A kellően elvarázsolt hangulatok forrása itt is, mint annyiszor, a VHK. Ez a banda taníthatja meg nekünk, milyen is, ha velük vágtázunk a hunok csatájába. A magyar dal napján itt azonban még tíz másik akusztikus térből is hangok sereglenek körénk: halljuk a Balaton enervált rock and rollját, a Fókatelep funkys groove-jait, a Mordái alternatív zúgolódásait, Kátai Tamás metálos sólyoménekeit, honfoglalásra indulunk a P. Mobillal – és persze Bartókot dolgozunk át a Panta Rhei zenészeivel. Az idegen nyelven megszólaló magyar dal pedig ebben a blokkban éppen törökül égeti belénk a refrénjét, hogy aki nem tud ezen a nyelven, egy idő után még az is azt dúdolja, hogy: „Gidiyorum gündüz gece”.
Kezdjük akkor a Balatonnal. Ez is zenei honfoglalás, de a javából. Mert minden azzal kezdődik, hogy a Nap az apa. Ha ezen a felismerésen még nem vagy túl, nem jutsz el érdemben sehová. Nekem sokat segített ez a felismerés huszonéves koromban. Ez a dal amúgy egy tipikus Balaton-dal. Semmi különös, de mégis minden benne van, ami a nyolcvanas évek ellenzéki értelmiségének egyszerre kreatív és egyszerre lefojtott hangulatait kifejezheti.
Víg Mihály honfoglalása a Kassák Klubban, 1981-ben (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)
Én a leginkább azért választottam, mert a Vető János fotói alapján készített, Lukin Gábor által jegyzett videóban minden olyan érzés benne van, ami a nyolcvanas évek földalatti kultúrájába veszve átjárhatta az embert. És talán azért is, mert készült a dal alapján egy vonósok játékával is kiegészülő felvétel is – híven kifejezve ennek a zenének a klasszicizálásra is alkalmas természetét. A dalt egyébként Nem segít… II. címmel is meg lehet találni a Balaton-életművet kutatva.
9. Európa Kiadó: Tengerpart
Az Európa Kiadó szintén legenda – és szintén máig aktív zenekar, ahogy a Balaton is. A Tengerpart az az Európa Kiadó-dal, amelyik a Romolj meg mellé sorolható zenei kiérleltségében és érzelmi intelligenciájában. Menyhárt Jenőnek valójában nagyon jól áll ez a lassú zsáner – döbbenetes mélységekbe szédülhetünk vele, amikor ezeket a befelé forduló, fájdalmasan szenvedélyes dalait hallhatjuk.
Menyhárt Jenő és Kiss László a nyolcvanas években (Forrás: Artpool)
A dal alapján készült, a Bahia által kiadott klip maga a minimalizmus diadala: egyetlen kamera rögzíti, ahogy Menyhárt Jenő táncol és énekel. De közben megszakad bele az ember szíve. A dal zseniális szövege pedig tömény költészet.
8. Vágtázó Halottkémek: Hunok csatája
Grandperre Atilla életművében az a fantasztikus, hogy ő úgy jött át velünk a puha diktatúra földalatti nyilvánosságából a rendszerváltás korába, hogy a művészetével megmaradt mindenki különös, saját kincsének. Miközben az új, szabad világ – sajnos – rendkívüli mértékben polarizálta a művészetet és a művészeket is.
Vágtázó Halottkémek-koncert a Magyar Zene Házában 2023. február 4-én (Fotó: Mirkó István)
Nos, Grandpierre Atilla viszont nem tett hitet senkinek, nem alakult át, számára változatlanul József Attila költői hitvallása számított csak: a mindenséggel mérte magát. Csillagászként, a Nap kutatójaként, az elméleti biológia által meghatározott kozmoszfelfogás úttörően eredeti gondolkodójaként persze ez szinte evidencia is lehetne. De nem az. És nála ez mégis működött. Dacára annak, hogy édesapja, Grandpierre K. Endre kutatásainak folytatójaként és propagátoraként teljes mértékben a tradicionalista és a szuverenista világfelfogás híve, a nyolcvanas évek magyar underground zenéjében betöltött szerepének köszönhetően ő mégis felette áll minden megosztottságnak. Egy VHK-koncert ezért aztán olyan, mint egy eszményi szellemi tér.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A Hunok csatája pedig egy csodálatos dal. Akár az eredeti, gitárokkal dübörgő verziót hallgatod, akár az akusztikus verzióba feledkezel, akár a Vágtázó Csodaszarvas népzenei hangszerekkel előadott értelmezésére tombolsz, mindig az élet szerelmében és a diadal jegyében teszel hitet a dobbal dobrokoló vágtázás varázsa és Attila, a hun király számunkra mindig dicsőséges emléke mellett.
