Ehhez viszont viszonylag tiszta pedigrére volna szüksége, és nem arra, hogy dicstelenül távozott a kormányrúdtól. A sajtó pedig előre tisztára mossa, amit lehet vele kapcsolatban. A torz elemzések eredményeként abban bíznak, hogy a hollandok – és a nemzetközi közvélemény – úgy fogja értékelni az eseményeket, hogy Wilders egy külföldi erők által mozgatott báb, Rutte pedig voltaképp emiatt nem tudta az eszmeiségét továbbvinni, ha már személyesen nem tudott nyeregbe szállni különböző okokból. 

A balos nyugati sajtó lényegében nyíltan tartja a magyar kormányt oroszbérencnek, a hazai baloldal pedig szóról szóra visszaszajkózza ezeket az állásfoglalásokat, csak magyarra fordítják előtte őket, mégis jobban hangzik a hazai fülnek, mint angolul. A magyar ember pedig azzal foglalkozik közben, hogy legyen megfizethető lakhatás, rezsi, kenyér, jók legyenek az utak, megfelelő a munkahely. Az orosz–ukrán relációban csak azok helyezik el magukat, akiknek szelleme nagyon magasan repked, talán túlságosan is magasan. Mert lényegében semmit se tud senki a háborúról, egy óriási álhírhalmaz az onnan érkező tudósítások száz százaléka, bizonyíthatatlan információcsomag. Innen levezetni azt, hogy a magyar belpolitikában mit miért tesz a kormány, egyszerű ködszurkálás, amelynek az alapja nyilvánvalóan érzelmi.

Nem, egyáltalán nem így gondolkodik a legtöbb szavazó, se itthon, se Hollandiában, se a világ más országaiban. Azt nézi, hogy őt mi hogyan érinti, a saját mikrokörnyezetében. Minden egyéb csak érzelem, amelyet meglovagol a média. Természetesen vannak külföldi befolyásolási próbálkozások a választások idején, de 2023 Európájának valóságában ezek nem a jobboldal felé torzítanak. Csakhogy erre a nyugatiak már nem figyelnek fel, az emberek többsége elfogadta, hogy ez a világ ilyen, így kell élni, a transzneműek léteznek és erősek, a nemzetek léte megkérdőjeleződik, az identitás teljesen kérdéses, Isten halott, és ez az egész így jó. A világról pedig a közösségi médiából tájékozódik, egyáltalán nem ellenőrzött forrásból, nem profiktól, hanem olyanoktól, mint ő maga. Így aztán azt látja, hogy a valós világhoz igencsak hasonló, de nem létező virtuális világban tényleg tombol a liberálisok dicsősége, és vége annak a világnak, amit akár húsz évvel ezelőtt még a magáénak érzett mindenki. 

Ebben az esetben a liberális álláspont szerint nem kell erre felfigyelni, Dilan Yesilgöz holland, mint Marko van Basten vagy Vilmos Sándor király. Yesilgöznek nyilván semmiféle érzelmei nem fűződnek a törökökhöz, a kurdokhoz vagy a muszlimokhoz, ezek teljesen privát ügyek. Wilders mögé persze nem áll oda a VVD, ahogy más se, így a demokrácia nagy dicsőségére sikerült egy olyan parlamentet összekovácsolni, amely képtelen tevékenykedni, 15 párt alkotja, és amíg az új kormány fel nem áll, továbbra is Mark Rutte a kormányfő.

Borítókép: Geert Wilders, a holland parlamenti választásokon győztes Szabadságpárt vezetője nyilatkozik a politikai pártok és a parlament elnöke közötti hágai megbeszélés után, 2023. november 24-én (Fotó: MTI/EPA/ANP/Sem van der Wal)