Ha ezt átláttuk, rögtön megértjük, miért képes arról szövegelni, hogy ma a budapestiek vannak hatalmon a fővárosban, nem pedig az ellenzék. Meg hogy bevonják a városlakókat a döntésekbe, valamint a nyitott, átlátható részvételiségen alapuló kormányzás tette őket ütésállóvá. A koronát azzal tette fel a hazugsággörgetegre, hogy kijelentette: a közösség erejére építettek, ami a sokszínűségben van. Mondta ezt úgy, hogy mindenki előtt nyilvánvaló: még csak tudomást sem akar venni azokról, akik nem ugyanazt a mantrát nyomják, mint ő. És hangoztatja ezt úgy, hogy pusztán egy belterjes, szűk kört hajlandó megkérdezni minden kérdésben. Ezt hűen illusztrálja, hogy az úgynevezett közösségi költségvetésükben a városlakóknak csupán néhány százaléka, mindössze pár ezer ember vesz részt és nyilvánít véleményt. Rájuk hivatkozik a botcsinálta szélsőbaloldali, álzöld főpolgármester úgy, hogy „A” budapestiek döntöttek egyes kérdésekről, a Lánchíd forgalmától az életveszélyes biciklisáv-elzáró karókig. Bármilyen hihetetlen, de egy-két százaléknyi ember véleménye számít csak a szemében. Így fest Karácsony „köztársasága”.
Mit tart továbbá a nem baloldali budapestiekről? Még négy éve az önkormányzati választás előtt árulta el valódi terveit, amikor megdicsérte Őrsi Gergelyt, amiért egy kampányrendezvényről sikerült elküldenie a Fidelitas cirkuszos autóját. Hozzátette: „Ilyen gyorsan fogják elhagyni Budapestet is…” De nemcsak a jobboldaliak elüldözéséről beszélt, hanem két éve egyenesen a fideszesek megsemmisítését tartotta kívánatosnak, sőt elengedhetetlennek. Egy pódiumbeszélgetésen kifejtette: a Fidesznek és a szavazóinak meg kell szűnniük az alkotmányos békéhez.
Nem elég tiszta beszéd ez? Innen már csak egy lépés, hogy kedvenc szavajárásával ne csupán a konzervatív sajtót becsmérelje a lakájsajtó, propagandamédia kifejezésekkel. Az egész lakosság, az összes budapesti megkaphatja hamarosan a lakájlakosság, propagandatársadalom minősítéseket, ha nem viselkedik jól és nem sorakozik föl kritikátlanul, önként és dalolva mögötte. Megtudhattuk tehát, mit ért azon az új szlogenjén, hogy „Együtt építjük Budapestet, ellenszélben is”. Hát épít, fejleszt ő mégis, mégpedig az új, megbélyegző kategóriákat, kiépíti az ádáz ellenségeskedés hadállásait. S miután a kormány nem támogatja ebben az árokmélyítésben, gyűlölködésben, úgy érzi, hogy ellenszélben kell az aknamunkát végeznie.
Van persze, aki a dühödt ellenségkeresésben maximálisan partner, s az minden baloldaliak ura: Gyurcsány Ferenc. A szélsőséges elitizmus, a szemforgató, kiszámított hazudozás mindkettejük eszköztárának elengedhetetlen kelléke. Egyáltalán nem véletlen, hogy Karácsony képes volt arra a morálcsúfoló bravúrra, hogy etalonként, a szabadság tovatűnt, ám kívánatos, visszavágyott, idilli időszakaként emlegesse a korrupt, megszorításos, brutális rendőrterroros, lakosságverős Gyurcsány-korszakot.