7. P. Mobil: Honfoglalás/Őshaza – Újhaza
A P. Mobil is egy élő legenda a maga életművével – s ezen az életművön belül is élő legenda a Honfoglalás című rockszvit. S a rockszviten belül is külön érték annak a nyitódarabja, benne a Schuster Lóránt által elmondott híres, máig hátborzongatóan felemelő, himnikus introdukcióval. Maga a rockszvit egyébként unikális műfaj a magyar rocktörténelemben: olyan műfaj ez, amelyik hajlamos kinyílni a szofisztikáltabb megszólalások, a klasszikus zenei formák irányába – ahogy a P. Mobil is ezt tette a maga szvitjével, amikor elkészítette annak szimfonikus zenekari változatát is.
A Honfoglalás varázsát megint csak az adja, hogy a most szanaszét ünnepelt István, a királyt jóval megelőzve vetett számot a magyar ősiséggel: Árpád népének hont foglaló, az új hazában megtelepedő, az új viszonyok közé beilleszkedő megmaradásával.
Földes László zseniális dalszövegei a Honfoglalásban persze nem voltak alkalmasak a kádári (istváni) konszolidáció burkolt méltatására, s Bencsik Sándor, Kékesi László és Cserháti István zenéje sem kacsintott ki semmilyen más irányba, mint amit a hamisítatlan hard rock kijelölt a számukra.
Schuster Loránt súlyosan koppanó szavakkal el-elmondott introdukciója pedig azóta is egy felemelő hatású, mélyen szakrális rítusjáték. Nélküle is tudnánk, de vele együtt, az ő interpretációját hallgatva még sokkalta jobban elhisszük, hogy:
Azok a hegyek még ma is állnak, / Azok a folyók még ma is futnak, / Az a csillag még ma is mutatja az utat, / Az a nép még ma is él.
6. Fókatelep: Indulj el
Az Indulj el egy úton című – eredetileg moldvai csángó gyűjtésből elhíresült – népdalunk az egyik leginkább rejtélyes szövegű szerelmes énekünk, amelynek értelmezésére már számos izgalmas elemzés született.
Az a szövegrész, amely szerint „idegenek vagyunk, szeretetet tartunk”, számos megfejtéssel bír már: s ezek általában mindig egy tiltott szerelem kontextusába helyezik a dal rejtett értelmét.
Ha ez a rejtély valóban sokakat izgató titok, akkor nem is annyira meglepő, hogy a népzenészeken túl a rockzenészek is kivették a részüket ebből a titokfejtésből. A Muzsikás együttes hagyományosabb, a Misztrál együttes pedig a hagyományt már részben dekonstruáló, de még mindig népzenei ihletésű, légies feldolgozásához képest a rockzenészek már messzebbre merészkedtek a dal újraértelmezése során. A Palmetta variánsa a leginkább a nemzeti rock körében értelmezhető, elementáris erővel dübörgő, nyers, de átütő erejű remeklés, Ágnes és Kowalsky közös duettje viszont egy drámai hangulatokba átváltó, felzaklatóan szép rockballadát formáz az eredeti zenei anyagból. Számomra messze a legizgalmasabb kísérlet azonban a Fókatelepé, amely a pszichedelikus rock és a world music határai között mozgó fúziós zenét alkotott az Indulj el egy úton dallamát alapul véve. Ez az interpretáció egy csodás, mi több: rendkívül eredeti hozzájárulás hát egy ősi szerelmi titkunk megfejtéséhez.
Továbbá egy inspirálóan izgalmas bizonyság arra, hogy a népi kultúra nem halott érték, amelyre már valami muzeális kincsként lehet csak tekinteni, hanem a modern művészet eszközeivel újra meg újra életre kelthető, mindig a zsigereinkig hatoló varázslat.
5. Mordái: Hidegen fújnak a szelek (MRP)
A Mordái rendkívül izgalmas zenéjét hallgatva azonnal felismerek valamit a számomra nagyon is releváns múltból: jelesül az alternatív rock amerikai óriása, a Mark Sandman basszusjátékáról és énekéről elhíresült Morphine adta inspirációt. Ez a hatás természetesen csak egy a Mordái zenei világát befolyásoló hatások közül, amelyek között az alternatív rock és a jazz mellett ott vannak a hatvanas és a hetvenes évek kísérletező magyar folkzenekarainak (Muzsikás, Sebő együttes) impulzusai, amelyeket az underground zenei kultúra táplálta merészséggel dolgoznak fel, tesznek a magukévá.
