Amikor Geert Wilders pártja megnyerte a holland választásokat, azonnal megjelentek a szakértőinek tűnő véleménycikkek a nyugati sajtóban, jelezvén, hogy ebben bizony az oroszok keze van. Wilders az ukránok ellenében az oroszokat támogatja, cserébe Moszkva is segített a holland politika fenegyerekén, s így tudott nyerni. Mintha a politika legalábbis ilyen egyszerű volna.
Az valahogy meg se fordult ezekben a fejekben, hogy az ő koordináta-rendszerük rossz. Nem feltétlenül az alapján szavaz az ember, hogy egyes világpolitikai kérdésekben a jelölt miként foglal állást, sőt ez az esetek többségében nem nyom túl sokat a latban. Senki se érdeklődik különösebben más országok ügyei iránt, egy olyan mocskos és átláthatatlan viszályban, mint az orosz–ukrán szembenállás pedig nehéz kimondani, hogy van egy ártatlan és jóhiszemű áldozat, amelyet mindenképp támogatni kell, és ha valaki ezt nem teszi meg, az a gonosz agresszor oldalán áll.
Wilders nemcsak nem támogatja az ukránokat, de a mecseteket se támogatja holland földön, meg az eurót se szereti, és úgy általában az egész EU-val vannak súlyos gondjai.
Ahogy persze rengeteg holland szavazópolgárnak is. Feltehetően ezért is szavaztak rá. Ha viszont a vágyvezérelt sajtó azt írja, van abban valami, amit Wilders mond, valóban nem normális, hogy Amszterdamban ki lehet végezni a nyílt utcán újságírókat, fegyverrel megfenyegetni focistákat, állandó terrorveszélyben élni, akkor azzal elismerik, hogy a nemzetközi szinten körberajongott Mark Rutte korábbi miniszterelnök nem végezte jól a munkáját. Márpedig ez a Mark Rutte, aki egy Las Vegas-i hamiskártyás tehetségével kevergette a lapjait négy kormánya irányítása idején, egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben egyszerű amszterdami biciklista lesz. A pletykák szerint NATO-főtitkár szeretne lenni, ha már kitelt az ideje a holland belpolitikában.
