válogatott aktivista fellépése a labdarúgó-világbajnokságon – mára befészkelte magát a munkahelyekre, az egyetemekre, a hivatalokba. Hangadói korunk KISZ-titkárai, az új elvtársak lettek. Ezt elégelte meg a magyar médiában is hullámokat keltve Ralf Schuler vezető berlini újságíró, aki inkább a margóra szorult, semmint hogy – mint lapunknak is elmondta – „LMBTQ-idiótákkal” meneteljen. A minap jelent meg németül Schuler az Egyszerre lépő nemzedék című könyve az új konformizmusról.