Régen történt olyan jó dolog szerintem a magyar rockzenével, mint amikor a Mordái népdalokat kezdett feldolgozni. Minden nemzeti giccset kerülve, a népdalokban rejtező őserőt viszont a gitárok zúgásával, dübörgésével felszabadítva.
Eleinte nem hittem el, hogy létezhet ez a fúzió, amit a Mordái hozott létre. Nem hittem a saját fülemnek.
Hallgattam a Tavaszi szél vagy a Látod, rózsám dallammeneteit, a népdalokat az alternatív rockzenébe átforgató agymenéseit, s úgy éreztem magam, mintha egy párhuzamos univerzumba kerültem volna. Ami minden ízében ismerős ugyan számomra, de olyan, mintha a mi világunk eddig általam ismert szabályai felől érthetetlen volna. S nincs annál jobb, mint amikor megérted ezt az egészet.
4. Bakos Attila: Áldás
Bakos Attila a hazai underground zenei életben a Woodland Choir akusztikus folk ambientjéhez és az epikus black metalt játszó Taranis zenéjéhez is nagyban kötődik, de Kátai Tamás legendás zenekara, az avantgarde black metalban utazó Thy Catafalque két albumán (Róka hasa rádió, Rengeteg) is közreműködött. Ezek a zenei kollaborációi az underground szcénában komoly figyelmet kelthettek, de az ezt követően abszolvált váltása, az Aranyhajnal című szólóalbuma már nem tudta a hozzá méltó formát kifutni, s így jórészt sajnos ismeretlen maradt.
Bakos Attila szólóalbuma – s azon belül a három tételből építkező Áldás című opusz – a magyar rockzene tagadhatatlan csúcsteljesítménye. Ha többen hallgatnák ezeket a számokat, akkor nyilván többekben is felébredhetne ez az érzés: nos, talán ezért is rakom őt fel a listámon ennyire előkelő helyre.
És talán azért is, mert ezzel a listahelyezéssel a nemzeti rock nehezen definiálható kategóriáját is helyzetbe szeretném hozni, de úgy, hogy ezen az általában nem igazán szofisztikált zenei irányzaton belül mégis inkább az egyik legelmélyültebb darabot és a zeneileg egyik legigényesebb alkotót mutatom fel.
A műfajt illető sok-sok előítéletre azzal is reagálva, hogy éppen ezt a bravúrosan változatos hangszereléssel és delejes erejű szöveggel megszólaló, vitathatatlanul imponáló Bakos-dalt, az Áldást helyezem most reflektorfénybe. A magyarság ősi lelki alkatával együtt lelkesedve, a javasok hangvételét idézve, s ezzel egyszersmind a régi regösök mai örököseinek pozíciójába is lépve.
Múlt gyökeréből, régi regéből, lobban a szikra, zendül a ég / Vad morajánál hangos imával áldja az Istent, kéri a nép / Hulljon a lánc, ahogy dobban a szívünk, forrjon a vérben ősi erő / Ázzon a testünk, ázzon a lelkünk, hulljon a földre, mossa eső
–így szól az Áldás egyik zenei tételének egyik szövegrésze. S már ennyiből is érezni lehet, hogy ez a szöveg úgy lüktet, ahogy a szív dobban, s ahogy a lovak vágtája dobog: s ezzel aztán egyszersmind úgy is szól, ahogy a magyar ráolvasások szóltak.
3. MagUra Napotvet: Görög
A MagUra Napotvet egy rövid életet élő formáció, amelyet Both Miklós, a későbbi Napra frontembere, akkor pedig a VHK és a Kárpát Möbius volt tagja alapított 2001-ben Németh László Fritz (ex-VHK) és Balatoni Endre (ex-VHK) bevonásával. Számos nagyszerű daluk született, mint például a Táltos ének vagy az Ébredés, de a Görög egy külön kategória. Ez a szám, ami Járd el az élet igazát! címmel is ismertté vált, kívül van a sámánpunk vagy az etnorock minden határán. Delejes erejű, a lassú és monoton ritmusok csordogálásából eksztatikusan tomboló, szent őrületté elhatalmasodó szerzemény, ami mind a zenéjében, mind a szövegében bravúros, a tudat határait tágító, a valóság érzékelését alapjaiban átalakító alkotás.
Zsámán Attila dalszövege úgy is értelmezhető, hogy abban maga a napisten szól hozzánk. Minket magához hívogatva: s minket minden mosollyal simogató, örömre szólító napsugarával arra buzdítva, hogy játsszuk azt az életet, ami bennünk hevül úgy, egyre csak úgy, hogy közben minket egyre csak az ég tüze érint. Ez a Naphoz fohászkodó, a Nappal együtt ragyogó MagUra-hitvallás persze egyértelműen a VHK örökségét folytató, azt újra átszellemítő hitvallás – amiben az a szép, hogy abban az időszakban született, amikor a magyarsággal az a csúfság is megesett, hogy a VHK éppen nem létezett. S a sámánpunk csak VHK-utódzenekarok képében adott tétova, de azért a maga tétovaságában is elemi erejű életjeleket.
Törésvonalakat mutató, furcsa időszak volt ez a VHK nélküli magyar underground zenei szcénában, de mostanra az is bebizonyosodott, hogy a múló idő mindent meggyógyít. Ebből a szempontból van zenetörténeti jelentősége annak a csodálatos estének, amit idén július 8-én élhettünk át a Dürer Kertben, ahol a VHK lemezbemutató koncertjén kivételesen épp Grandpierre Atillával együtt adta elő Zsámán Attila és Vécsi Tibi a Görög VHK-s verzióját Járd az élet igazát! címmel. Nehéz szavakkal leírni azt a csodát, ami akkor történt. Mert ez a közös örömzenélés mind zenei értékében, mind gesztusértékében felemelő hatású élményt jelentett.
A Görög addig az egyik legfontosabb szám volt az életemben, de ott és akkor egyetemes jelentőséget nyert. Kiviláglott előttem az a világosság, ami életre mozdít. Ami táncba hív.
2. Thy Catafalque: Embersólyom
Kátai Tamás életműve a magyar metal egyik legszínvonalasabb alkotása: a saját, szinte egyszemélyes, bár a koncertekre azért felduzzasztott létszámmal is kiállni képes zenekara, a Thy Catafalque által megteremtett, jobb híján avantgard black metalnak nevezett stílus valójában pedig csak egy keretrendszer, amely arra jó, hogy kellő érzékenységet tanúsítson minden lehetséges, ebbe a zenei világba meghívható hatás iránt.
Az Embersólyom amúgy pontosan ennek a meghívói attitűdnek a remeklése: amit itt Kátai Tamás alapul vesz, az eredetileg egy Kaláka-dal, amit Gryllus Vilmos Kiss Anna kiváló verse alapján írt meg. Adva van tehát egy kortárs költő nagyszerű alkotása, amit a Kaláka a rá jellemző kulturált finomsággal megzenésít, s aztán mindezt alapul véve a Thy Catafalque csinál egy frenetikus számot, amit egy úgyszintén frenetikus klip formájában is közread, Horváth Martina énekével is megszentel és megbolondít.
Az Embersólyom a Barbaro Szállj le ide, sólyom című dalának is az ikerpárja – talán azért is, mert ahogy Gryllus Vilmos, úgy Sebő Ferenc is a maga eredeti versfeldolgozását balkáni, azon belül pedig talán a leginkább bolgárnak ítélhető dallamokkal élénkítette fel. Épp csak annyira a magunkévá téve a balkáni zenei hatásokat, amennyire a Kárpát-medencei magyarság is ezt tette ezzel a zenei örökséggel.
A Thy Catafalque nevű avantgarde black metal együttes koncertje 2023. május 11-én a Budapest Parkban. A színpadon: Kátai Tamás (Fotó: Havran Zoltán)
Számomra persze nem kérdés, hogy ha egy tízes listában kell gondolkodni, akkor mégis az Embersólyom az a szám, amelyiket én a dobogóra szeretném állítani. A Barbaro zsenialitása sem kérdés számomra, de Kátai Tamás zeneszerzői univerzuma annyira végeláthatatlanul tágas, hogy ezt a kiemelt státust már csak ezért is, ennek köszönhetően is megérdemli nálam.
1. Panta Rhei: Quarts
Elvi éllel szerepeltetem ezt a számot a listám legelején. A Bartók zenéje melletti, művészileg kongeniális kiállásukért is, s azért a rendkívüli méltánytalanságért, amit elszenvedtek. Nem tudom, hogy mennyien tudják, de a magyar rockzene történetében a Panta Rhei 1976–77-es Bartók-albuma volt az egyetlen, amelyet bezúztak.
A kései Kádár-kor kulturális elnyomásban még mindig oly szemérmetlen időszakában számos betiltás híresült ugyan el, de egy már legyártott nagylemez példányainak fizikai megsemmisítéséig eljutni azért nem volt olyan egyszerű akkor sem.
Az igazán elkeserítő ebben pedig az, hogy ezt a botrányt nem Aczél György, a kultúrpápa, hanem a jogörökös, ifj. Bartók Béla döntése idézte elő. Hogy aztán az örökösi jogok elévüléséig kelljen várni arra, hogy a Periferic Records kiadhassa az eredeti anyagot, amely a bezúzott lemezeken lett volna hallható.
Ez a feldolgozás is – és a teljes album is – ékes bizonyság arra, hogy valami bámulatosan nagyszerű dolog született, olyan színvonalú progresszív rockzenei teljesítmény, amely a korabeli progrock olyan óriásaival tette volna összemérhetővé a Panta Rhei nagyságát, mint az Emerson, Lake & Palmer, a King Crimson vagy a Colosseum.
Ami történt, azért is szinte felfoghatatlan károkozás ifj. Bartók Béla részéről, mert közben az ő önkényes döntéseinek ki nem tett Emerson, Lake & Palmer a maga Allegro Barbaro-interpretációjával (The Barbarian) korszakalkotó zenével állt elő, amely a progresszív rocknak új irányokat mutatott. Ezekben az iránymutatásokban lehetett volna társuk az akkori kortárs progrock fénylő csillaga, a magyar Panta Rhei. (Hogy ez mennyire így van, annak megértéséhez elég csak a Panta Rhei híres, nagyon inspiratív King Crimson-feldolgozását meghallgatni.)
A Pantha Rhei Kvartok (Quarts) című számát – a valaha volt, vagyis inkább lenni készült 1976–77-es Bartók-album első számát – akkor azzal helyezem a személyes listám legelejére, hogy ezen keresztül a magyar progresszív rockzene összes többi óriása – a Syrius, a Mini, az East, a Solaris vagy a későbbi Korai Öröm – előtt is tisztelegjek.
+1 Avar: Uzun İnce Bir Yoldayım
A lista plusz egyes – magyar előadó által jegyzett, de idegen nyelvű – tétele nálam a török nyelven előadott Uzun İnce Bir Yoldayım című dal, melynek szerzője a magyar Avar zenekar, amit 2019-ben alapított a két Fábri testvér (András és Bence). Ők ketten a Vágtázó Csodaszarvas (VCSSZ) zentai születésű kobzosa, Fábri Géza gyermekei – s közülük András 2005 óta már szintén játszik a Grandpierre Atilla által alapított zenekarban.
Az Avar mottója mindent elárul a szellemi tájékozódási irányaikról. A magyarságot mindig is a befolyása alatt tartó két nagy égtáj közötti izgalmas dinamikáról. Mint mottójukban is mondják:
ők a Nyugat hangja és a Kelet dallama. A múlt üteme és a jelen hangneme. Hogy útmutatást adjanak a jövőre nézve.
Az Avar zenekar (Forrás: Facebook)
Az Avar jelentős sikereket ért már el eleve is, de amikor 2021. március 27-én megjelent az Uzun İnce Bir Yoldayım című török népdal alapján, török nyelven készített feldolgozásuk, azonnal szintet léptek.
A feldolgozás alapjául a híres török népdalénekes, Aşık Veysel előadásában rögzített felvétel szolgált, amelynek a türk népek körében megmutatkozó népszerűségére jó példa az is, hogy az anyag az egyik legnagyobb videomegosztó hálózatra feltöltött variánsa már majdnem 11 millió megtekintésnél jár.
A Türkinfónak adott interjúban a Fábri testvérek arról is beszéltek, hogy ezt a dalt egyebek mellett azért is írták, hogy ha egy török és egy magyar Erasmus-hallgató bárhol találkozik, legalább minden magyarnak lesz egy, a törökök számára is fontos dal a fejében.
Túl azon a török mondaton, amit amúgy is illik minden magyarnak ismerni – tehetjük hozzá. Ami így szól: „Biz de Atilla'nın torunlarıyız”. Mindannyian Attila unokái vagyunk.
A szerző a Mediaworks kulturális divíziója, a Kultúrnemzet vezetője
Borítókép: Szalay András basszusgitáros, Szalay Dániel dobos, Kálmán András billentyűs és Szalay Sándor gitáros (b–j) a Panta Rhei együttes próbáján a XIII. kerületi Rockmúzeumban 2022. április 12-én. Akkor négy év után lépett újra közönség elé a Panta Rhei. Az 1974-ben alakult együttes, a progresszív rock és elektronikus zene magyarországi történetének egyik úttörője az ezen a próbán előkészített koncertjét 2022. április 22-én adta a budai MOMkultban. (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
